A nő vágya


Szépfalvi Ágnes – Beauty and the Beast | 30x40cm olajfestmény

Ki ne ismerné Luis Buñuel filmjeit? Ki ne olvasta volna a rendező önéletrajzi írását, az Utolsó leheletemet? De ugyan ki emlékszik arra a részre, amikor Buñuel felidézi, hogyan sértette meg akaratlanul, de annál pökhendibb módon barátja, Dalí feleségét, hogyan pofozta meg az asszonyt, hogy könyörgött neki szerzőtársa felesége életéért, s mennyire megdöbbentette őt ezek után, amikor sok-sok év elteltével Galával álmodott? (Gala álombeli megjelenése döbbenetesebb volt számára, mint a Szűzé, talán mert tudtán kívül még mindig szerelmes volt az elérhetetlen és épp ezért megalázott nőbe.) Szóval ki emlékszik erre?

Ki más, mint Szépfalvi Ágnes, aki főként film stillekből kölcsönzött alaphelyzeteket használ fel festményei, grafikái alapjául, melyeknek központi szereplője mindig a nő. A nő hagyományos szerepekben, mint femme fatale, királynő, menyasszony, egzotikus asszony, barátnő, kiszolgáltatott nő. A nő oroszlánnal, delfinnel vagy kígyóval, a nő bárban, kávéházban, szállodai szobában, ágyban, földön, angyalszárnyon a földtől már-már elemelkedve. A nő csábító pózban, felkínálkozva, merengő tekintettel, titokzatos mosollyal vagy kifürkészhetetlen arccal, gyászban vagy eufóriában. A nő meghallgatáson, filmfelvételen vagy egy amatőr kamera lencséje előtt. S nem utolsósorban férfival vagy férfiakkal. A nőiség mibenlétét kutatja Szépfalvi? Esetleg Virginia Wolfhoz hasonlóan a „női mondatot” keresi, amikor a Szépség és Szörnyeteg Inda Galériabeli kiállításához kapcsolódó beszélgetésben Buñuelnek épp ezt a végletesen mácsó történetét hozza szóba, sőt fel is olvassa, mint inspirációt?

Szex, agresszió, álom, transzcendencia-keresés – ezek Buñuel filmjeinek kulcsmotívumai.
Szépfalvi Ági új képein a vágy olykor a szépségben mint színtiszta ideában jelenik meg: Fiú, Szobor ló, Szépség és a szörnyeteg, máskor súlyos testiséggel és agresszióval átszínezve: Szatír, King Kong, bacchanália-jelenet. Az álom (Lány kígyóval) kétértelmű ugyan, egyszerre fenyegető és megnyugtató, de cseppet sem baljós. Az elvágyódás vagy az elérhetetlen messzeség felé távolodásban (Elfele, Erdő) csillantja meg a transzcendenciát, vagy megkettőzi a tárgyat (Hattyú). A feszültség a vágy beteljesíthetetlenségéből fakad.


Szépfalvi Ágnes – Fiú / Boy, 2007 | 40x50cm
 


Szépfalvi Ágnes – Elfele / Away, 2007 | 45x74cm, olajfestmény
 

A feszültség az emberi kapcsolatok titokzatosságból fakad („Olyan képeket szeretek választani, amikben van valami ambivalencia, valami kettősség. Ahol nem teljesen tiszta, ki az áldozat, és ki a támadó, főleg, ha ez egy férfi-nő szerepben van”). Az álarcos szereplő kinéz a képből, mintha valahol azon kívül történne a dráma, a tekintetek soha nem találkoznak, elsiklanak egymás mellett. A valódi tekintet, mely képes megragadni tárgyát, így hangsúlyozottan a nézőé lesz, aki akár tetszik, akár nem, abba a szerepbe kényszerül, hogy a férfi tekintet tárgyaként lássa a nőt, mint a vágy (titokzatos) tárgyát, az erotika megtestesülését. A nő pedig ugyan élvezi, hogy nézik és kívánják, mert a csábítás lénye legbensejéből fakad, de már unja is ezt a több évszázados szerepet, az eltárgyiasító rajongást. Szeretne végre elérhető lenni. Talán ezért tekint ki a képből minduntalan.


Szépfalvi Ágnes – Hattyú / Swan, 2005 | 60x180cm, olajfestmény
 

Szépfalvi Ágnes: Szépség és Szörnyeteg – INDA Galéria
Szeptember 10.
Kurátor: Muladi Brigitta

  • fizetett hirdetés

    miféle írás ez?

  • lowas péter

    die gender die!!!

  • BLM

    Nem olvastam a rendező önéletrajzi írását, az Utolsó leheletemet.

  • (X)

    .

© 2020 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány