Allen allein 2.

El Kazovszkij életmű-kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában

Allen egyedül maradt. (Szeretői voltak.) Festészetében azt fejti ki, ami Dzsan-panoptikumainak az ősélménye lett: az önmagától másik testbe elválasztott kétségbeesését. A klasszikus szobrászatból kölcsönözve formailag, a klasszikus mitológiából tartalmilag merítve a panoptikumban főszereplő Galathea alá, a szobor bálvánnyá válásának jelzéseként kerül a piedesztál. Ez már a hetvenes évekbeli festményeken óriásira nő, ahol (fej nélküli, antik torzó) táncosnők jelennek meg rajta. A piedesztálból egyenesen sziklaszirt lesz, gyakran kettő, tükörszimmetrikusan a képtér előterében, s az egyiken a vágyott, a másikon a vágyódó helyezkedik el – közöttük egyre mélyebben tátong a szakadék. A piedesztál aztán lehet oszlop vagy hegycsúcs, épülettömb, karcsú kúp is. A vágyott különféle formákat, leginkább táncosnőét és szobortorzóét ölti, a vágyó a vándorállat, ami El.


A politizálás művészete

Az OFF-Biennále és nyilvánossága

Az OFF-Biennále egyes, elsősorban performatív projektjeivel foglalkozó cikksorozatom befejező részében szeretném az egész biennáléra kiterjeszteni a performatív demokráciával és a performativitással kapcsolatos vizsgálódást. Ebből kifolyólag a továbbiakban mellőzni fogom az egyes művészeti projektek részletes elemzését, és elsősorban azzal foglalkozom, hogy hogyan működött (vagy nem működött) […]


Kint vagy bent? – Havasréti József válaszol

(…) ha a művészet teljesen „kivonul” az államból, akkor teljesen akadálytalanul fog kiépülni egy népbutító „államművészet”, aminek a pusztító hatása felmérhetetlen lesz, minek jelei és előjelei már most is láthatóak. Vége van annak a megszokott védettségnek, amelyet a kortárs művészet intézményrendszere biztosított a szakma művelői […]


KIRÁLY TAMÁS EMLÉKÉRE: Vendégek egy ’81-es divatsétáról

Egy nappal a megnyitó után fekete-fehér szerelésben érkeztek vendégek a Nyitott kapuk: KIRÁLY TAMÁS ’80s című kiállításra. Szigetelőszalagból testre tapasztható négyzeteket, szemeteszsákból ruhát és kiegészítőt készítettünk velük, csakúgy, mint Király Tamás egyik legelső divatsétájának az előkészületeiben, ami után a divattervező és barátai végig vonultak a Váci utcán, majd a […]


Az erőszak alkimistája: Andrej Iszkanov HalluCiNoGeNnN világa – II. rész

Független művész-horrorfilmes kollégáihoz, az 1980-as és 1990-es évek fordulóján aktív nyugatnémet underground halálművész-filmes Jörg Buttgereithez, a dél-afrikai Richard Stanleyhez, a spanyol Nacho Cerdahoz, a kanadai Karim Hussainhez hasonlóan Andrej Iszkanov sem éri be azzal, hogy olyan megjelenítések létrehozását szándékolja, amelyek a valóságot csak megismétlik, vagyis […]


Andrej Iszkanov HalluCiNoGeNnN világa – I. rész

Két részre bontott miniesszémben Andrej Iszkanov kompromisszummentes filmjeinek, alkotói attitűdjének bemutatásán keresztül a már sokszor eltemetett filmművészet továbbélésének egyszerre atipikus és autentikus lehetőségét kívánom tematizálni a társadalmi tabuk – elsősorban a halál, az erőszak, a szexualitás, a kemény drogok – megtörésének általa megteremtett folyamatán keresztül, […]


© 2017 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány