A januári Haiti földrengés, miközben soha nem látott pusztulást okozott és elgondolhatatlan számú emberi életet oltott ki, egyúttal sajátos kiállításként is működött: a nemzetközi segélyszervezetek világkiállításaként. Ezen a kiállításon azonban nem csak a jól ismert orvosi (Médecins Sans Frontières) és építészeti (Architecture for Humanity, Architectes de l’Urgence) szervezetek jelentek meg, hanem egy viszonylag új csoport, a térképészek küldöttsége is.
Ushahidi térképe az észlelt fosztogatásokról
A visual complexity honlapján szereplő legújabb projektek
A térképekre hajlamosak vagyunk úgy gondolni, mint értéksemleges médiumokra, amelyek a világ földrajzi rendjét hivatottak leképezni; ezt a leképezés-koncepciót azonban radikálisan átalakították a huszadik század második felének térképészeti gyakorlatai és elméletei. A térkép-diskurzusokra rendkívül nagy hatást gyakorló Gilles Deleuze és Félix Guattari legendás könyvükben a térképet a “másolattal” – a terület képével – szemben így definiálták: “Nyitott, minden irányban kapcsolható, szétszedhető, megfordítható, kész minden pillanatban változni. Szét is lehet tépni, kifordítani, befordítani, bármely elrendezéshez kész alkalmazkodni, akár egy személy, akár egy csoport vagy társadalmi formáció is nekifoghat. Falra is rajzolható, műalkotásnak is elmegy, de politikai cselekvésnek, vagy éppen meditációnak is tárgya lehet.” (Gyimesi Tímea fordítása itt)
Az elmúlt években a térképezés módszerének fokozódó népszerűsége, a térben manifesztálódó feszültségek és láthatatlan összefüggések művészeti és építészeti megjelenítésének növekvő igénye, valamint a térinformatikai rendszerek fejlődése új tendencáik alapjait vetették meg: egyrészt a társadalmi, gazdasági, politikai folyamatokat térbeli relevanciáik mentén vizsgáló kísérleti földrajz és radikális térképészet, illetve az adatbázisokon alapuló adat-vizualizációk műfajait készítették elő. Ez utóbbi lényege a különböző forrásból származó adatok közös térben való ábrázolása, összeolvasása (erről részletesen írok a Helikon következő számában).
Az adat-vizualizáció célja a térbeli folyamatok átláthatóvá, megérthetővé tétele, amelynek feltétele értelemszerűen nem csak a megfelelő vizualizáció, de az adatok hozzáférhetősége is. A városban zajló demográfiai, gazdasági és egyéb átváltozások adatai többféle módon válnak elérhetővé. Egyrészt előfordul, hogy egy-egy önkormányzat teszi hozzáférhetővé kutatásai és a népszámlálások alapján létrehozott adatbázisokat, játékra hívva a város lakosságát az adatok változatos, különböző logikákat követő vizualizációja céljából. Másrészt egyre több alulról szerveződő térképező kezdeményezés foglalkozik azzal, hogy párhuzamos adatbázisokat építsen fel, amelyekhez bárki hozzájárulhat. Ez utóbbi, “crowdsourcing” térképező projektek között olyanokat találunk, mint a járványokat, infrastruktúra-hiányosságokat, félbemaradt építkezéseket, bolti árakat, foghíjtelkeket feltérképező együttműködések; vagy éppen a katasztrófákat feltérképező kollaboratív kezdeményezések.
Talán ez utóbbiak jelentik a legjobb példát arra, hogy a térképek nem csak a terület és a területen zajló folyamatok vizualizációjára, értelmezésére, de annak szervezésére is szolgálnak, tehát aktív szerepet játszanak a várostervezés vagy a rekonstrukció folyamatában. Melyek azok a területek, amelyeket egymást nem ismerő emberek csoportjai hatékonyabban tudnak feltérképezni, mint egy állami térképészeti iroda? Például az olyan területek, amelyek fölött az állam elvesztette a kontrollt – mint Haiti. A haiti katasztrófát követő térképezési tevékenységek számos szempontból megmutatták, hogy milyen alkalmazási lehetőségei nyílnak az új technológiáknak, még egy olyan alacsony technológiai fejlettségű válságzónában is, mint a szerencsétlenül járt szigetország. A földrengés a térképészeti erőfeszítések katalizátoraként szolgált, ahol a korábban egymással párhuzamosan vagy konkurenciában haladó civil, kereskedelmi, nemzeti vagy nemzetközi “válságtérképező” fejlesztések összeértek, és megosztották forrásaikat.
Mire szolgálhat a téképek készítése egy válsághelyzetben? Először is a tájékozódásra, illetve a tájékozódási koordináta-rendszer létrehozására. Mivel a földrengés epicentrumához legközelebb fekvő Port-au-Prince városáról egyrészt nem léteztek eléggé részletes térképek (a Google optikája nem kedvez a kereskedelmi szempontból jelentéktelen helyeknek), másrészt amik léteztek, a földrengéssel azok is elvesztették érvényességüket, új térképeket kellett létrehozni. A nemzetközi open street map közösség (amelyről ezen a blogon nemrég esett szó) légifotók és GPS-sel lokalizált helyszíni adatok segítségével 48 óra alatt rekonstruálta Port-au-Prince jelenkori állapotát.
Az Ushahidi térképe az élelemmel ellátó helyekről Haitin
Ha a rendelkezésre áll a terület pontos térképe, a következő lépés a veszélyek, a források és a forráshiányos helyek azonosítása és térképen való jelölése. Az open street map térkép-alapját felhasználva az – egyébként a 2007-es kenyai választások körül kitört erőszak feltéérkpezésére született – Ushahidi internetes platform haiti oldalának megnyitásával bejelölhetővé illetve felismerhetővé válnak a leomlott épületek, az eltorlaszolt utak, a logisztikai problémák, a természeti veszélyforrások, a járványok, áradások, földcsuszamlások, a tűz által pusztított területek, a megszakadt áramellátású körzetek, a törmelék alá beragadt emberek valószínű lelőhelyei, a víz-, élelem- és gyógyszerhiányos helyek, az (egyéni és csoportos) erőszak színhelyei. Mindezekkel párhuzamosan megjelennek a térképen a források is: az élelem, a víz, az orvosi ellátás lelőhelyei. Az Ushahidi térképe egyszerű mobiltelefonokkal (nem csak smartphone-okkal) bővíthető, tehát minimális technikai felkészültséget igényel: a városban és a szigeten közlekedők sms-ekben írhatják meg az egyes földrajzi pontokon észlelt problémák, illetve lehetőségek jellegét és hozzávetőleges koordinátáit (az sms-szolgáltatás már akkor is rendelkezésre állt, amikor telefonhívásokat még lehetetlen kezdeményezni és fogadni), így megrajzolhatóvá válik a katasztrófa pontos, rendszeresen frissített térképe, amely nélkülözhetetlen segítséget nyújt a források és az szükségek összekötésében, a szigetlakók és a segélyszervezetek számára egyaránt.
A Map Action térképe az orvosi ellátás helyszíneiről
A Map Action térképe a megrongálódott épületekről
Az Ushahidi által összegyűjtött, felhasználók által generált tartalomnál statikusabb, de térképészetileg pontosabb tartalmak létrehozója egy másik nemzetközi térképészeti szervezet, a MapAction, amely a terepen “talált” és a szatellitfotók által létrehozott információk ötvözésével készíti azonnal letölthető, és a helyszínen dolgozó szervezetek számára felhasználható térképeit. Mindeközben a Google speciális oldalával és emberkeresőjével vesz részt a válságkezelésben, más szervezetek pedig nemzetközi krízis-táborokban gyűlnek össze, hogy a távolból segítsenek feltérképezni a válságterületet és összekötni a helyben és máshol dolgozó szereplőket.-
Sokan értelmezték úgy az energiák és kompetenciák ilyen típusú összekapcsolódását, mint a nemzetközi szolidaritás új korszakát, amelyet az új techológiák hoztak el nekünk. A katasztrófák és a hozzájuk kapcsolódó nagy nemzetközi összefogások azonban, mint azt a világkiállításoktól megszoktuk, nem képesek túl hosszú ideig magukhoz ragadni a közvélemény és a média figyelmét. Idővel a segélyek elapadnak, a szervezetek összepakolnak és továbbállnak Chilébe, a válság-sújtotta sziget pedig magára marad. De az új információs infrastruktúra helyben van és készen áll arra, hogy részt vegyen a nehezében: az ország csendes újjáépítésében. A katasztrófa csak katalizátora azoknak a folyamatoknak, amelyek a földrajzilag szervezett információ közösségi előállítása, általános hozzáférhetősége és kombinált felhasználása irányába mutatnak, békeidőben és a hétköznapokban is – úgy Haitin mint bárhol a világon, ahol a kormányzat, a térképészeti monopóliumok és a független térképészek transzparencia-törekvései közeledni kezdenek egymáshoz. A város és a terület olvashatóságának (és írhatóságának) régi ideálja ma technológiai köntösben jelentkezik, médiuma pedig nem a terület “másolata”, a tér képe, hanem a deleuze-i térkép, amely a “központosított, hierarchikus kommunikációjú és előre kialakított viszonylatú rendszerekkel szemben (…) központ nélküli, nem hierarchián alapuló és nem jelentő rendszer; tábornok nélküli, rendező emlékezet,” amit “az állapotok áramlása határoz meg.”
