Kérdés a narratológia felé

Elbeszélés, játék és szimuláció a digitális médiában címmel, a Kijárat Kiadó gondozásában megjelent a Narratívák sorozat legújabb kötete. A kötet egyik szerkesztőjét Fenyvesi Kristófot kérdeztem.

Erdély Dániel: Mi adja a könyv aktualitását, hisz az említett területek legalábbis a multimédiás web megjelenése óta – tehát legalább tíz éve – változnak, alakulnak. Most valamiféle minőségi ugrásnak vagyunk a tanúi?

Fenyvesi Kristóf: A könyv aktualitását az adja, hogy ez az első magyar nyelvű kötet, amely kifejezetten az újmédia tudomány (new media studies) és a számítógépes játékok tudománya (game studies) tárgykörében jelent meg. Fontos szempontunk volt, hogy azokat az utóbbi években, illetve alig valamivel a kötet összeállítását megelőzően megjelent, a terület kutatói által alapvető hivatkozási pontokként kezelt tanulmányokat gyűjtsük össze, amelyek fogalomkészletéhez, szemléltető példáinak nagy részéhez a hazai érdeklődők is kapcsolódhatnak. Amellett, hogy részletesen is elemezhetővé tesz egy problémát, nevezetesen az elbeszélés, a történetmondás, avagy szakszóval a ‘narratológia’ irodalomelméletének találkozását a számítógépes játékok kialakulófélben lévő elméleti megközelítésével, azt is érzékelteti, hogy milyen magas szintű és milyen változatos megközelítések várnak követőkre, kritikára, sarkallnak újabb és újabb felismerésekre az újmediális jelenségeket illető, e pillanatban mérvadó globális tudományosságban.


Fenyvesi Kristóf | fotó: Csizmadia Attila

Erdély Dániel: ELBESZÉLÉS, JÁTÉK ÉS SZIMULÁCIÓ. A digitális média hogy hatott ezekre a műfajokra, fogalmakra, – és hogyan csapódik le a "digitális kultúra" – elsősorban az elbeszélésben? Idősíkokra, összeúszott világokra, változó identitásra, tudásbázisokra, szimultán kommunikációra és ilyesmikre gondolok.

Fenyvesi Kristóf: A különféle médiumok, ha tetszik „feljegyző-rendszerek" sajátosságai iránt is érdeklődő irodalomtudományban immár közhelynek számít az, hogy a közlés – sem létrejöttében, sem pedig feldolgozásában – nem választható el hordozójától, pontosabban attól a materiális közegtől, amelyben megvalósul. A korunk csúcstechnológiáját hasznosító médiumok ezt az összefüggést csak még drámaibb módon, lenyűgöző és egyben sokkoló formában képesek hangsúlyozni. Már Friedrich Nietzschét, a filozofikus és irodalmi vénával egyaránt megáldott fitnesz-trénert is álmélkodásra késztette az, hogy „írásra alkalmazott eszközeink, maguk is alakítják a gondolkodásunkat". Pedig neki még egy dán gyártmányú írógépe, sőt, „írógömbje" (!) volt csak, amit azért választott a piaci vetélytárs Remington-modell helyett, mert kisebb súlya lévén, könnyebb volt vele utazni és Nietzsche sokat utazott. Neki „laptop" kellett, s nem egy „asztali gép". 

Első gépelő, mondhatnánk gépesített filozófusként, eleinte olyannyira örömét lelte a zongorázáshoz, mi több, a valódi gondolatok lezongorázásához hasonlítható gépírásban, hogy még egy verset is gépelt a gépen a géphez (vagy saját magához?), amelyben nem csak ars poetica-ját fogalmazta meg az írógömb analógiájára, de becses személyét is egy (csak a finom ujjacskák érintésére váró), világutazó írógömbként táplálta be az életműbe. Nietzsche örömét – amelyet ugyan a gép (és nem sokkal később a gépész) gyors tönkremenetele miatt csak pillanatnyinak nevezhetünk – csak alig egy és egy negyed század választja el a blogolók delíriumától vagy attól, amit például a költeménnyé mutálódó baktériumok „átélhetnek" a sokasodásban, Eduardo Kac bio-költő ultraviola sugárnyalábja alatt. Az irodalom átalakulása technológiai értelemben már megtörtént, azonban egyelőre még kevesen vannak az olyan mesteri – hogy Nietzsche terminológiájával éljünk – hyper-felhasználók, akik valamiféle homéroszi hálózatot alkotva, közösen megformálhatnák az analóg kultúra digitális epitáfiumát. Robert Coover, amerikai író a hipermediális költészet alkotásait kinetikus művekként mutatta be, mozgásban lévő komplexumokként, amelyek szakadatlan átalakuláson mennek keresztül, elemeik vizuális interakcióba lépnek egymással, hangokat és különféle effektusokat bocsátanak ki, és lehet, hogy éppenséggel egyetlen hagyományos értelemben vett szót sem tartalmaznak. A poétikai struktúrákat megtartják, de a nyelvet gyakorta valami mással, vizuális vagy egyéb elemekkel helyettesítik. A baktériumokkal, káposztafejekkel (vö. „Babbage Cabbage"), virágokkal, hangyákkal, halakkal (sőt, nem kétséges, hogy hamarosan emberrel is), a digitális média közbeiktatásával megvalósított „élő média" alkalmazások, csak egyetlen irányát képezik azoknak a lehetőségeknek, amelyeket például a kommunikációs téren legígéretesebbnek tűnő „mixed reality" (kevert valóság) fejlesztések rejtenek. Mivel a változások radikálisak, a sok inter-, multi-, és hyper-hatás gyűrűjében, az is, amit ma irodalomként ismerünk, át fog alakulni. Az olvasási, szöveg-fogyasztási, szöveg-kezelési, szöveg-szerkesztési, szövegelési szokásaink már most gyökeresen eltávolodtak még a tizenöt évvel ezelőtt uralkodó trendektől is. Azt pedig már régtől fogva tudjuk, hogy mást jelent elmesélni, mást eljátszani, és megint mást jelent átélni egy „történetet".

NARRATÍVÁK 7.
ELBESZÉLÉS, JÁTÉK ÉS SZIMULÁCIÓ A DIGITÁLIS MÉDIÁBAN
Kijárat Kiadó, 2008.

Elbeszélés, játék és szimuláció a digitális médiában címmel, a Kijárat Kiadó gondozásában megjelent a Narratívák sorozat legújabb kötete.

A kortárs irodalomelmélet nagyjait felvonultató gyűjtemény ezúttal Marie-Laure Ryan, Laurent Jenny, Dave Ciccoricco, Söke Dinkla, Roberto Simanowski, Gonzalo Frasca, Jesper Juul, Espen Aarseth, Henry Jenkins, Markku Eskelinen és Torben Grodal tanulmányaiból válogat. A sorozat szerkesztője: Thomka Beáta. A kötet szerkesztői: Fenyvesi Kristóf és Kiss Miklós. A fordításokat a Pécsi Tudományegyetem oktatói és Irodalomtudományi Doktori Iskolájának hallgatói készítették.

A könyvről a Magyar Rádió Mindennapi Tudomány című műsora is beszámolt, az adás meghallgatható: ITT!

"A mind dinamikusabban változó mediális környezetre adott hagyományos narratológiai válaszok tulajdonképpen nem az irodalomtudomány túlélésének esélyéről szólnak. Sokkal inkább annak a folyamatnak a természetes következményei, melyet éppen hogy a 20. századi szépirodalomban, filmművészetben  bekövetkező elbeszélés- és ábrázolástechnikai változások idéztek elő. A Narratívák sorozat 7. kötete a digitális médium innovatív, alakulásban lévő környezetének, illetve a tradicionális narratív megközelítés kiforrott módszerének kompromisszumát ajánlja az olvasónak."

***

A könyv megvásárolható Budapesten az Írók Boltjában (Andrássy út 45.), a Gondolat Könyvesházban (Petőfi Irodalmi Múzeum), az Atlantisz Könyvsziget Könyvesboltban (Piarista köz 1.), a Pont Könyvesboltban (Nádor u. 8.), az ELTE BTK Jegyzetboltjában (Múzeum krt. 6-8.), valamint az ország megyeszékhelyein a Líra és Lant Zrt. üzleteiben. Ára: 2800 Ft.

© 2020 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány