A tranzit.hu Művészetelméleti és gyakorlati szabadiskola februári vendégelőadói Anne Szefer Karlsen, norvég kurátor, író és Abdellah Karroum, marokkói kutató, kurátor voltak. A kortárs művészeti biennálék elméleti és gyakorlati kérdéseiben tapasztalattal rendelkező két kurátor munkásságának – a kiállítások helyi földrajzi, történelmi, társadalmi és kulturális közegének sajátosságain túl – egyik fontos motívuma az önszerveződés.
Hegyi Dóra és Abdellah Karroum
A szeminárium nyitóelőadásában Anne Szefer Karlsen az önszerveződés, mint lehetséges Intézmény tézisét vetetette fel. Míg a hivatalos intézmények gyakran identitás krízisbe kerülnek, az alternatív kezdeményezések hajlamosak önmaguk mitologizálására, miközben a két terület között az utóbbi időkben számos átjárás keletkezett. Az önszerveződés intézményének alapjait az egyének közötti szolidaritás és a közös érdekek, nem pedig formálisan megszabott szerkezetek és kötelezettségek adják. Az önszerveződés intézményének egyik lényeges aspektusa, hogy nem kifejezetten valami ellenében szerveződik, hanem a már létező intézmények mellett, mint egy azoktól független erő. Anne Szefer Karlsen szerint a jövő az önszerveződésé, mely képesnek tűnik a művészeti színtér kontinuitását és diverzitását fenntartani.
Anne Szefer Karlsen
Abdellah Karroum a kurátori gyakorlat felől közelített a témához, bemutatván az általa, 2002-ben, Rabatban, saját lakásában alapított Appartement 22 kortárs művészeti központot, mely azóta számos kiállításnak, szakmai találkozónak, rezidencia-programnak, művészdokumentációnak és egy művészeti rádióállomásnak ad teret. Míg az Appartement 22 több nemzetközi Biennálén és fesztiválon is részt vett, a működtetésében szerzett tapasztalatok visszahatottak Karroum biennále-kurátori, illetve művészeti igazgatói (Dakar Biennále, 2006, Benin Biennále és La Trienale, Párizs, 2012) tevékenységére.
Nyilvános előadásaik közös nevezője a kortárs művészet és közvetlen közege összefonódásainak tárgyalása. Anne Szefer Karlsen az utóbbi 50 év norvég társadalmi fejleményeire koncentrált: az olajiparnak köszönhető gazdasági fejlődés részben státuszt biztosított a művészetnek, másrészt szinte ellehetetlenítette a művészet konstruktív oppozíciót, az embereknek alternatív perspektívákat kínáló szerepét. Abdellah Karroum a marokkói kortárs művészet és a poszt-koloniális időszak viszonyrendszerét vázolta fel a 60-as évekbeli marokkói társadalom modernizációs folyamatainak, az autoriter politika és a történelemírás hiányosságai felől nézve.
Angel Judit
