Egy szimpózium, egy könyv és egy film a katasztrófa holdudvarából
forrás: http://tranzitblog.hu/wp-content/uploads/2008/10/virilio1.jpg
Paul Virilo munkássága a filozófia, az esztétika, a kommunikáció és az építészetelmélet területén egyaránt érezteti hatását. Eszmefuttatásait az általa kidologzott „dromologia” tudományában juttatja kifejezésre, mely a társadalmi folyamatokat a sebesség szempontjábol vizsgálja, s új összefüggésekre világít rá az informácios társadalom, a haditechnika, a paranoia és a városépítészet között. Magyar fordításban számos műve jelent már meg, többek között Az informácios bomba, a Háború és televízió és a Tiszta háború.
Jövő hétvégén nagy esemény lesz itt San Francisco-ban. A City Lights Bookstore, melyet a beat generáció egyik őskövülete, Lawrence Ferlinghetti vezet, a helyi francia nagykövetséggel együttműködve kétnapos szimpóziumot tart Virilo elméleteiről Trajectories of the Catastrophic címmel. Az előadok sorában ott lesz többek között Sylvère Lotringer, a semiotext(e) kiadó vezetője, akinek köszönhetően Virilio ismertté vált az angolszász világban.
A második nap „terepmunkával” indul majd, ekkor ugyanis az előadás és az azt követő beszélgetés színhelye—Virilio bunkerarcheologiájának szellemében—egy partmenti sziklákba vájt bunkerben lesz, ahol még nem jártam.
Ezzel kapcsolatban ajánlok egy építészeti blogot is, ami Virilio ihletésére a bunkerek esztétikájával (is) foglalkozik: BLDG BLOG—Architectural Conjecture / Urban Speculation / Landscape Futures
forrás: http://www.bunkerarchaeology.net
Könyv
touristsofhistory forrás: http://homepages.nyu.edu/~ms4331/TouristsofHistory-small.jpg
Amikor a TV-ben szeptember 11-ről, vagy az Oklahoma City-ben történt tragédiáról nézek megemlékezési kőzvetítést, mindig meglepődödöm, hogy a plüssmackók milyen fontos szerepet játszanak a ceremónia során. Rendőr-, vagy tűzoltószerelésbe öltöztetve ott vannak a szuvenír árusok standjain, a megemlékezők kezében, vagy éppen a katasztrófa helyszínét övező kerítésen. Vajon mi célt szolgál ez az infantilizáló gesztus? Milyen burkolt jelentéseket közvetít ez a kulturális gyakorlat? Akik az emlékezés és megemlékezés témajában érdekeltek, figyelemreméltónak találhatják Marita Sturken legújabb könyvét, melynek címe Tourists of History: Memory, Kitsch, and Consumerism from Oklahoma City to Ground Zero.
A címben említett két helyszínt Sturken esettanulmányokként használja annak bemutatására, hogy a giccs miként állítható egy olyan narratíva-gyártó gépezet szolgálatába, amely a bonyolult politikai összefüggéseket végletesen leegyszerűsítve tálalja, miközben Amerikát a védtelen, gyermeki áldozat szerepével ruházza fel. A címben szereplő metaforában a történelemben turistáskodó amerikai honpolgár élménytúraként fogyasztja a látnivalót és előregyártott érzelmi reakciókat produkál. Sturken szerint nemcsak a szuvenírek és a média, hanem a Ground Zero területén épülő Freedom Tower építészeti formanyelve is e narratíva szolgálatában áll.
Egyik korábban írott cikke a Ground Zero-nál zajló megemlékezésekről online is hozzáférhető: Marita Sturken: Reflecting Absence
Film
Ha pedig a Ground Zero-nál tartunk, végezetül ajánlok egy filmet, amit még a múlt hónapban láttam itt és remélem otthon is adni fogják. A címe: Man on Wire. Egy eljátszott részekkel tarkított dokumentumfilmről van szó, amely a francia kötéltáncos, Philippe Petit történetéről szól, aki 1974-ben, a még be sem fejezett ikertornyok tetején kifeszített egy drótot, s oda-vissza sétálgatott a szédítő magasságban, mígnem a rendőrség le nem parancsolta onnan. A vállalkozást hosszú évek szervezési munkálatai előzték meg, mielőtt Petit és csapata illegálisan behatolhatott az épületekbe és végrehajthatta tervét.
Ez így önmagában még nem is lenne annyira maradandó élmény, ha a film nem bánna ennyire ügyesen azzal a ténnyel, hogy 27 évvel később ledőltek a tornyok. Bár az interjúk nagyrésze 2001. szeptember 11. után készült, a terrortámadást semmilyen retrospektív utalásban nem említik. Ugyanakkor a néző mindvégig tudatában van annak, hogy a két építmény, melyet Petit meghódítani készül, már nincsenek. Viszont pontosan ez az a tudás, ami miatt Petit vállalkozása „terrorisztikusnak” hat.
Man on wire forrás: http://tranzitblog.hu/wp-content/uploads/2008/10/poster1.jpg
