Blogo, Barker, Echelon és a direkt demokrácia


Gutenberg Najmányi László digitális kollázsai

Sokan hasonlítják a 15. században feltalált nyomdagép hatását a kultúrademokratizálódására a számítógép hozzájárulásához a direkt demokrácia evolúciójában. A napokban olvastam egy vezércikket az egyik pártlapban, amelynek szellemeskedő szerzője azt bizonygatta, hogy nincs független újságírás, hiszen valamennyi újság, magazin, médium függ vagy a politikától, vagy a tulajdonos, főszerkesztő ízlésétől, vagy a hirdetőktől, vagy mindháromtól. A csigamédia esetében ez bizonyára így is van, ezért szükséges az általuk terjesztett (gerjesztett) tartalmakat a legnagyobb gyanakvással kezelni. Bár az ömlesztett sajt állagához hasonlító karakterű, az erjesztett koleszterin illatát árasztó szerzőnek ez nem tűnt fel, az utóbbi évtizedben igen népszerűvé vált – és ahogy a Hillary Clinton – Barack Obama közötti küzdelem az amerikai elnökjelöltségért is bizonyítja – a világ sorsára is egyre nagyobb hatást gyakorló blogging, az internetes naplózás műfaja.

ME Najmányi László digitális kollázsai

Először a történelemben egy amerikai elnökjelölő kampány kimenetelét nemcsak a hivatalos média, hanem az egyszerű állampolgárok internetre felhelyezett naplói is erősen befolyásolták. A blogger nem függ senkitől, arról és azt ír, amiről, és amit akar, akkor, amikor akarja. Nincs szüksége a közlését cenzúrázó emberi közvetítőre, a politika és a pénz utasításait szolga módjára végrehajtó, a maga korlátozott ízlésének, félelmeinek megfelelő döntéseket hozó szerkesztőre. A bloggert csak a saját ízlése, félelmei, képességei, tudása, tehetsége korlátozzák. A világ szinte minden országának polgárai által írt blogok milliói olvashatók a neten. Népszerűségük csak szerzőik találékonyságától, a megfelelő kulcsszavakkal való önazonosításától, és tartalmuk közfontosságától és minőségétől függ. Persze a diktatúrák, mint például Burma, Kína, Észak Korea, Irán, Kuba hatóságai igyekeznek cenzúrázni alattvalóik önkifejezését. Gyakran kivégzés, kínzás, sok éves börtönbüntetés fenyegeti azokat, akik meg merik írni a véleményüket ezekben az országokban. Persze bátor emberek minden korban, minden országban éltek, most sem kevés van belőlük.

Echelon Najmányi László digitális kollázsai

A napokban kapott világhírt például Yoani Sanchez kubai újságírónő, blogger, akinek, mint honfitársai legtöbbjének nincs saját internet hozzáférése, ezért Kuba két internet kávézójának valamelyikéből, vagy szállodákba besurranva tölti fel a netre a kubai rendszert gúnyoló naplójegyzeteit. Mivel blogját (Generation Y) milliók olvassák, a népszerűség védelmet ad neki, eddig nem került börtönbe, a többi ellenzéki gondolkodó, újságíró közé. Bár a nyugati típusú demokráciákban élő bloggerek elvileg szabadon írhatják a magukét, biztosak lehetünk abban, hogy az egész világ elektronikus kommunikációját figyelő, elraktározó és elemző amerikai Echelon rendszer figyelmét nem kerüli el blogunk, és az amerikai határokra érkezve kellemetlen meglepetés érhet bennünket – megultrahangoznak, megröntgeneznek, levetkőztetnek, belenéznek, belenyúlnak végbélnyílásunkba, ha van, akkor a vaginánkba is, nem engednek belépni a szabadok és bátrak hazájába, a vádakat titokban tartva akár egész életünkre sittre vágnak –, ha ez a gigászi számítógépes rendszer netre dobott szavaink között gyanúsakat talál. Sok blogger a kellemetlenségek elkerülése érdekében használ kódnevet, noha Big Brother, ha akarja, bárkit, bárhol el tud kapni, akármilyen álnév mögül terjeszti nézeteit.



Blogo Najmányi László digitális kollázsai

Az érvényes amerikai törvények értelmében a Birodalom kommandósai például kirángathatnak egy politikailag nem korrekt módon bloggoló kecskepásztort sátrából Belső Mongóliában, a terület felett diszponáló kínai kormány engedélye nélkül, elvihetik a Guantanamo-i börtönbe, vagy bárhová, évekig kínozhatják és tarthatják leláncolva, amíg el nem patkol, még családját sem kötelesek sorsáról, hollétéről értesíteni. A világunk urai persze más, kevésbé radikális módszereket is használnak a blogging műfajának neutralizálására, illetve a bővített újratermelésben való felhasználására. Ma már a világ szinte valamennyi számottevő nyomtatott és elektronikus kiadványának van hivatásos, manószerű házibloggere, aki persze ugyanúgy a pártvonalat nyomja, illetve terméknépszerűsítő feladatot lát el, mint az újságírónak nevezett kollégái, akik a tartalom (valójában promóció) újságírásnak álcázott részét szolgáltatják. Sok olyan véleményt is olvastam, amelyek szerint a természetes evolúció következtében a blogging népszerűsége csökkenni fog, csak a profi újságírói képességekkel rendelkező bloggerek maradnak meg, akiket viszont benyel az intézményes média. Hiszi a piszi! Amíg lesz világháló, és a hivatalos interpretációktól eltérő, saját tapasztalatokon alapuló vélemény, addig lesznek bloggerek is, hiszen – bár gyakran, nem minden ok nélkül, hajlamosak vagyunk ennek az ellenkezőjét hinni –, az ember nem eredendően hülye, s ha nem is minden ember, de sokan szeretik a szabadságot, sokan tartják fontosnak, hogy kimondják azt, amit gondolnak.  És ahogy az internet kiszorítja a nyomtatott sajtót, az intézményesült médiát, úgy iktatódik ki a tartalmat kontrolláló, meghamisító közvetítő a kommunikációból, s úgy kerül egyre inkább saját sorsának alakítása az egyedül illetékes, az egyén kezébe. A bloggerek és a fórumozók nagy része persze nem azért használ kódnevet, mert diktatúrában él, vagy Samu bácsitól retteg, hanem mert az álnév használatát romantikusnak találja, vagy az álarc mögé bújva könnyebben tud felelőtlenül locsogni, mocskolódni. A kódnév mögül locsogó bloggert a könnyebbség kedvéért Blogo-nak, szellemi testvérét, az álnéven mocskolódó fórumozót, kommentezőt pedig, ugyanebből az okból Barkernek nevezem. Az utóbbiak olyanok, mint a nagymama szoknyája mögül óvodai riválisára rikoltozó kisgyerek. Különösen a balkáni országokra jellemző ennek a fajtának az elszaporodása.

Barker Najmányi László digitális kollázsai

A Barkerek gyakran falkákba verődve támadnak, egymást hergelik, jellemzőik a rosszindulat, irigység, mélységes tudatlanság és teljes humortalanság. Az én blogjaimra támadókról az a tapasztalatom, hogy el sem olvassák a teljes szöveget, az első mondatok egyikébe belekötnek és azt rágcsálják vicsorogva. Az elolvasott szövegrészleteket nem értik, önképük, önbecsülésük, emberi méltóságuk nincs. Egy idő után elhallgatnak. Addig is kattog a számláló. Minél többen ugatnak meg egy postot, annál sikeresebb. Ahogy Schuller Gabriellával közösen írt YIPPIE! Az engedetlen polgár című könyvünkben olvasható, Wilhelm Reich, a modern pszichiátria megteremtője szerint a pszichózisokat – ilyen például a névtelen kommentezők elvakult agressziója is – az orgazmus hiánya okozza. A szomorú tény az, hogy a neten hőbörgő fiatalok önpusztító dühe mögött szexuális kielégítetlenségük áll.
 

© 2019 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány