A berlini intervenció, avagy a befejezetlen múlt

A Berlini Biennále alatti nyilvános intervencióval szeretné elérni az ERCF (Európai Roma Kulturális Alapítvány), hogy a német fővárosban végre befejezzék annak az emlékműnek a munkálatait, amely a nácizmus roma és szinti áldozataira és a romák mai, európai üldöztetésére hívná fel a figyelmet. A tranzitblog Junghaus Tímeát, a projekt magyar kurátorát is kérdezte a budapesti sajtótájékoztató után.


Construction site of the unfinished Memorial to the Sinti and Roma Murdered under the National Socialist Regime | Photo: ERCF, Berlin, 2012
 

Két éve megállt annak a berlini emlékműnek a létrehozása, amely a “Nemzetiszocialista rezsim alatt meggyilkolt szintik és romák emlékműve”, kívánt lenni, de Európa adóssága az emlékezés tekintetében sokkal régebbi. 1982-ben ismerte el Helmut Schmidt akkori nyugat-német kancellár a németség felelősségét a romák és szintik üldözésében és az ellenük elkövetett népirtásban, s 1992-ben már az egységes Németország tett ígéretet arra, hogy emlékmű is létesül az áldozatok tiszteletére. Négy éve elkezdődött, két éve teljesen leállt a Dani Karavan, Izraelben élő művész tervei alapján indult emlékmű-projekt. A berlini Tiergarten-környékén – közel a Reichstaghoz – az építkezést most kerítés veszi körbe. Négy éve elkezdődött, két éve teljesen leállt a Dani Karavan, Izraelben élő művész tervei alapján indult emlékmű-projekt. A berlini Tiergarten-környékén – közel a Reichstaghoz – az építkezést most kerítés veszi körbe.


Construction site of the unfinished Memorial to the Sinti and Roma Murdered under the National Socialist Regime | Photo: ERCF, Berlin, 2012

“Kicsinyes ego-játszmákon” kellene felülemelkedniük a szereplőknek, azaz a művésznek, valamint a német szövetségi-, és a berlini városi illetékeseknek ahhoz, hogy végre legyen emlékmű, állítja Junghaus Tímea magyar kurátor. Az ő vezetésével a budapesti bejegyzésű Európai Roma Kulturális Alapítvány indított kampányt az emlékműért.

Közvetítenek a vitázó felek között és közben információk sokaságát gyűjtötték össze az európai romák jelenlegi helyzetéről. A kampány következő lépéseként pedig június 2-án, a Tiergartennél az idősebb generációhoz tartozó, tekintélyes, európai roma értelmiségiek – a Roma Bölcsek nevű testület tagjai – jelennek meg és szólalnak fel, “interveniálnak” az emlékmű érdekében. Ez az esemény az idei 7. Berlini Biennale része lesz. Junghaus Tímeát a projektről és annak várható hatásairól kérdeztük.


Construction site of the unfinished Memorial to the Sinti and Roma Murdered under the National Socialist Regime | Photo: ERCF, Berlin, 2012

“Artur Zmijewski, a biennále kurátora 2011 márciusában Budapesten járt az ACAX szervezésében, ekkor találkozott velem is” – kezdi Junghaus Tímea. – “Azokban a hetekben magam is, az értelmiség nagy részéhez hasonlóan apátiát, vergődést, tehetetlenséget tapasztaltam. Szörnyen feldúlt voltam. Ekkor zajlott idehaza az alkotmányozás folyamata, ez volt a demokratikus intézmények ellehetetlenítésének ideje. S ráadásul egy barátnőmet azokban a napokban a villamoson egyszerűen megrugdosták. Így érkeztem a találkozóra Artur Zmijewskivel. Arról szeretett volna velem beszélni, mit csináljunk a berlini biennálen, Európa és roma-ügyek vonatkozásában. Beszéltem neki a Roma Bölcsekről, a mélyinterjúkról, amiket velük elkezdtünk és arról, hogy milyen fontosnak tartom az egészet. És mivel a Biennalenak van egyfajta társadalomanalitikus koncepciója, ez bele is vágott abba, amit ő egyébként is keresett Magyarországon – és amit szerintem nem igazán talált meg.”

A Roma Bölcsek kezdeményezés tulajdonképpen tekintélyes jelenkori európai roma életműveket fog össze és mutat be. Az életműveket közzéteszi, azok a személyiségek, akik a Roma Bölcsek tagjai a tervek szerint megszólalnak, állást foglalnak fontos, az európai romákat érintő ügyekben. A Bölcsek között van a magyar Daróczi Ágnes kisebbségkutató és roma aktivista is, aki a befejezetlen berlini emlékmű kapcsán “elhallgatott történelemről” beszélt a budapesti sajtótájékoztatón, a Nyitott Műhelyben. S felhívta a figyelmet arra, hogy Budapesten van már emlékművük a holokauszt roma áldozatainak.

Junghaus Tímea és Artur Zmijewski vetette fel azt a kérdést a Roma Bölcsek tagjainak, hogy hol szeretnének először megjelenni, s mint a kurátor mondja, egyértelmű volt, hogy ez az emlékmű ügyével kapcsolatos megjelenés lesz. “2012 májusára volt kitűzve az emlékmű befejezése, de már az előző év végén tisztán látszott, hogy ebből megint nem lesz semmi” – mondja Junghaus Tímea.

Úgy tűik, az emlékmű befejezetlensége jelképi erejűvé vált. A kurátor szerint itt nem a köztéri művek körüli szokásos huzavonákról, vitákról, nézetkülönbségek van szó. “Teljesen mást látok ebben. Húsz év telt el azóta, hogy elkezdték előkészíteni és mára egyértelmű, hogy teljesen pitiáner ego-harcok miatt csúszik a létrehozása. Egy problem statement-ben össze is szedtük ezeket a kérdéseket. Attól kezdve, hogy Dani Karavan hogyan szeretne több honoráriumot kapni és, hogy míg ő művészi projektnek tekinti az egészet, addig a város építkezésként kezeli, egészen odáig, hogy a német bürökrácia különböző szintjei, a szövetségi hivatalok és a városi funkcionáriusok hogyan sértődnek meg egymásra. Elkezdtük mediálni azokat az oldalakat, amelyk már nem voltak párbeszédképes állapotban. Nem német szereplők vagyunk, hanem európai szereplők. Más generációt képviselünk, és talán veszélytelennek tűntünk. Nagyon érdekes, amikor huszonegy német férfivel ülünk egy asztal körül és mind azt mondja, hogy ha rajtuk múlik, akkor nyitott kapukat döngetünk. De ebben a folyamatban közben mintha mindenki elfelejtette volna, hogy mi az igazán fontos ügy. Most októberre ki van tűzve egy új határidő és talán most már mindenki azon van, hogy megvalósuljon az emlékmű.”

A budapesti sajtótájékoztatón Fliegauf Benedek Csak a szél című új filmjének egy részletével indult a program. Nem véletlenül. Az ugyanis a projekt célja, hogy felmutassa azt is, amit Daróczi Ágnes és Junghaus Tímea is jelenkori üldöztetésnek nevez.

“Nagyjából, amikor a berlini emlékműprojekt elkezdődött, 2004-ben, akkortájt eszkalálódott újra a romaellenes diszkrimináció és erőszak Európában. Amikor megpróbáltuk összeállítani a közelmúlt és a jelen romaellenes merényleteinek, cselekményeinek listáját, nem sejtettük, hogy milyen eredményre jutunk. Igyekeztünk egy Európát átfogó kutatást végezni, és egy elképesztő, tizenhét oldalas tanulmány lett a vége. Teljes mértékben sokkolt bennünket is.” (Részletesen itt: Every Day is a Shame: Violent attacks against Roma continue in present-day Europe!) A szóban forgó emlékmű fő eleme tulajdonképpen egy sötét tó, azaz sötét, köralakú vízfelület. Kérdésünkre, hogy maga a mű alkalmas-e arra, hogy szemlélője a múltat és a jelent összekösse, Junghaus Tímea így válaszol:

“Az emlékmű maga is képes erre, Dani Karavan eredeti tervei szerint a fekete grániton a vízfelület teljesen sötét, a környzete pedig szintben kissé kiemelkedik. Ettől a személő a saját tükörképét látja benne. Körülötte feliratok és kronológiai megjegyzések vannak a deportálásokkal kapcsolatban s ez lényegében egy menetet generál az emlékmű körül. Ez is volt a cél. Ha sikerül a technikai kivitelezés, akkor a szembenézés meg is valósulhat.”

 

 

© 2017 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány