“EIRÓNEIA” I – IV/I. A “rendszerváltás esztétikája”

1987-ben a Hejettes Szomjazó csoport kiállította 365 lapos aktnaptár sorozatát a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának éves kiállításán.
– Igen? És mi történt?
– Sikeres lett a mű, bár akkoriban ez a fajta poénkodás még ritka volt professzionális kiállítótérben.
– Aztán mi lett?
Aztán az ironizálás, az áttételesség lett trendi. Erről fogok most nyilvánosan gondolkozni 4 tételben, röviden.

FB_1_ironiaanim.jpg 

Az úgynevezett rendszerváltásig a “létező szocializmusnak” volt egyfajta komolykodó jellege. A rendszer bomlásával párhuzamosan ez a komolykodó jelleg kezdett lazulni, mégis pl. az 1987-es Stúdió kiállításon még újdonságnak számított a Helyetes Szomjazók (továbbiakban hsz) karikatúrának is mondható grafikai sorozata.

FB_1_ladika3.jpgA csoport 6 lakattal lezárt ládában tartja a művet, így csak fekete-fehér felvételek hozzáférhetőek a grafikai lapokról.

FB_1_aranka1.jpgAranka ι fotó: hsz

FB_1_butyok1.jpg Bütyök  ι fotó: hsz

FB_1_hhnbny1.jpg Hhnbny ι fotó: hsz

A csoport, azáltal, hogy valamiféle infantilizmust vállalt magára, egyszerre helyezkedett szembe a hivatalos művészeti közélet hangnemével, de szembehelyezkedett bizonyos ellenzéki, öntelt, értelmiségi -intellektuális retorikával is. Az irónia ekkor még képesség volt a szabadságra. “Buta vagyok nem tagadom, bocsánat, hogy élek”  – énekelte Nagy Feró a Beatrice együttesben 1977-ben és ezt a fajta támadó öngúnyt a hsz is munkamódszerként gyakran alkalmazta.  Nevükben pl. tudatosan felrúgták az ly szabályt. Olyan nyelvi lázadás akart ez lenni, mint a hatvanas években az afrikai amerikaiak “Black is beautiful” (a fekete csodálatos) mozgalma, mely a megszokott nyelvi szterotípiát átfordítva szintén saját nyelvhasználatot próbált teremteni magának.

1986-ban a Komáromi Kisgalériában rendezendő kiállításunkat a kiállítás plakátja miatt betiltották.

FB_1_hszkoarom1.jpgA csoport plakátja ι fotó: Fekete Balázs

A galéria vezetőjét és a plakátot készítő nyomdászt megfosztották állásától. Az ironikus, humoros hozzáállásnak ekkoriban tehát még komoly jelentősége lehetett. Hozzájátszott a betiltáshoz a helyszín is, mivel a Bős-nagymarosi gátrendszer terve és építése az akkori ellenzék egyik alaptémájává vált, Komárom városa pedig a kérdéses terület tengelyében feküdt. Érdekességként viszont meg kell jegyeznem, hogy az ottani ellenzékiek közül sokan egyáltalán nem örültek a csoport fellépésének, Somogyi Győzőnek, a csoport volt mesterének azt mondták, hogy ezzel a hozzáállással csak rontottak a helyzetükön a területen, nem segítették ellenállásukat.

Az államhatalom művészetirányítása, amit a híressé vált három “t”: a támogatás, tűrés, tiltás gyakorlata jellemzett, egyáltalán nem jelentett valamiféle egységes normarendszert. Budapesten  simán lehetett olyan rendezvényt tartani, amiről esetleg vidéken nem is álmodhattak, de Budapesten is igen eltérő volt, hogy mikor, mit engedtek, büntettek. A hsz 1984-ben illegálisan egy évig kiadott periodikusan megjelenő sajtóterméke semmi retorziót nem vont maga után.

FB_1_vilagnezettsegi.jpg Az első szám címlapja ι fotó: Fekete Balázs

Ugyan ebben az évben a CPG nevű együttes tagjait letöltendő szabadságvesztésre ítélték egy tulajdonképpen koncepciósnak mondható perben. A büntetések mértékét az iskolai végzettség is nagyban befolyásolta. Minél magasabb végzettsége volt valakinek, annál inkább érezhette magát biztonságban. Ha a rendszer kitüntetett valakit azzal, hogy számára diplomát  adott, akkor legalábbis ellentmondás lett volna, ha utána komolyabban büntetik politikai nézetei miatt. Az úgynevezett demokratikus ellenzék vezetői is sokkal kényelmesebb helyzetben voltak, mint a mozgalom kevésé ismert, periférikusabb tagjai…

Fekete Balázs

© 2019 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány