Katolikus hit és baloldaliság


Mária napi körmenet, 1964. május
fotó: Corita Kent©Corita Art Center, Immaculate Hear Community, Los Angeles

Első lépésként képzeljük magunk elé egy tüntető tömeg tetszőleges képét. Majd, ha esetleg nem tettük volna meg, akkor az Árpád-sávos, vagy épp ellenkezőleg, szivárványszínű zászlókat lobogtató sokaság látványa helyett utazzunk egy kicsit vissza az időben. Gondoljunk az igazán nagy tömegtüntetések egy fontos időszakára – a hatvanas évek amerikai tömegmozgalmainak forgatagára. És ezek után tekintsük meg Corita Kent fotóit. Mit látunk? Decens háziasszony kinézetű „hölgyeket“, akik transzparensekkel vonulnak az utcán. De nem akármilyen tüntetőtáblák ezek: „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!“, „Isten szeret engem“, „Áldottak az éhezők“. A táblák között fotókollázsok is felbukkannak: korabeli ételreklámokból összeállított tablókra ismerhetünk rá. S ha még alaposabban megnézzük a képet, feltűnik, hogy a tűntető nők virágkoszorút hordanak a fejükön, egyesek füzeteket tartanak maguk előtt azt olvassák, talán énekelnek is.

A dolog ugye azért furcsa mert nyilvános térben nőket látunk egy olyan időszakban (1964) amikor a modernkori amerikai nőmozgalom még igencsak gyerekcipőben járt. Hippik helyett fehér középosztálybeli fiatalok vonulnak ki az utcára, kis kosztümben, napszemüveggel, de a virág mint jelkép az ott van. A decens kinézetű nők a virágcsokrot a fejükre teszik! – mi © Signaltörténik itt? Ha nem is nagybetűs forradalom, de palotaforradalom lehetett az a sokminden, amit a los angelesi katolikus egyház egy apácája, Corita nővér elindított még az ötvenes évek derekán. A látottakon kívül a vizualitáshoz mindennek még két fontos vonatkoztatási pontja van: a tüntetés (amit egyaránt tekinthetünk körmenet imitációnak vagy még inkább happeningnek) megálmodója és „koreográfusa“ Corita nővér maga is képzőművész, pontosabban művész-tanár. A másik kapocs egy New York-i kortárs képzőművész Julie Ault, Corita nővér újrafelfedezője. Corita (később már csak így hívták) ugyanis már nem él, munkássága elfelejtődött. Művészeti tevékenysége azért érdekes a mai szem számára, mert hihetetlen jó érzékkel és helyzetét tekintve nem kevés bátorsággal volt saját korának embere. Corita szelíd forradalma a hívők fejében zajlott le, a pedagógus nővér a művészetet avantgárd módon a társadalom kritika és ismeretfejlesztés szolgálatába állította. Úgy állt ki az elnyomás és a kizsákmányolás változatos formái, illetve a kritikátlan fogyasztási szokások ellen, hogy saját korának vizuális esztétikáját vette górcső alá. Reklámokat és városi térben található piktogramokat gyűjtött és ezeket kínálta fel kiindulási pontként rajzóráin diákjai számára. De tanított kortárs művészetet is: egyik leggyakrabban emlegetett jelmondata John Cage-től származott.

Julie Ault pár éve szerkesztett egy hiánypótló könyvet, mely a New York-i ellenkultúra szereplőinek és helyszíneinek történetét dolgozza föl. Ault a legendás Group Material egyik oszlopos tagjaként maga is részese volt a kultúra piacosítása ellen lázadó, lényegében baloldali művészeti mozgalomnak – az érdeklődés tehát mélységesen személyes jellegű. Corita története ennek a kutatómunkának egy mellékága. A katolikus apáca által generált felvonulások ideológiája itthon talán még elgondolkodtatóbb, mint Julie Ault aktuális kiállításának malmöi helyszínén. A Corita-féle kritikai gyakorlat masszív sztereotípiákat dönthet le bennünk arról, hogy kit miért lehet bal illetve jobb oldali gondolkodónak tekinteni – és egyáltalán mit jelent a baloldaliság.

Kiállítás címe: Wet and Wild: The Spirit of Sister Corita
Kiállító művész: Julie Ault
Helyszín: Signal, Malmö, Svédország
Megtekinthető: 2008 február 24-ig.

Linkek:
Korábbi rövid cikkünk a társadalmi mozgalmak esztétikájáról
Julie Ault egy elméleti írása magyarul
John Cage bemutatja egy munkáját egy amerikai showműsorban
Egy másik „hívő aktivistáról“

One thought on “Katolikus hit és baloldaliság

  1. 1964 és 71 között összejöttek a mozgalmak. A 68-as washingtoni háborúellenes tüntetésen mindenki ott volt. A középosztájblei szuburbaniták még a Pentagon gondolati energiával történő felemelésének hippie-yippie kísérletében is részvettek, csak akkor mentek haza, amikor a katonák verni kezdték a tömeget. Hatalmas élelmiszerkészleteiket – a középosztálybeli amerikaiak nem mennek tüntetésre hűtődoboz nélkül – otthagyták a levitációs kísérletet folytató radikálisoknak. “Ti vagytok a mi katonáink” kiabáltak a hátramaradottaknak a buszok ablakaiból. Abban az öt évben volt utoljára együtt Amerika. A yippie Abbie Hoffman Steal This Book című anarchista kézikönyve 600 000 példányban kelt el a megjelenését követő hetek alatt. Mindenki azt hitte, hogy van jövő, ha akarjuk. Nagyon szép blog! Gratulálok!

    NL

Comments are closed.

© 2024 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány