Mióta a nyugati országokban hétvégén templom helyett az emberek múzeumba vagy szórakozóhelyekre járnak, úgy tűnik, a társadalom lelkiismeretére a legnagyobb hatást – az oktatás és hírközlés mellett – a művészet képes gyakorolni. Úgy is mondhatnánk, hogy amit a tanárnak, az újságírónak a tudósnak és a politikusnak az emberek nem hisznek el, azt talán még a művészet képes számukra „kommunikálni”. De miért is nem lehet úgy fogalmazni, hogy: „Amit az emberek nem képesek oktatóként, tudósként, újságíróként vagy politikai „szpícsekben” egymásnak elmondani, azt a művészet útján lehetőségük van egymás számára kifejezni”? Nos, azért, mert itt van a spektákulum-ipar, mely helyettük mindezt megteszi. Felteszi és megválaszolja helyettük kérdéseiket, sőt elég ügyes ahhoz is, hogy közben azt a látszatot keltse, mintha mindebbe a közönséget is bevonná. A kérdés csupán az, hogy adott esetben, az emberek helyett feltett és megválaszolt kérdések valóban azok-e, melyekre ők a választ keresik?
Az alábbiakban a Harmadik Sevillai Biennále sajtószövegét szeretném közölni (saját nyersfordításomban), mely már címében is (YOUniverse) fő feladataként hangsúlyozza a közönség „bevonását”, mi több, egyenesen a közönség sztárrá avatását ígéri. Mindezt pedig, mint látni fogjuk, a 21. századi „technikai áttörések” és az ezekre reflektáló művészet bemutatásával kívánja megvalósítani. Az én kérdésem pedig továbbra is az marad, hogy a közönséggel való effajta törődés mennyire szolgálja magát a közönséget, vagy mennyire inkább csak az embereket valóban érintő (számukra már-már égető) kérdésektől való megfutamodásra ad alkalmat nekik hétvégi kikapcsolódás címén? Másfelől, ne feledkezzünk meg arról sem, hogy egy ilyen kaliberű kiállításnak azért mindig van egy közvetlenül kommerciális jellegű üzenete is, melyről mi most, a YOUniverse esetében, még konkrétan semmit nem tudhatunk, mert a szponzorok listáját a sajtószöveg nem tartalmazza. Annyit viszont általában tudunk, hogy az üzleti üzenet sem kifejezetten a kritikai gondolkodást hivatott gerjeszteni közönségében. A sajtószövegben leírt elképzelés pedig mindössze arra elég, hogy elcsodálkoztasson minket, olvasóit, azon, miért is ünnepli a nemzetközi sztárkurátori csapat által ez év őszére összeállított kortárs képzőművészeti megakiállítás a techno-scientista optimizmus diadalát Szevillában? Miért a technikai csodán kell ámuldoznunk a 21. század hajnalán, miközben hétköznapi életünk megannyi más csodával szolgál: birodalmi háborúk, polgárháborúk, gazdasági háborúk, kulturális háborúk, ideológiai háborúk, vallásháborúk, osztályháborúk, faji háborúk, gender-háborúk, média-háborúk, elnökválasztási (szó)háborúk, a természet és a természetes ennivaló fokozatos eltűnése, a fosszilis energiakészlet eltűnése és végül ott van a túlnépesedés ezer csodájának jövőbeli ígérete…
Hát, talán túl apokaliptikusra sikerült bevezetőm záróképe, de ha valaki elolvassa a szóban forgó sajtószöveget (itt alább) akkor rádöbbenhet arra, hogy mennyire üres az optimizmusa, mennyire a semmitmondás jegyében fogant e kiállítás ötlete, mennyire pusztán a léha, „üdülőhelyi szórakoztatás” ostoba diszkurzusának teremt konceptuális keretet. Ha volna bármilyen tartalma (az ócska techno-messianisztikus, meg a még ócskábbnak ígérkező üzleti üzeneteken kívül) akkor minden bizonnyal sikeresebben eltérírette volna az én figyelmemet is világvégi gondolataimtól. Mert így, ha belegondolok, akkor a YOUniverse kiállítás optimista sugallatát egyetlen esetben tudom csak őszintének és jogosnak értelmezni: amennyiben a „mostra” egy tökéletesen univerzális nézőpontból értékeli a világ mai állapotát, vagyis a naaaaagy Univerzum nézőpontjából, amelyből már korábban Emil Cioran is megpróbálta elgondolni a helyzetet, és aztán valahogy így szólt: „Hát persze, a világegyetem, végül is nem fog szomorkodni azon, hogy mi már nem élünk benne…” Kvázi, ugyanolyan vidám és optimista lesz nélkülünk.
A 3. Sevillai Biennále sajtószövegéből magyarra fordított részlet itt alább olvasható. A fordítás híven tükrözi az eredeti szöveg nyelvi tökéletlenségeit. Szerencsére a fordításhoz forrásként szolgáló angol szöveg is elérhető az e-flux archívumban
Érkezett: 2008.04. 23-án az e-flux levelezőlistán
YOUniverse
2008 október 2 – 2009 január 11
http://www.fundacionbiacs.com
A kurátori csapat:
Peter Weibel, a ZKM Karlsruhei Művészeti és Médiaközpont főigazgatója (Németország)
Wonil Rhee, a PS1MoMA 2009 vendégkurátora (Korea)
Marie-Ange Brayer, az Orleánsi CRAC igazgatója (Franciaország)
A YOUniverse kiállítás
Az információ és a kommunikáció társadalmának globális kontextusában a Sevillai Kortársművészeti Biennále harmadik kiadása (Biacs 3) a Globális Művészet, Világművészet új térképét fogja elkészíteni, mely a média, a környezet és a technológia sajátos aspektusával fog foglalkozni. YOUniverse címmel, a Sevillai Biennále azt fogja megmutatni, hogy hogyan változott meg világszerte a kortársművészet a média, a technológia, a tudomány és az építészet hatására, egyetlen nagy célt tartva szem előtt: a közönség részvételét és az ember és környezete közti új egyensúlyt [equation].
A kiválasztott (körülbelül száz) művész alkotásai a mobilitás, a technológia általi individualizáció, a kvantumfizika, a nanotechnológia, a hidraulikai mérnöklés, az építészet és a környezet témákat fogják körbejárni. Az egyik aspektus [sic!] az lesz, hogy a technika, mint az ember által alkotott természet képes arra, hogy segítsen nekünk abban, hogy megoldjuk a természetes környezetünkkel szemben felmerülő problémáinkat. A másik aspektus [sic!!] a művészet demokratizálása lesz. A művész helyett inkább a közönség a sztár.
A kurátori csapat a közönségnek egy a 21. század technikai áttöréseiből összeállított legreprezentatívabb kiállítást kíván bemutatni, egy anyagi forradalom küszöbén, mely a szimulációtól a stimulálásig vezet majd minket, és amely a látogatókat a kiállítás tartalmával való interaktivitásra hívja meg.
Még egy adalék:
A BIACS 3-on résztvevő művészek listáját csak május végére ígéri meghírdetni a kurátori csapat. A BIACS 3 (fentebb linkelt) honlapján utoljára (2008. április 4-én) bejegyzett szöveg viszont már elárulja két résztvevő nevét, melyek közül elsőnek a német Mischa Kuballt nevezi meg. Mischa Kuball sikeres nemzetközi köztéri művész, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy egy köztéri installációját éppen mától, április 29-től fogva lehet megtekinteni a budapesti Ráday utcában.
Nekem is tetszett ez a spektákulum-elmélet.
A tematikus művészeti kiállításokat pedig mindig gyermeteg stílusjátéknak tartottam.
Ha valaki művésznek csúfolja magát, akkor legyenek saját gondolatai, amiket meg akar fogalmazni. Magasról nem érdekel, hogy milyen eszközökkel képes a “levegő” témát megragadni, például.
Hogy lennének mai megfogalmazandók, az nem kérdés. De ilyen problémasorokat nem írnék. Ez olyan iskolás. A suliban adtak ilyen feladatokat. Béke és egészséges táplálkozás.