A „Marslakózás” a földön kívüliek definiálása, olyan, mint a skót, a zsidó, a magyar, stb. viccek. Egy nép sajátosságainak jelzőrendszere, amellyel azonosulhatunk, vagy elhatárolódhatunk. Az a kérdés, miért pont a Mars van ebben a kitüntetett helyzetben? Feltehetően azért, mert ez volt az első olyan bolygó a sorban, amelynek anyagszerkezete, mérete és más körülményei egy kicsit is hasonlítottak a Földéhez, bár a – 60 fokos hőmérséklet kicsit eltérő. Mégis felmerült valamiféle élet lehetőségének gondolata (nem egészen alaptalanul), bár korábban minden égitestről azt gondolták, hogy ugyanolyan lehet, mint a Föld. Úgy látszik mi, Földlakók ilyenek vagyunk, belekapaszkodunk minden lehetőségbe. Nem hisszük el, hogy egyedül vagyunk az Univerzumban és bár sejtjük, hogy nincs hozzánk hasonló lény, és ha van is, arról azt feltételezzük, hogy fejlettebb kommunikációs és egyéb meta stratégiákkal rendelkezik mint mi. Minden földön kívülinek gondolt dolog gyűjtőneve magyarul Ufó és Marslakó.
Ajándék marslakócska multivitaminból ("az vagy, amit megeszel")
Ethnoasztronómiai kutatás
Brit tudósok egy csoportja újabb előrelépést tett az űrlények földi megítélésének kutatásában. Az archetípus, (a kicsi, zöld emberek nagy szemekkel) stagnálása a köztudatban napjainkig talán azért volt lehetséges, mert az űrkutatás technikai vívmányai felülírják a Marslakókkal kapcsolatos tények és fikciók alakítását. Leküzdhetőnek tűnnek a földön kívüliekkel szembeni komplexusok, miszerint mi emberek csúnyán le vagyunk maradva. Érdekes módon az emberi lények többsége számára a legfontosabb alapvetés merül feledésbe, mégpedig az, hogy a Föld (FG4) egy bolygó. A Földlakók hivatalosan még soha nem találkoztak más bolygóról érkezett lénnyel és nincs is tudomásunk arról, hogy közel s távol az univerzumban bármelyik bolygón lenne élet, ill. a miénkhez hasonlítható létforma. Ez a tény, vagyis a bizonyosság nélküliség, érdekes módon a fundamentuma az alacsony fejlettségünknek (a nem tudni mihez képest) és a tudományos tépelődés alapja is. A megbúvó kétely, hogy biztos vannak rajtunk kívül élőlények, csak mi nem tudunk velük kommunikálni, végigkíséri az összes megközelítést. Így, ha ők, – az idegenek – ránk találnak, ez következésképpen jelzi, hogy sokkal fejlettebb technikai apparátussal rendelkeznek, mint mi. A brit tudósoknak az volt a céljuk, hogy a holtpontról kimozdítsák, elsősorban nem is a „Marslakókról”, hanem önmagunkról és lakóhelyünkről, a Földről berögződött képet. Felmérések azt mutatták, egyáltalán nem tudatosul bennünk, hogy mi magunk bolygólakó űrlények vagyunk, akik mesterséges környezetet és életteret teremtettek a bolygójuk jelentős részén, ami akkor látszik a legjobban, ha légi járműveinken éjszaka repülünk és fentről, a természet sötétjében apró világító pontok halmazai, vírusfertőzés szerűen hálózzák be az amúgy sötét féltekét. A mai napig az a feltevés, hogy más űrlények meglátogatnak minket, vagy köztünk élnek emberi alakot öltve. Minden verzióban szerepel, hogy képesek alakot váltani, de a legtöbb esetben a viselkedési szokások és nyelvhasználat készsége ezzel nem arányos, ami mégiscsak valamiféle intelligencia inkompatibilitásra utal. Fikciókat építünk arról, hogy az űrlények hogyan táplálkoznak (mert ez az emberek számára fontos) és megfeledkezünk arról, hogy a Földön minden szén alapú, így saját magunk és táplálékunk is szénnel kötött láncolatok sorozata. Ezt ugyan mindenki tanulja biológia órán, ennek ellenére ezek a láncolatok gyakorlatilag pusztán esztétizálva jelennek meg a hétköznapokban. Amiket szemünk és agyunk segítségével szépnek vagy csúnyának látunk, tudati előképeinket kialakító és azoknak megfelelő formái és színei vannak, ilyen például a sárgarépa. Lehet, hogy máshol esztétizálatlan szénláncok élik egyszerűbb életüket.
Egy űrbe szánt üzenet, információk a Föld bolygó helyéről és lakóiról.
Az űrkutatási részeredmények figyelembevétele mellett kultúrtörténeti forrásokat és a szájhagyományt, internetes fórumokat, blogokat is használni kellett a projektben, kézzelfogható, tudományos eredmények híján. Az ethnoasztronómusok feladata, hogy összevessék az ég vizsgálatával kapcsolatos hiedelmeket, tényeket és mindent figyelembe véve saját koruk és a különböző társadalmak kommunikációs rendszerén belül tanulmányozzák a jelenségek értelmezését. Az őskortól megtalálható ábrázolások, építmények, jelek és ezek különböző magyarázatai és az egyre fejlettebb film és digitális technika segítettek beleélni magunkat a lények és más bolygók, exobolygók (extraterritoriális-, más naprendszerek bolygói pl.: Tatooin) kultúrájának létezésébe. Jelenleg 300 ilyen exobolygót ismerünk, amelyek mind alkalmasak voltak, vagy lehetnek a mienkhez hasonló életre. Kiemelt fontosságú az a tény, újra és újra, hogy egyszerűen nem tudjuk elhinni, hogy egyedül vagyunk az Univerzumban. Ennek az alapvetésnek és a kutatási eredménytelenségnek a nyomán született meg a „Házi UFO” (Domestic UFO) fogalma, ami az ethnoasztronomia, antropológiai részeredménye. Az Ufók és más Földön kívüli élet létezését, mindenki a saját kultúráján belül, saját motívumrendszere szerint képzeli el, fogalmazza meg és adja át.
Domestic UFO 1
A nemzetközi UFO- kutatásokat kezdetben állami támogatásból, mára főként magánszemélyek adományaiból finanszírozzák. A kutatások főleg a technológia és szellem feltételezett, összehangolt, fejlett működésére irányulnak, hiszen létezik a Föld Napjánál egymillió évvel idősebb Nap, amely körül kialakulhatott egy egymillió évvel korábbi civilizáció…De jó lenne látni azt is, hogy nem vetíthetjük az emberek által létrehozott mesterséges környezetet és társadalmi működési kísérleteket más naprendszerekbe és korokba.
Domestic UFO 2
Teljesen világos, hogy nehezen tudunk elszakadni a saját magunk alkotta világképtől és saját testi adottságainktól. Szinte minden elmélet tartalmazza a földön kívüliekkel való közös genetikai kódokat és, hogy mi Földlakók annak idején itt lettünk hagyva magunkra és sokkal lassabban (!) fejlődtünk. A lassú fejlődésnek a hihetetlen burjánzó élővilág lehet az oka, amely leköti energiáinkat, meghatározza és egyben ki is elégíti szükségleteinket. Mind a valóságban, mind a fikciókban más bolygókon az űrbázisok körül a külső környezet szegényes, ill. roncsolt, élhetetlen. Elszigetelt mesterséges kolóniákon működik minden, a mi földi életünknek egy kivonata. Amit képzelünk, tulajdonképpen prognózis, az emberi lét és test egy jövőbe vetített képe. A nagyméretű fejben dől el minden és agyunk teljes kapacitásának használatával, több mindenre vagyunk képesek, mint azt ma el tudjuk képzelni de a test és végtagok kicsit elsorvadnak. Nem tudni hány évtizedig lesz még szükségünk testi erőnkre, de ilyen kifinomult (vagy éppen kezdetleges?) esztétizáló világban, a test és lélek egységét hirdető egészségkultuszban feltehetően lelassul az agyi kapacitás csúcsra járatásának folyamata. A megkérdezettek 48%-a nem akar választani testi vagy szellemi erő között és nem akar olyan testi felépítést, mint a Marslakó archetípus. 37% egyértelműen a testedzés mellett döntött, nem akarnak teleportálni, szeretik az implantátumokat, de nem a beépített technikai képességeket. 4% fogadja el és várja a szellemi kapacitás megnövekedését a testi sajátosságok rovására. 11%-ot egyáltalán nem érdekel az egész.
A kép az időben szétcsúszott civilizációfejlődések egyik bizonyítéka lehet, miszerint emberhez hasonló lények több ezer évvel korábban voltak a XX. sz. végi földi technika birtokában. A sisak és burokszerű képződmények ábrázolása azonban a legtöbb esetben inkább valamiféle „mandorla”, glória, azaz dicsfény, vagy valóban valamilyen sisak egyszerű leképezése. Egyáltalán nem bizonyítható, hogy asztronómiai vonatkozásuk lenne. Más ábrázolások esetében viszont vitathatatlan az égi jelenségek vizsgálatának pontos de fiktív tartalmakkal felruházott leképezése. A földön kívüliek közlekedési eszköze minden esetben a repülő csészealj.
Japán metszet a XVIII századból
Transzhumanizmus
Amíg az élet biztos jeleire nem bukkannak az Univerzumban, addig az ember saját képességeit és intelligenciáját egyre nagyobb, könnyebben elérhető, a felmerülő szellemi és fizikai igényeket egyre pontosabban eltaláló apparátusokkal egészíti ki. Az biztos, hogy az ember élettartama egyre növekszik és valamiféle halhatatlanságot is elérhet, tudatának információként kezelésével és le-, ill. lemezre töltésével. A klasszikus cyberpunkok, korai előfutárai azoknak a poszthumán lényeknek, amelyekké az ember lényegülhet. „A poszthumán állapot – szingularitással, vagy anélküli evolúcióval – szuperintellgenciát és a valósággal egyenértékű szimulált/emulált környezetet, tökéletes tele-alámerülést biztosító (interaktív, horizontálisan és vertikálisan egyaránt maximálisan „élő”) médiumot, Artificial Reality-t, azaz Mesterséges Valóságot feltételez. E valóságokban, és addigra már az űrben is hat főbb (de nehezen elkülöníthető) csoportba sorolható lények – állatok, emberek, (emberi eredetű) poszthumánok, gépek, intelligens gépek, (koncentrált és/vagy szétosztott intelligencia) rendszerek – élnek majd.”
A poszthumánok nevelése otthon
A transzhumanisták kiállnak a mesterséges intelligenciák létezéséért és jogaiért is. Létfontosságúnak tartják azokat a technikai és genetikai innovációkat, amely az élet teremtésére és meghosszabbítására irányulnak, így a génmódosítást és klónozást is. Mindent üdvözölnek, ami az emberi lét minőségét lehetőség szerint javítja, hosszát megnyújthatja, legyen az természetes, technikai, vagy genetikai beavatkozás eredménye. Egyre közelebb kerülünk ahhoz, hogy olyan protézisekkel szereljük fel magunkat, amik fejletlennek gondolt képességeinket és csapongó szellemünket összhangba hozzák. Az avatarok lehetősége és az utcán is hordható virtuális szemüvegek, beültethető chipek örökre megváltoztathatják a földi valósághoz és környezetünkhöz, hagyományainkhoz fűződő személyes viszonyunkat, esetlegesen a társas kapcsolatok és szociális érzékenység rovására. Képesek leszünk az emberi testet felruházni azokkal a képességekkel, amelyekre vágytunk.
Kulturális készültség
Jules Vernétől, Fontenelle-en át Malevicsig az irodalomban, filozófiában és a művészetekben is megjelennek a Földön kívüli élet lehetőségének variációi, amelyek megteremtették a XX. századi science fiction prognosztizáló hagyományát. A korai gondolatokban azonban még nem az a transzformáció ment végbe, amely az embert, a technikai apparátussal való keresztezés útján eddigi képességeinek megsokszorozását, ill. célirányos funkciók kialakítását teszi lehetővé, hanem az egyszerű emberi lét lehetőségét latolgatják az űrben. A korai, Kétéltű ember filmek után, amelyek az első génmódosított, funkcionális poszt humán történetét mesélik el, a 2001. Űrodysszia, a Blade Runner, a Dűne, a Star Wars, a Terminátor, az Ötödik elem, valamint a Matrix (és a 3D animáció korlátlan lehetőségei) örök sarokkövei az ember és technika egyesülése első szakaszainak és lehetséges módjainak. Az X Akták c. sorozat a ’90-es években megváltoztatta, az emberek para jelenségekhez való viszonyát szerte a Földön, ami által mindenki szakértője lett a témának (ugyanúgy mint az orvosi sorozatokat nézők nagy része is házi diagnoszta lesz). Érdekesség, hogy a Földön kívüliekkel foglalkozó blogok egyik fő hivatkozási pontja az X Akták, mint valamiféle vitathatatlan tudományos dolgozat. Pont azért mert összegez mindent, amit a félelmeinkről, az ismeretlenről tudni szeretnénk. A felvetett témák, fikciók nem állnak messze a valóságtól, mint ahogy annak idején Verne is csak 200 km-t tévedett az általa elképzelt űrhajó és később a Holdról valóban visszatérő űrhajó landolási helye között. Az emberek szeretik ezeket a tévedéseket, mert megerősítik a prognosztizálhatóságba vetett hitet.
X Akták. Scully találkozik…
Konklúzió
Ha valaminek a számlájára írható a „lassú” képességfejlődésünk, teljes agyi kapacitásunk kihasználatlansága, az feltétlenül a folyamatos környezeti változásokhoz, a különböző társadalmi forma kísérletekhez való alkalmazkodáshoz és az ember és ökológia párharcához vezethető vissza. Nem róható fel az emberiség egy kis csoportjának, ha a gyorsabb, protéziseken, perifériákon, mechanikus aurán alapuló képességfejlődést választja, minthogy kivárja a sorát az evolúcióban. Ez a kibernetikus, bionikus, mnemonikus, stb. létforma egyenlőre, nemzeti sajátosságok feletti, mind a technikai, mind a kozmetikai szektorban. Az avatarok (szerepjátékban választott új, virtuális személyiségek, új identitás), kiborgok és egyéb poszt humán lények nem őrzik eredeti nemzeti sajátosságaikat és hagyományaikat, kilépnek ebből a „világból” és új testtel és identitással állnak a világ elé. (Az avatarok, mint a paralell társadalmi csoport identitás kutatása egy szerkesztés alatt álló cikk témája: Nationality of Avatars címmel). Sokan a lokális, ésszerű, fenntartható életet tartják a jövőjükért aggódó emberek számára egyedüli megoldásnak és nem a bizonytalan, magán mindig túllépő technikában való feltétlen bizalmat. Ám az ember segítségre szorul és mivel másra nem számíthat, ezért a technika segítségét kéri környezete megmentéséhez. A burjánzó természet megőrzése fontosabb feladattá vált, mint a komplexebb emberi test és képességek fejlesztése élettelen környezetben. Ennek ellenére több állatfaj készül örökre eltűnni, amelyeket nem pótolnak az újonnan felfedezettek és a termőföldek elhasználódása miatt a mezőgazdaság a természetes talaj kiküszöbölésén dolgozik, a termőföld nélküli növénytermesztésen. A gyakorlatban tehát nemcsak az ember készül poszthumán létre, hanem az egész élővilág, – amit az ember keze elért – az eddigi létformát készül leváltani.
A Marslakókról való gondolkodás, egy útja lehet a Földről és az itt kialakult életről alkotott nézőpontunk megváltoztatásának. Még sohasem találkoztunk Földön kívüliekkel, ezért elképzeljük, előre- vagy visszavetítjük őket: voltak már itt, és majd eljönnek; lehet, hogy itt élnek közöttünk. Az emberek közül szépszámmal csatlakoznak majd a nagy galaktikus, szuperképességű, implantálós, kibernetikus jóslathoz, ami ha másért nem is, csupán azért is beteljesíti önmagát itt a Földön, hogy ne legyen hiábavaló – amíg várakozunk…
Szabó Eszter Ágnes a Hints Intézet kutatója
