Balázs Fekete – tranzitblog.hu

EIRÓNEIA I – IV/IV. “ Amióta az oroszok kimentek, minden egyre rosszabb”! – mondta egy ember a villamoson

Balázs Fekete, 2012-12-132015-12-01

Fekete Balázs: Ebédelő munkás, 1974 20 évvel ezelőtt nem tudtam volna elképzelni, hogy Magyarországon valaki ilyet mondjon, de az életérzést sem, ami az ilyen kijelentést kiváltja. Számomra most a művészetben nincs másról szó mint, hogy újra meg kéne találni a művészet tétjét, töltését, ami a […]

“EIRÓNEIA” I – IV/III. A félreértés technikája

Balázs Fekete, 2012-11-282015-12-01

“Ars longa, vita brevis.” Ráadásul, ha egy mű minél több dologra utal, annál nagyobb az esélye arra, hogy rosszul értelmezzék, vagy félreértsék. Én nagy híve vagyok a félreértéseknek – az iskolában műelemzéskor sosem udtam eltalálni, hogy mit fejez ki az adott mű.Mégis van bennem igény […]

EIRÓNEIA I – IV/II. Lehet-e verset írni/képet festeni stb. a Szovjetúnió felbomlása után?

Balázs Fekete, 2012-11-202015-12-01

– Tettem fel magamnak a kérdést, Adorno mondása után szabadon (Adorno: “ Lehet-e verset írni Auswitz után?”), a 90-es évek elején. Hallottam olyan szélsőséges véleményt is, hogy művészetet csak diktatúrában lehet és érdemes csinálni. Sőt olyat is, hogy a kortárs képzőművészet csak a művészeknek szól. […]

“EIRÓNEIA” I – IV/I. A “rendszerváltás esztétikája”

Balázs Fekete, 2012-11-122015-12-01

1987-ben a Hejettes Szomjazó csoport kiállította 365 lapos aktnaptár sorozatát a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának éves kiállításán.– Igen? És mi történt?– Sikeres lett a mű, bár akkoriban ez a fajta poénkodás még ritka volt professzionális kiállítótérben.– Aztán mi lett?Aztán az ironizálás, az áttételesség lett trendi. Erről […]