Van a számítógépes alternatív művészeti undergroundnak egy olyan ága, amit először senki sem ért – persze, mindenkinél máshol pattan el az ékszíj. Van, aki azt nem érti, hogy miként lehet 4 kilobyte-ba (sic!) belezsúfolni egy videoklipet, animációval és zenével együtt. Van, aki azt kérdezi: mi értelme van annak, hogy mainstream művészeket megszégyenítő fiatalok önmaguk szórakoztatására gyártanak vizuális csodákat. Én személy szerint azon nem tudok dűlőre jutni, hogy miért nem ezek az underground alkotócsoportok gyártják a világ vezető tévécsatornáinak a vizuális arculatot. Kétperces ízelítő a demoscene egyszerre absztrakt, dús és varázslatos világából.
A demoscene az a számítógépes művészeti szubkultúra, amelynek művelői demokat, nem-interaktív audiovizuális bemutatókat gyártanak, művészetük maga a technikai brillír, a we do it because we can, az abszolút szembabonázás. A csoportok kóderekből, grafikusokból, zenészekből állnak, munkájuk eredménye egy futtatható program – amit elindítás után láthatunk a képernyőn, azt a program mind valós időben számolja ki. A szcéna versenyalapú, a csoportok ugyanis kisebb-nagyobb találkozókon, ún. partykon versenyeztetik meg egymással műveiket: ilyen például a Breakpoint, az Assembly vagy a The Gathering. A kategóriák gyakorlatilag a zene-grafika-demo hármasra bomlanak le, de nem mehetünk el emellett anélkül, hogy tudatosítsuk: a teljes hosszúságú, gyakorlatilag videoklipként felfogható demók mellett rövidebb, ún. intro versenyek is vannak: az ezeken bemutatott versenyművek maximális hossza egyes esetekben 64, más alkalmakkor pusztán csak 4 kilobyte. A készítőket ez azonban egy pillanatig sem zavarja: nemcsak hosszban, hanem minőségben is tornyosulnak olykor rövidebb introk a demók felé.
Majdnem Oscar-nominálásig jutott a magyar Conspiracy csapat Chaos Theory alkotása (64 kilobyte)
A fent látható Chaos Theory elvitte a linzi Ars Electronica cyberművészeti fesztivál 2007-es díját computeranimáció/film/vizuális effektek kategóriában, az amerikai Siggraph fesztivál Oscar-nominálással járó zsűridíjáról éppenhogy lemaradt, de kárpótolta őket több filmfesztiválos bemutatás és az Aniboom 2007-es experimental kategóriás helyezése is: a nemzetközi viszonylatban is rangos Conspiracy azonban csak egy a szcéna számos prominens csapata közül. Míg sok esetben beszélhetünk ultrapolírozott high-tech, a kilencvenes évek neonrácshálós mátrix-elképzeléseire hajazó látványvilágú alkotásokról, amelyeket át-átszőnek rövidebb narratívák (a 2004-es Breakpoint fesztiválon az előző évtized germán technokultúrájának egyik alapvető videósorozata, az X-Mix előtt hajt fejet két csoport, az mfx és a kewlers), a csapatok mára már egyre profibb színvonalú anyagokat dobnak a hálóra, hála a scene által támaszott kimondatlan követelménynek, az egyre újabb és meglepőbb ötletek és technikai bravúrok megvalósításának. Egyszerre idézi az MTV Music Television legjobb békebeli vágóképeit, a Beatles pszichedelikus Yellow Submarine-jét, az aktuális londoni newdesign standardokat és a legszürreálisabb 3D animációkat a görög Andromeda Software Development [ASD] Lifeforce című munkája is.
A Breakpoint 2007 fesztivál győztese lett a több mint nyolc perces Lifeforce:
ha valami, akkor ez igazi vérátömlesztés.
A demoszcéna egyfajta keltetője a tehetségeknek: a programozók közül sokan a játékiparban kamatoztatják képességeiket (a magyar számítógépes játékipar szereplői közül sokan scenerként voltak ismertek korábban), a zenészeknek pedig ez legalább annyira jó kiugrási lehetőség: ilyen például a norvég Jesper Kyd is, aki a Kyd/Balle csapat tagjaként gyártotta a zenét, jó tizenöt évre rá már elmondhatja magáról, hogy elismert film- és játékzeneszerző, aki többek között a Budapesti Szimfonikusokkal és a Magyar Rádió kórusával dolgozott együtt a Hitman akciójátékok zenéin. A játékipar nemcsak Kydet köszönheti persze a szubkultúrának: a világhírű játékdesigner, Will Wright a demókból ismert technológiákra építette Spore című monstre evolúciós játékát, ezzel tudta megvalósítani azt, hogy akármilyen darabokból rakjuk össze lényünket, a program automatikusan legenerálja nekünk azt, hogy hogyan tud járni, örülni és harcolni egy nyolckarú, háromfejű lény, egy lábon.
3D-be forgatott építészeti tervek vagy művészet? A Limp Ninja egyszerűen csak "?"-nak keresztelt alkotása.
A demoscene vizuális csodái sok esetben abból az elvből erednek, hogy a lehető legtöbbet ki kell facsarni egy hardverből, egy effektből vagy száz byte-nyi kódból, a lehetőségeket pedig egyre csak fokozza az otthoni PC-k folyamatos grafikai fejlődése. Érdemes végső felütésként megtekinteni, hogy 1993-ban, pontosan tizenöt éve mi számított menőnek a szcénán belül az akkor profinak számító Future Crew csapattól. Amilyen wow-hatást ért el anno a Second Reality demó, ugyanazt adja ma a fiataloknak az ASD, az MFX, a Haujobb vagy a Farbrausch – aki pedig első kézből akar információt szerezni, a jelenlegi demópartyk összes anyagát megnézheti és letöltheti a pouet.net-en, nagyfelbontású videókat nézhet a demoscene.tv és capped.tv oldalakon, a magyar vonatkozású híreket pedig a scene.hu weboldalon szerezheti be.
Future Crew: Second Reality – ilyen volt a látványorgia 1993-ban
Hát igen. Én persze, azt hittem, ez a korszak letűnt a kilencvenes évek közepén, és azóta csak hanyatlik, de nem, lüktet még. Persze másról szól, ma már a technológia transzparens.
Valaki megegyszer leirja, hogy “demoszcena”, verengzeni fogok! Argh.
Nekem (mint ahogy sok másnak) a jövőm határozta meg anno a demozás. Fiatalon haver Amigáján játékok helyett ilyeneket bámultunk mikor megkapta. Csodáltam, hogy milyen szép grafikák vannak ezekben a programokban.. Ennyi elég volt ahhoz, hogy ezután 15 évvel a reklámiparban grafikusként dolgozzam ami persze annyira nem rokondolog a demózással de azért nekem mégis.. 🙂
Ha lehet egy ellenvélemény, nekem ezek az animációk nem túl érdekesek. Elhiszem, hogy annak, aki benne van, ezek gyönyörűek, de én nem látom a különlegességüket sem, bár azt elismerem, hogy valószínűleg sok munka és ügyesség összehozni.
A világ vezető tévécsatornáin azért elég jó arculatok futnak, egy BBC vagy CNN News szpotja, vagy az ugyanezen csatornákon futó reklámok vizuálja szerintem ott van a szeren, sőt megkockáztatom – részemről legalábbis – izgalmasabbak, látványosabbak.