Vizet hordani a tengerbe avagy a párhuzamos világok találkozása

Amikor Hozni Mubarak február 11-én a televízión keresztül szólt "népéhez", nem láthatta, hogy a Tahrír téren tüntetők miként fogadják szavait. A német híradó bemondója bénultan állt a megosztott képernyő előtt, balra a nép apjaként megszólaló államfő, jobbra a megvetés jeleként cipőjét magasba emelő tömeg. Döbbenetes volt, hogy mennyire kettéváltak az utca és az elnöki palota eseményei, hogy mennyire nem volt kapcsolat egy és ugyanazon realitás két szintje között.

 

Elsőre hasonlóan kettéhasadtnak tűnik a helyzet a Berlinale Forum Expanded kiállításai láttán. A Kika Thorne koncepciója alapján a Filmhaus alagsorában berendezett kávézóban (A Bar IST a Garden IST a Café IST a Reading Room) ugyan nagy a nyüzsgés, de kevésbé a művészeti installáció, a polcokon elhelyezett mobil virágágyak és könyvek miatt, hanem egyszerűen azért, mert a Berlinale közönsége éhes és szomjas. A művész elgondolása, hogy Berlin alternatív kulturális közegének két szereplőjét, az üres városi felületeket ökokertészetté alakító Prinzessinengärtent és a közösségi projektként működő bbooks könyvesboltot hívja meg, teljesen elhalványodik a találkozások és beszélgetések intenzitása mellett. Ugyanitt, a mozik előtereiben lévő Zigsaw egypercesek és Guy Maddin Hauntings című vetítése pedig olyan fölösleges, mint vizet hordani a tengerbe. (Maddin munkájának nagyobb része a Kanadai Nagykövetség Marshal McLuhan Szalonjában látható, ahova már csak a futurisztikus építészet miatt is érdemes ellátogatni.)
 

Annika Larsson: BLIND 2010
 
Egy filmfesztivál keretében filmalapú művészeti munkákat bemutatni eleve nehéz vállalkozás, hiszen a formai, esztétikai kísérletek sokszor filmes előképekre vezethetők vissza és leginkább a képzőművészet számára jelentenek újítást. Ráadásul a filmvilág és a kortárs képzőművészet egyaránt a saját produkciós feltételeire és kérdésfelvetéseire összpontosít, önmagával van elfoglalva. Ez a párhuzamos létezés érzékelhető a P88 és a Salon Populaire kiállításain is, amit szinte kizárólag a művészeti szcéna tagjai látogatnak. Annika Larsson Blind című filmje vak emberek fociedzését ábrázolja úgy, hogy a hatalmas, részletgazdag képfelület mindig csak egyes töredékeit láttatja a történésnek. A dinamikus svenkek és a képkivágások egyszerre érzékeltetik a – csörgős focilabda mozgását figyelő – vak játékosok tájékozódásának módját és a vizuális érzékelés korlátozottságát. A Párhuzamos világok című kiállításon bemutatott művek szintén azt vizsgálják, hogy a képek miként kötnek össze különféle jelentéssíkokat, miként teremtenek átjárást a személyes, a nyilvános, a hivatalos reprezentáció szintjei között. Az amúgy publicistaként ismert Tom Holert Carrying Pictures című munkája a tüntetéseken magasba tartott képek (zömmel portrék) jelentését és mediális reprodukcióját vizsgálja. Kár, hogy a képsorok közé beillesztett elméleti szöveg szinte teljesen befogadhatatlan; a fel-felvillanó szövegrészek mérete ugyanis folyamatosan változik és külön vizuális hatást eredményezve elveszíti értelmező funkcióját. Wendelien van Oldenborgh Perthino de Alphavilla című munkájának technikai és térbeli felépítése viszont mesterien érzékelteti a látvány, a jelentés és az értelmezés közötti kölcsönhatásokat. A lassú tempójú mozgóképre vetített diák elmosódottá teszik az átmeneteket. A történeti és kortárs felvételekből álló munka az 1970-es évek Sao Paolói munkássztrájait egy farmergyár mai dolgozóinak munkakörülményeivel állítja szembe. Ez a fajta tartalmi és vizuális rétegződés a térbeli elrendezésben is jól érzékelhető. A hanggal aláfestett installáció épületelemre vagy keretre emlékeztető tere egyszerre foglalja magába és határolja el a nézőt. A különböző kép- és idősíkoknak James Benning Milwaukee/Duisburg című kétcsatornás videóprojekciójában is fontos szerepe van. Egy erősen lelassított fekete-fehér felvétel mellé egy statikus kameraállású mai képet helyez. Benninget azonban kevésbé konkrét történelmi párhuzamok, mintsem képi hatások foglalkoztatják. A gyárat elhagyó munkásról készült archív felvételen a (minimális) cselekmény álomszerűen elmosódott és egy határozatlan térbe és időbe emelődik át. A duisburgi üzem csarnokában zajló munkálatokat rögzítő film pedig tableau vivant-ként hat. Talán éppen ez, az ipari környezet statikussága és monumentalitása kapcsolja vissza az iparosodás korához a jelenkori történést.
 
A kiállítások mellett számos diskurzív program, (így például a Neuer Berliner Kunstverein és a New Yorki Anthology Film Archives videó- és filmgyűjteményeiről szóló beszélgetések), valamint művészeti preformansz is a Forum Expanded része. Az egyik legérdekesebb rendezvénynek Yael Bartana, Camilla Nielsson, Susanne Sachsse és Marc Siegel We will be strong in our weakness című filminterjú-sorozata és performansza tűnt. Bartana 2007-ben indította el a Jewish Renaissance Movement in Poland (JRMIP) mozgalmat, melynek célja a korábbi 3 milliós zsidó népesség visszatelepítése Lengyelországba. Nemrégiben egy varsói ismerősöm mesélte, hogy az utóbbi években felélénkülő lengyel antiszemitizmus legfurcsább és egyben legfenyegetőbb vonása az, hogy az országban szinte alig élnek zsidók. (A lengyelországi zsidó népesség ma körülbelül 10.000 főre tehető.) A Berlinale keretében a fesztivál résztvevőivel készített filminterjúk révén és a nemzetközi szervezetet sejtető kongresszusi környezet által Bartana a JRMIP nyilvánosságának kiterjesztésére törekszik.
 

Lawrence Weiner: Dirty Eyes 2010
 
A Forum Expanded programja a Berlinale szerteágazó intézményi kapcsolatrendszeréről tanúskodik: Pierre Huyghe The host and the cloud című filmjét a Documenta 13-al, Guy Maddin Hauntings sorozatát a torontói filmfesztivál Bell Lightbox programjával együttműködésben vetítik. A Forum Expanded idén 5. kiadása legalábbis utalás a film és a képzőművészet érintkezési pontjaira. A filmvilág számára is jól látható programok azonban feltehetőleg azok voltak, amelyek középpontjában a sztárkultúra és a spektákulum áll: az amerikai koncept művész Lawrence Weiner Dirty Eyes című filmjének pénteki bemutatója világpremier, és nagy várakozás övezte Genesis Breyer P-Orridge, Tony Conrad és Morrison Edley kisérleti zenei koncertjét is.

 

 ***

FORUM EXPANDED 2011
Grenzgänge und Realitätstests (Határjárás és valóságvizsgálatok)

2011. 2. 10 – 20.

PARALLEL WORLDS
SALON PUPULAIRE (KUNSTSAELE BERLIN), Bülowstraße 90, 10783 Berlin

BLIND Annika Larsson
P88 Potsdamer Straße 88, 10785 Berlin

HAUNTINGS I (Fragments) Guy Maddin
KANADAI NAGYKÖVETSÉG – Marshall McLuhan Salon Ebertstraße 14, 10117 Berlin

HAUNTINGS II (Berlin) Guy Maddin

THE COLLECTED WORKS ZIGSAW

a bar IST a garden IST a café IST a reading room Kika Thorne, Prinzessinnengärten és b_books
FILMHAUS POTSDAMER PLATZ Potsdamer Straße 2, 10785 Berlin
 

© 2019 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány