Eddig sem volt egyszerű története Lakner Antal hegyének, most meg aztán olyan, mintha már nem is az övé lenne a Bundesberg. Az ötlet még az előző évezred végén született, egy berlini kiállítás apropóján: kéne egy hegy a Reichstag mellé, mégpedig jó magas, csupa hulladékból.
September Horse, Künstlerhaus Bethanien, Berlin, 2002
Két okból nem volt igazán szerencsés az eredeti gondolat: egyrészt mivel Berlinben a magasabb hegyek csaknem kizárólag a második világháború után összehordott törmelékből emelkedtek, s így az új építmény furcsa emlékeket ébreszthetne, másrészt mivel ez a virtuális törmelékhegy épp a német egység és demokrácia új szimbóluma, a parlament épülete mellett jött volna létre. Lakner aztán átdolgozta a koncepciót, komplex hulladékfeldolgozási tervet készített, a helyszínt pedig áthelyezte a lassan használaton kívül kerülő, komoly történelmi múlttal rendelkező Tempelhof repülőtér területére. Tempelhofra tényleg jobban illett a gondosan megszerkesztett, és immár különböző lakó- és rekreációs funkciókkal – sípálya, hegyi tó, hegymászófal – kibővített, ezer méter magas hegy; a projektet többször bemutatták Berlinben is, az Art Forumon a főpolgármester gratulált Lakner Antalnak a jól sikerült és eredeti gondolathoz.
Art Forum Berlin, Galerie Frank Elbaz, 2005
Legutóbb a Műcsarnok műgyűjtős kiállításán bukkant fel a munka, megint sokan megnézték; mikor ott jártam a kiállítóteremben, éppen két férfi vitatta vehemensen, mi történik a város levegőjével, ha egy Lakner-féle hegy átalakítja a széljárást, illetve melyik évszakban mekkora árnyék vetül Berlin egyéb részeire, és ez mennyiben befolyásolhatja az ingatlanárakat. Az ironikus projektet tehát valóban komolyan lehet venni, jól illeszkedik Lakner életművének fiktív vonulatába, úgy ahogy van, kerek egész.
Jakob Tigges pályaműve
Ha lehet, most még egy kicsit kerekebb lett a kelleténél. Történt ugyanis, hogy a Berlini Szenátus – miután a továbbüzemelést célul kitűző népszavazás, ha szorosan is, de elbukott – pályázatot írt ki a Tempelhof repülőtér hasznosítására. A pályázatra beérkezett tervek között voltak komolyak és humorosak, de egy sem keltette fel annyira a média figyelmét, mint egy berlini építész, Jakob Tigges pályaműve. Ahogy az a Süddeutsche Zeitungtól kezdve a Spiegelen át egészen a Tagesspiegelig mindenütt nagy terjedelemben megjelent, Tigges egy ezer méter magas hegyet tervezett, sípályával, hegyi tóval és hegymászófallal, munkájának a „The Berg” nevet adta. Ha a képeket összevetjük, a német építész terve valóban szinte minden elemében kísértetiesen emlékeztet Lakner Bundesbergjére, ráadásul a véletlenek elképesztő összejátszása kellene ahhoz, hogy két embernek egymástól függetlenül egy ezer méter magas hegy jusson az eszébe Tempelhofról. Tigges tréfás projektje viszont Laknerével ellentétben futótűzként terjedt a német sajtóban, majd az interneten, sőt a magyar internetes felületeken is folyamatosan mint rendkívül eredeti német projekt kapott nyilvánosságot, annak ellenére, hogy itt is, ott is több kommentező reflektált a meglepő hasonlóságra. A Facebookon időközben külön oldala van „Jakob Tigges hegyének”, a rajongók oda küldik be rajongó rajzaikat.
Akkor hát mi ebből a tanulság? Először is kicsit olyan a történet, mint sok magyar feltaláló szomorú sztorija; ezt a vonalat jól ismerjük. Azután megmutatja azt is, milyen komoly esélyt kap a hírnévre az, aki jókor van jó helyen. Harmadrészt rámutat arra, milyen furcsa és szinte már klasszikus minta szerint merül fel újra meg újra az eredetiség és a művészi szabadalom kérdése egy olyan korban, amelynek vizuális alapjait a szimulakrum és a kópia képezi. Végül pedig átértékelteti velünk a koincidencia fogalmát…
Mi a teendő? – kérdezik ilyenkor a klasszikusok. Egyrészt úgy tűnik, nem igazán érdemes leveleket írni a német sajtónak. Másrészt talán érdemes lenne az internet által kínált lehetőségeket kicsit jobban kihasználva legalább itt-ott felhívni a figyelmet egy magyar művész alkotására (az ötleteket várjuk a kiadóba). Harmadrészt pedig marad az avantgárd technika (a fenti klasszikus is találkozott ezzel Zürichben), a helyzet Erdély Dániel által is javasolt kifordítása. Például Lakner Antal tegyen úgy, mintha ő lenne Jakob Tigges. Vagy az egykor neves futballista, Luther Blissett esetének mintájára legyen mindenki Jakob Tigges.
Az utolsó lehetőség lenne persze a legbiztatóbb: Lakner Antal már most is Jakob Tigges.
Jakob Tigges
