“EIRÓNEIA” I – IV/III. A félreértés technikája

FB_cikk3_Vermeer_alairassal.jpg“Ars longa, vita brevis.”
Ráadásul, ha egy mű minél több dologra utal, annál nagyobb az esélye arra, hogy rosszul értelmezzék, vagy félreértsék. Én nagy híve vagyok a félreértéseknek – az iskolában műelemzéskor sosem udtam eltalálni, hogy mit fejez ki az adott mű.
Mégis van bennem igény a műalkotáshatás hatékonyságára. Ha pedig kimaradok valamiből, vagy elbeszélgetnek a fejem fölött, az irritál. A belterjességet a kereskedelemben és a művészetben is kevéssé kedvelem.
A Hejettes Szomjazó csoporttal kialakítottunk egy fogalmat, amit családi-fotóalbum effektusnak neveztünk. Ez a kategória ma is nagyon használható mérce számomra, azt jelenti, hogy valami, csak a szűkkörűen érintettek számára érdekes, fontos, mint pl. egy baba megfürdetésének, vagy egy karácsonyi családi vacsorának a képei.

“Similis simili gaudet”
Akkor vagyok különösen zavarban, ha egy számomra érdektelen mű számomra érdektelen, vagy nem ismert dolgokra utal. Az ironizálás évtizedei alatt létrejött az érdektelen, semmitmondó művészet erdeje, sivatagja körülöttem, körülöttünk – bennem. Kommunikáció-elméleti kérdést vet fel, hogy az ironikusan, áttételesen, áthallásosan fogalmazás gyorsan változó divatjai, mennyiben osztják darabokra a kommunikációban résztvevő közösségeket.

FB_cikk3_ironia.jpg

Szóviccek (Fekete Balázs gyűjtése)

Esetleg pillanatokon belül elavulnak szavak, kifejezések, gondolat sorok, jelzések, jelek.

FB_cikk3_neten.jpgFekete Balázs grafikája

Nekem e között: 🙂 és eközött: 😀 az égvilágon semmi különbség nincs.
Mitől válik elfogadottá egy jel? A rövidítés mániát némileg értem. SMS íráskor nagyon sok szívást megtakaríthatok rövidítésekkel, viszont e-mailben sokszor modorosságnak tartom az indokolatlan rövidítést, amely ráadásul még a szöveg pontos megértését is nehezítheti. Az ironizálás részben életkori sajátosság. Fiatalabbakra inkább jellemző, mint idősebbekre. Persze egyáltalán nem biztos, hogy az ironizálás mindig tudatos. Nálam egyszerűen rossz beidegződés, amit sajnos sokszor észre sem veszek. Illyés Gyula még a KRESZ táblákon, a vizuális jeleken dohogott,  féltve a beszélt és írott nyelv hatalmát, kifejező szépségét. Az ő korához képest, a mérhetetlenül felduzzadt információáramlás korában csodálkozok, hogy egyáltalán létezik még pontos megértés, értelmezés. Az egyszerű KRESZ táblák mellett a különböző eligazító piktogramot mint műfajt viszont nagyon figyelemre méltónak tartom és grafikusként tapasztaltam, hogy mennyire nehéz frappáns, kifejező és egyértelmű piktogramokat rajzolni.

FB_cikk3_piktogrammok2.jpg Fekete Balázs grafikái

Persze mindannyian ismerjük a dohányzással kapcsolatos piktogramot, amely sokak szerint azt jelenti, hogy ne a filtert gyújtsuk meg.

FB_cikk3_tilosadoh.jpgFotó: Fekete Balázs

Egyébként gyakran előfordul, hogy egyáltalán nem ironikus dolgot valaki, vagy egy egész közösség, ironikusnak érez. Van, hogy maga a közhangulat ironizáló, amiben esélye sincs megnyilvánulni a közvetlen komolyságnak.

“Fructibus arbor cogniscitur!”
Egyébként utalásos és utalásos művészet között is komoly különbség lehet. A Pussy Riot együttes sok szempontból kifogásolható produkciójával komoly kockázatot vállalt és állásfoglalást tett, ilyen jellegű egyértelmű kiállást valami mellett, vagy ellen, hazai művészeti területen ritkán tapasztalok. Szerencsére a magyar közállapotok valamivel jobbak (demokratikusabbak) az orosznál. A tét nélküli magyar intézményes képzőművészet picikét unalmas számomra, a nem intézményesült cuccok pedig életkorom miatt és élethelyzetemből adódóan kevéssé jutnak el hozzám.

FB_cikk3_elegia.jpg Fekete Balázs képverse

Esetleg az ilyen klassz kis dolgok.

FB_cikk3_angyala.jpg Fotó: Fekete Balázs

Hamvas Béla: “Életében legalább egyszer az angyallal minden ember találkozik.”

© 2019 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány