A festészet hivatalnokai

Matthias WEISCHER: Enteriör © Műcsarnok

Az, hogy a Műcsarnok legfrissebb kiállításának több verzió után véglegesedő címe mennyire lett szerencsés választás abból a szempontból, hogy sokat mond-e vagy izgalmakat ígér-e a potenciális látogatónak, majd a gyakorlatban kiderül. Ami mindenképpen érdekes annak a maroknyi német festőnek a sztorijában, akik Új Lipcsei Iskola néven hódították meg a nemzetközi művészeti piacot az elmúlt nyolc-tíz év során, az az a ritka jelenség, hogy esetükben megfordult az általában rendületlenül egyirányú kelet-nyugat transzfer. Vagyis mintha megfordult volna.

Henriette GRAHNERT: Hol vannak a szögek? © Műcsarnok
 

A kilencvenes évek elején egy csomó nyugatnémet művészdiák, megunva az ottani dekadens, léha művészlétet és a népes osztályokban zajló képzést, megindult keletnek, nevezetesen Lipcsébe, ahol volt egy hagyományos, akadémikus festészeti tanszékéről híres iskola, az intézménynek pedig már egy korábbi, a hatvanas években nevet szerzett alakokból álló (első) Lipcsei Iskolája. Az új diákok itt hibátlanul megtanultak festeni, s ez a kevés őket egyesítő vonások egyike. A lipcsei tanszékre jellemző méretes vásznakat és figurativitást megtartották, de a korábbi hagyomány realizmusát elhagyták, és enigmatikusabb jeleneteket festettek. Mondhatnánk, másmilyen lett a témaválasztásuk –  de éppen ez az, hogy nemigen lehet megnevezni a témáikat, koherens sztorikat vagy beazonosítható helyzeteket leolvasni a képekről: nem szólnak konkrétan semmiről, viszont tetszetősek a szemnek és erős a hangulati töltésük. A hangulat pedig sokszor (különösen azoknál a festőknél, akik nem száműzték képeikről az emberi figurát) a szocialista realizmus produktumait vagy a szocializmus alatti élet jeleneteit idézi – akkor is, ha festőink egy része ezt az életérzést csak hírből ismerhette. Ez a kombináció – technikai tökély, narrativitás és egy csipetnyi  kortárs feeling – ugyanakkor igencsak kelendőnek bizonyult, különösen az effajta enyhe politikai egzoticizmusra rámozduló (elsősorban) tengerentúli gyűjtőknél. Másoknál nincs életkép, hanem képzelt építészeti konstrukciók és néptelen terek perspektívavonalai terelik a tekintetet.

 
Neo RAUCH: Lépjünk tovább!  © Műcsarnok

Az iskola konvencionalizmusához az is hozzátartozott, hogy nem szívesen látta az újabb intermediállis irányzatokat, és szerette külön kezelni az egyes műfajokat. Neo Rauch, aki elsőként lépett a fényes siker útjára, különösen „szeparatista” beállítódású. Itt lép viszont közbe a Műcsarnok-beli kiállítás – és nyer értelmet a kiállítás-cím.

Vikoria BINSCHTOK: A kérvényezők távolléte © Műcsarnok

Lipcse jelenség címén a kurátorok nemcsak a jobbára még mindig ifjú, ám annál kapósabb lipcsei iskolások műveit  válogatták össze, hanem arra is kíváncsiak voltak, hogy mi történik azóta Lipcsében, hogy a város felkerült a nemzetközi műkereskedelem térképére. Azóta például a fotószak is felfejlődött; innen kikerült művészek munkáit állítják a kiállításrendezők párhuzamba az ismertebb nevek műveivel. A sokszor meglepően festmény-hatású hatalmas printek némelyike (Ricarda Roggané pl.) szintén szívesen időzik elhagyatott építészeti terekben.

Azt is jelzi ez a lipcsei merítés, hogy a jelenség körül kialakult egyfajta kritikai holdudvar is. Ezt leginkább az ironikus „bad painting” festészeti gyakorlatnak a szupersztárok vásznai mellett való szerepeltetése sugallja. Oliver Kossack – tényleg rémes – képei időre készülnek, rájátszva arra a „nagy lipcseiek” számára mindennapos esetre, hogy az idő szorításában termelve kell a műpiac igényét kielégíteni. És a hírességekről tényleg az a hír járja, hogy szakítottak az ihletre dolgozó, bohém művész-képpel: ők megrendelésre dolgoznak, maguknak megszabott, ám pontosan betartott munkaidőben. 

Kiállító művészek: Tilo Baumgärtel, Viktoria Binschtok, Henriette Grahnert, Matthias Hoch, Katharina Immekus, Martin Kobe, Oliver Kossack, Ulf Puder, Neo Rauch, Ricarda Roggan, Christoph Ruckhäberle, David Schnell, Annette Schröter, Tilo Schulz, Matthias Weischer

Kurátorok:
Kurátor: Készman József
Skype-kurátor: Nagy Edina

A Lipcse-jelenség, Műcsarnok

Megtekinthető: 2008. március 28 – 2008. május 18.
Cím: 1146 Budapest, Dózsa György út 37.
Nyitva tartás:
hétfő: zárva
kedd: 10-18 óráig
szerda: 10-18 óráig
csütörtök: 12-20 óráig
péntek: 10-18 óráig
szombat: 10-18 óráig
vasárnap: 10-18 óráig

© 2024 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány