A Kelet Nyugaton

Liu Xiaodong: Battlefield realism: The eighteen arhats, 2004

Már évek óta látjuk, hogy a kínai kortárs művészet nagyjából ugyanazzal a lendülettel veszi be a világpiacot, mint ahogy az ország gazdasága tör a globális vezető pozíció felé. A világon a legdrágábban elárverezett művek havi tízes listáján az artnet.com adatai szerint áprilisban két kínai munka szerepelt. Liu Xiaodong Battlefield realism: The eighteen arhats című (200×100 cm) 2004-es, 18 részes olaj-vászon sorozata a második helyen végzett áprilisban – azt hiszem, nem stílustörés itt sportnyelvet használni. 55 millió hongkongi dollárért (kb. 7,96 millió USA-dollár) kelt el április 9-én a Sotheby’s hongkongi árverésén. Klasszikus munka után lett második: a legdrágábban áprilisban Cornelis Corneliszoon van Haarlem, XV_XVI. századi németalföldi mester Hercules and Achelous című olaj-vásznát ütötték le a Christie’snél New Yorkban – 8,1 millió dollárnál állt meg a licit (erre jön még a jutalék). A másik top 10-es kínai munka Zhang Xiaogang Bloodline: The big family no. 3 című 1995-ös festménye (179×229 cm) volt: Hongkongban jutalék nélkül 6,1 millió USA-dollár lett a leütési ára. Xiaodong munkájáért most háromszor annyit adtak, mint a művész eddigi legdrágábban eladott művéért.

 Zhang Xiaogang: Bloodline: The big family no. 3, 1995
 

Nem a jelenség számunkra, nem közgazdászok számára is világosan látható gazdasági összefüggéseiről szeretnék itt elmélkedni. Arról sem bocsátkoznék részletekbe, hogy valójában a szereplők egy része is megszeppenve figyeli az árak elszabadulását a műtárgypiacon. De még a kereskedelem ilyen méretű spekulációs robbanásának általában a művészeti gyakorlatra, a produktumra gyakorolt torzító hatásáról is csak trivialitásokat lehet mondani egy rövid blogbejegyzésnyi terjedelemben.

Egyetlen dologra szeretném csak felhívni a figyelmet – már akiét még kell: a következő, csúcsát még messze el nem ért, de már érzékelhető nagy hullámra. Az indiai művészet New Yorkban, Londonban vagy az ázsiai centrumokban már megmutatkozó boomjára. Kína már itt van, globális meghatározó tényező a kortárs művészetben és a műkereskedelemben is. A következő nagy szereplő, amelynek mind a produktum mennyisége és minősége, mind pedig az anyagi háttér és az üzleti tudatosság tekintetében a kínaihoz hasonló a potenciálja, jól láthatóan India.

Tanulságos volt ebből a szempontból (is) az április közepi-végi Art Brussels kortárs művészeti vásár. Ezen a nem legrangosabb tízbe tartozó, de mindenképpen a húsz legjelentősebb vásár közt számon tartott vásáron, amit idén huszonhatodszor tartottak meg, nem kevés stabil, bejáratott névtől lehetett látni erősebb vagy az életműnek nem feltétlenül a csúcsáról származó műveket. A belgák igen büszkék a nagy nemzetközi vásárukra, és a hazai gyűjtők _ s egyre inkább a külföldiek is _ komoly pénzeket költenek el itt. Az idei négy napban egy indiai galéria, a Bodhi Art volt a közönség kedvence. Szinte mindenki, akit megkérdeztem, kapásból a Bodhi Art standot ajánlotta, hogy azt semmiképpen ne hagyjam ki. A fekete drapériával borított, zárt térben egyetlen művész, Riyas Komu (1972) munkáit, a Left Legs című fa-vasbeton szoborsorozatot és néhány olaj-vászon festményét állították ki. A munkák mindegyike az iraki háborúra reflektált. A Left Legs embermagasságúnál nagyobb, az izmokat anatómiai tanulmányszerűen láttató, Nike futballcipőben végződő bal lábak sora. A lábakat különböző helyeken vasbeton lapok törik át, mintha szobrokból szakította volna ki őket egy robbanás vagy mintha egy focista játék közben aknára lépett volna. Úgy tűnt, hogy a Bodhi Art nem feltétlenül eladni hozta a Left Legs sorozatot. A Bombay-ben, Új-Delhiben, New Yorkban, Szingapúrban és kb. három hete Berlinben is működő galéria egyszerűen bemutatkozott, egy fantasztikus színvonalú anyaggal megmutatta az erejét…

© 2024 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány