OFF-monitoring

Többszereplős kiértékelő beszélgetés az idei OFF-ról

November 5-én véget ért az OFF-Biennále Budapest második kiadása. Miután a közreműködők és látogatók cseppet kifújták magukat, sor kerülhet az oly gyakran elmaradó összegzésre és kiértékelésre. Hogy mielőbb megkezdődjön egy remélhetőleg minél teljesebb monitoring, ugyanazt az öt alapvető kérdést tettem fel az idei OFF Biennále különböző státuszú résztvevőjének. Székely Katalint kurátori stábtagként, Lázár Esztert és Nagy Edinát projekt kurátorokként, Gróf Ferencet mint művészt és Zsámboki Miklóst mint többszörös OFF-maratonistát kérdeztem.


A szabad művészetet választottam

Interjú Rajk Lászlóval

Király Tamás és Rajk László életműve több ponton is összekapcsolódott: egymás közvetlen közelségében dolgoztak különféle filmes látvány- és jelmezterveken, vagy a rendszerváltás után megnyíló NA-NE Galéria alkotóiként. Király geometrikus vonalvezetésű ruhaszobrai és Rajk szúrós építményei, visszanyúlva az orosz konstruktivizmus formanyelvéhez, egyaránt egy kor forradalmi esztétikájának újraértelmezésével tartanak tükröt a hanyatlásnak indult szocialista rendszer visszásságaival szemben. A Trapéz galéria Engedetlen szerkezetek című kiállításán a két alkotó művei reflektálnak egymásra, megidézve egy kort, amikor a tűrt kategóriába tartozó művészek még a Fiatal Művészek Klubjában gyűltek össze, mégsem járt komolyabb következményekkel, amikor Királyt és vörös csillagos parlamenti kupolát formázó kalapot viselő modelljét rendőrök igazoltatták a Nemzeti Múzeum kertjében. A kiállítás a héten zár, a Király Tamás-életmű ’80-as évekbeli fejleményeit feldolgozó kétnyelvű kiadványt azonban jövő hétfőn mutatjuk be. Ebben az interjúban Rajk Lászlóval szintén erről az időszakról beszélgettünk.


Allen allein 2.

El Kazovszkij életmű-kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában

Allen egyedül maradt. (Szeretői voltak.) Festészetében azt fejti ki, ami Dzsan-panoptikumainak az ősélménye lett: az önmagától másik testbe elválasztott kétségbeesését. A klasszikus szobrászatból kölcsönözve formailag, a klasszikus mitológiából tartalmilag merítve a panoptikumban főszereplő Galathea alá, a szobor bálvánnyá válásának jelzéseként kerül a piedesztál. Ez már a hetvenes évekbeli festményeken óriásira nő, ahol (fej nélküli, antik torzó) táncosnők jelennek meg rajta. A piedesztálból egyenesen sziklaszirt lesz, gyakran kettő, tükörszimmetrikusan a képtér előterében, s az egyiken a vágyott, a másikon a vágyódó helyezkedik el – közöttük egyre mélyebben tátong a szakadék. A piedesztál aztán lehet oszlop vagy hegycsúcs, épülettömb, karcsú kúp is. A vágyott különféle formákat, leginkább táncosnőét és szobortorzóét ölti, a vágyó a vándorállat, ami El.


A politizálás művészete

Az OFF-Biennále és nyilvánossága

Az OFF-Biennále egyes, elsősorban performatív projektjeivel foglalkozó cikksorozatom befejező részében szeretném az egész biennáléra kiterjeszteni a performatív demokráciával és a performativitással kapcsolatos vizsgálódást. Ebből kifolyólag a továbbiakban mellőzni fogom az egyes művészeti projektek részletes elemzését, és elsősorban azzal foglalkozom, hogy hogyan működött (vagy nem működött) […]


Kint vagy bent? – Havasréti József válaszol

(…) ha a művészet teljesen „kivonul” az államból, akkor teljesen akadálytalanul fog kiépülni egy népbutító „államművészet”, aminek a pusztító hatása felmérhetetlen lesz, minek jelei és előjelei már most is láthatóak. Vége van annak a megszokott védettségnek, amelyet a kortárs művészet intézményrendszere biztosított a szakma művelői […]


KIRÁLY TAMÁS EMLÉKÉRE: Vendégek egy ’81-es divatsétáról

Egy nappal a megnyitó után fekete-fehér szerelésben érkeztek vendégek a Nyitott kapuk: KIRÁLY TAMÁS ’80s című kiállításra. Szigetelőszalagból testre tapasztható négyzeteket, szemeteszsákból ruhát és kiegészítőt készítettünk velük, csakúgy, mint Király Tamás egyik legelső divatsétájának az előkészületeiben, ami után a divattervező és barátai végig vonultak a Váci utcán, majd a […]


Az erőszak alkimistája: Andrej Iszkanov HalluCiNoGeNnN világa – II. rész

Független művész-horrorfilmes kollégáihoz, az 1980-as és 1990-es évek fordulóján aktív nyugatnémet underground halálművész-filmes Jörg Buttgereithez, a dél-afrikai Richard Stanleyhez, a spanyol Nacho Cerdahoz, a kanadai Karim Hussainhez hasonlóan Andrej Iszkanov sem éri be azzal, hogy olyan megjelenítések létrehozását szándékolja, amelyek a valóságot csak megismétlik, vagyis […]


Andrej Iszkanov HalluCiNoGeNnN világa – I. rész

Két részre bontott miniesszémben Andrej Iszkanov kompromisszummentes filmjeinek, alkotói attitűdjének bemutatásán keresztül a már sokszor eltemetett filmművészet továbbélésének egyszerre atipikus és autentikus lehetőségét kívánom tematizálni a társadalmi tabuk – elsősorban a halál, az erőszak, a szexualitás, a kemény drogok – megtörésének általa megteremtett folyamatán keresztül, […]


© 2017 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány