Szubjektív olvasónapló

A Critical Romani Studies indító lapszáma

2018 májusában jelent meg a Critical Romani Studies úttörő száma. Az online, ingyenesen letölthető folyóirat fedlapján a tavaly decemberben elhunyt roma művész aktivista Damian Le Bas “Gypsyland Europa” című festménye szerepel.

Damian Le Bas: Gypsyland Europa, 2016. Forrás: Critical Romani Studies

A nemzetközi, interdiszciplináris lap a romákkal kapcsolatos tudástermelés egy új és hiánypótló platformja. Létrehozói tudós-aktivistaként határozzák meg magukat, mely jelentősége a szerzők személyes professzionális hátterén túl azért is lényeges, mert missziójukban kiállnak az aktivizmus és az akadémikus kutatás különválasztásának felszámolása mellett. Az elméleti kutatás számukra nem végcél, hanem eszköz a társadalmi célok eléréséhez, az emancipatorikus mozgalmak segítségéhez, a kirekesztés és rasszizmus különféle formáinak felszámolásához az akadémián belül és azon túl. A lap egy olyan nyílt, tudományos, interdiszciplináris, nemzetközi fórumot teremt, amely heterogén csapata radikálisan szakít az akadémia érintetteket marginalizáló gyakorlatával, és melynek központi eleme a tudományos, kritikai önreflexió, a tudományos munkával járó felelősségre, a kutatói pozícióra  való érzékenység.

A folyóirat létrejöttének történeti előzményei közt szerepel az alapító, informális Roma Research and Empowerment Network nevű közösség szervezésében megvalósult 2014-es workshopok, melyek a romákról való tudástermelésre,  az akadémián belüli egyenlőtlenségekre és az akadémia által fenntartott hegemón narratívákra fókuszáltak, és mely előadásait a Nothing About Us Without Us? Roma Participation in Policy Making and Knowledge Production című számban publikálták. Az előbbi lapszám a Critical Romani Studies egyik elődjeként tekinthető Roma Rigths című folyóiratban jelent meg. (http://www.errc.org/roma-rights-journal/roma-rights-2-2015-nothing-about-us-without-us-roma-participation-in-policy-making-and-knowledge-production) Szintén lényeges az előtörténet szempontjából a Critical Approaches to Romani Studies címmel, a CEU-n megrendezett 2017-es , és 2018-as konferenciák. A lapszám bevezetőjében nem szerepel, de hazai kontextusban fontos előzmény a 2015-ben megalakult Kritikai Roma Tanulmányok Kutatócsoport is, melynek alapítói közül Bogdán Mária, Junghaus Tímea és Kóczé Angéla e folyóirat szerkesztőbizottságának is tagjai.

Forrás: Critical Romani Studies

Az akadémiára jellemző elnyomó és kirekesztő gyakorlatok kikezdését részben az elnyomottak hangjának újrapozícionálásával tartják lehetségesnek a lap létrehozói. A kérdés érinti a Romani studies történetét és lehetséges irányait, a tudományos életre is kiható rasszizmus témáját, a kortárs identitáspolitikát, az akadémián kívüli kezdeményezéseket és intézményeket és a művészet berkeiben zajló párhuzamos folyamatokat. A folyóirat első lapszáma ezekre a témákra épül. Ahhoz, hogy a lap által teremtett új platform hiánypótló mivoltát megértsük, az első szám szerteágazó témafelvetései közül fontos azokat a pontokat kidomborítani, melyek a romákkal kapcsolatos tudástermelést érintő kortárs kihívásokat, irányokat és ezek történeti előzményeit segítenek értelmezni.

A lapot a CEU Romani Studies Programja alapította és adja ki. Már címében a critical szó kiemelése jelzi a Romani studies túlhaladásának szándékát. A lap által propagált irányokkal kapcsolatos tájékozódáshoz több tanulmányban is találunk segítséget. A bevezetőben olvasott módszertani alapvetések, mint például a társtudományokkal való kapcsolat, az inter- és transzdiszciplinaritás igényét mutatja több olyan írás, amely például a posztkoloniális megközelítés, vagy a feminizmusból kölcsönzött teóriák alkalmazhatóságának kérdésével foglalkozik.

Jan Selling, jelenleg a svéd Södetorn University előadója, valamint a RomArchive egyik kurátora, tanulmányában a Gypsy Lore Society rasszista múltjával kapcsolatos történeti felelősség kérdésére fókuszál. Írásában felvázolt idővonalán segít pozícionálni a lap által kijelölt új akadémiai irányt. Selling idővonalán a kirekesztő, esszencializáló attitűdöt képviselő, a többség és kisebbség távolságát tovább mélyítő Gypsyology/Othering Romani studies felől a roma hangot integráló critical Romani studies felé vezet az út, mely során egy állomás a főleg nem roma tudósok által uralt, a kolonialista beszédmód dekonstruálását célul kitűző new Romani studies. Selling főleg észak-európai kontextusban vizsgálja a romákról való uralkodó narratívák változását az akadémián belül, párhuzamosan a romákkal kapcsolatos társadalmi változásokkal, a romák jogainak állami elismerésének szimbolikus eseményeivel, illetve a rasszista múltért való felelősségvállalás aktusaival. Selling állítása, hogy a 2000-es évek után tapasztalható roma hangok megnövekedett jelenléte az akadémikusokat önreflexióra ösztönzi, és tudástermeléssel, valamint a tudós politikai felelősségével kapcsolatos kérdéseket vet fel. Az új hangok megjelenésének és ezzel párhuzamosan a hegemón narratíva kikezdésének hátterében fontosak olyan, a roma kultúra hiteles reprezentációját célul kitűző, roma tehetségeket támogató új kulturális és oktatási intézmények, mint pl. a roma kultúra digitális dokementációját végző  Digital Archive of the Roma (RomArchive), vagy a roma kulturális-művészeti projekteket támogató  European Roma Institute for Arts and Culture (ERIAC).

A critical Romani studies mint most virágzó akadémiai iránnyal kapcsolatban fontos az inter- és transzdiszciplinaritás igénye, olyan tanokkal való kölcsönös inspirálódás és párhuzamosságok keresése, mint a critical whiteness studies, a ciritical race theory, a gender studies, a sexuality studies, a critical policy studies, a diaspora studies, a colonial studies, a postcolonial studies vagy a studies of decolonisation. A lapszámban a jeruzsálemi Hebrew University, illetve a University of Heidelberg egyetemeken végzett kutató, Veronika Meier foglalkozik behatóan a posztkoloniális elméletet alkalmazó kritikai megközelítésben rejlő lehetőségekkel és korlátokkal a Németországban zajló, a romákat érintő protestáns missziók kapcsán. Szintén felmerül a posztkoloniális módszertan alkalmazhatóságának kérdése a kisebbség-többség viszonyrendszerének elemzésekor Rucker-Changnál, aki a roma filmes reprezentációt a hetvenes évek amerikai filmes Blaxpoitation mozgalommal hasonlítja össze. A tanulmány logikája szerint az afro-amerikai polgárjogi mozgalommal való párhuzamba állítást az orientális Másik konstruálásában rejlő hasonlóság indokolja.

A teoretikai kontextus kapcsán fontos bell hooks, amerikai író és politikai aktivista 1989-es Talking Back: Thinking Feminist, Thinking Black1 című programadó műve, melynek a roma mozgalomra való alkalmazhatóságát elemzi a politológus Jekatyerina Dunajeva recenziójában. Az elnyomás ellen, az önmeghatározásért, önreprezentációért való küzdelem, az egyenlő félként való visszabeszélés aktusa, a kritikus tudatosságra ébredés mind állandóan visszatérő fogalmak a roma emancipatorikus mozgalom kapcsán. A lapszám szempontjából kulcsfontosságú a szöveg, mely az akadémia szerepét elemzi a kritikai tudatosság kialakulásában. Az akadémia kritikai párbeszéd és viták helyszíne,  az oktatás a felszabadítás eszköze, a tudósok pedig az elnyomó dominancia elleni harcban a harc teoretizálásával vesznek részt.

Az akadémia által fenntartott, esszencialista, homogenizáló, a kisebbség-többség határokat mélyítő diskurzussal szemben, a lapszám szerzői egy, a diverzitást tiszteletben tartó, kontextus-érzékeny, az érintettek hangját integráló beszédmódot ajánlanak. A tanulmányokat olvasva azonban kitűnik, hogy az esszencialista attitűd nehezebben irtható ki a kortárs akadémiai gyakorlatból mint gondolnánk, hiszen a romákról való akadémiai tudástermelés, a Romani studies gyökeréig kell visszamenni ahhoz, hogy megtaláljuk az eredetét.

Forrás: Critical Romani Studies

Legeklatánsabban a számban kétszer is megírt történet képzeli le a rasszista múlttal való felelősségteljes szembenézés szükségességét. 2012-ben Isztambulban rendezték a Gypsy Lore Socitey éves konferenciáját. Az intézmény a nemzetközi roma tanulmányok egyik első és legfontosabb központja, 1888-ban alapították. A társaság évente rendez konferenciát, a Journal of the Gypsy Lore Society folytatásaként pedig évente kétszer publikálja a Romani Studies című lapot. Thomas Acton, romológus professzor az éves isztambuli konferencia alkalmával szólította fel a Gypsy Lore Society bizottságát, hogy kérjenek bocsánatot az intézmény múltjáért. Amellett érvelve, hogy a rasszista attitűd még a II. világháború utáni időkben is meghatározó volt, Acton összeszedte a társaság által kiadott rasszista publikációkat és a vádpontokat több tanulmányában is felsorakoztatta.2.

A felelősségre vonás aktusa Selling és az antropológus és roma aktivista Mirga-Kruszelnicka cikkében is meghatározó jelentőségű mint a critical Romani studies szimbolikus harca, amely kísérlet a romákat homogén csoportként kezelő, elnyomó esszencialista akadémiai narratívát meghatározó rasszista múlt felszámolására. Amiről itt szó van, az a rasszizmus azon fajtája, mely bár nem feltétlenül szándékosan ellenséges, de kirekesztő, a csoportot homogénnek képzeli el, a kisebbség-többség távolságát pedig tovább mélyíti. Központi eleme az igaz, autentikus Cigány képe, és párhuzamba hozható az orientalizmussal, csak éppen itt nem az Európán kívüli „Másik” megteremtéséről, hanem a „Belső Másik” konstruálásáról van szó. Ez a fajta beszédmód, melyet nevezhetünk Gypsylorismnak/Orientalizmusnak, alapjaiban határozta meg a Gypsy Lore Society munkásságát és hatása máig fellelhető. A lapszámban Meier és Selling is a felvilágosodás koráig és annak egyik legbefolyásosabb roma kutatójáig, Heinrich Grellmannig vezetik vissza ezt a jelenséget.

Meier tanulmányában a német szintik és romák „civilizálására” és oktatására alapított protestáns missziókat elemzi. A 19. század elejétől gyakorlott német hittérítő tevékenység kapcsán vizsgálja a felvilágosodás eszmerendszerét, a paternalista attitűdöt, a felsőbbrendűnek gondolt társadalmi csoport normatív értékeit és a „cigányt” mint homus educantit, akit az oktatás segítségével lehet asszimilálni és a társadalom hasznos tagjává tenni. A romákkal kapcsolatos missziók elemzéséhez a posztkoloniális teóriát alkalmazza a szerző. A posztkoloniális elmélet alkalmazása mögött a romákkal és az afrikai „primitívekkel” kapcsolatos sztereotípiák közti hasonlóság, valamint az őket érintő “Othering” folyamatában rejlő párhuzamosság rejlik. Méghozzá a romákkal Németországban foglalkozó és az afrikai kolóniákon tevékenykedő protestáns misszionáriusok között való kapcsolatokat térképez fel a szerző.  A tanulmány továbbá a protestáns missziók alatt felhalmozódott tudás átörökítését elemzi. A tudás továbböröklődése több szinten is fontos. Tanulságos összerakni a cikk történeti leírásából a folyamatot, ahogyan a missziók során felgyülemlett adatok például a nácik kezébe kerültek, de egy egészen más szinten azt is segít megérteni a szerző, hogy hogyan adódnak tovább a többség és kisebbség közti szakadékot tovább mélyítő rasszista attitűdök az akadémián belül, és hatnak ki a jelenre.

Azt, hogy az új folyóirat szerkesztői szerint a Romani studies már meghaladottnak gondolt rasszista gyökerei mennyire makacsul tartják magukat mind a mai napig, szépen mutatja a Gypsy Lore Society már említett, 2012-es isztambuli konferenciáján elhangzott felszólításra adott felelősséget hárító reakció. 2016-ban újra napirendre került az indítvány témája a Stockholmban rendezett éves konferencián.  Selling részletesen elemzi és a Gypsy Lore Society bizottsága által megfogalmazott, a stockholmi találkozó során nyilvánosságra hozott kompromisszumos választ is. A társaság bár elismeri, hogy kiadásra kerültek rasszista munkák, és hogy ezek idézésével vannak, akik máig diszkreditálni próbálják a társaság munkáját, mégsem ismerik el az intézmény aktív szerepét, felelősségét e kezdeti időszakban, és az első pontban nyilvánítják ki, hogy továbbra is büszkén tekintenek vissza a múltra.  A számban kétszer is idézett történet aláhúzza a lap missziójában megfogalmazottakat, a tudástermelésben résztvevő intézmények és a kutatók felelősségével kapcsolatos önreflexió szükségességét.

33962365_1219645798170893_3089040186948976640_o
Forrás: Critical Romani Studies

A hegemón akadémiai narratívák felszámolását a lapszám több tanulmánya is alternatív identitás-koncepciók segítségével tartja lehetségesnek. Ionae Costache és Anna Mirga-Kruszelnicka is ezeket az alternatívákat elemzi. Az esszencialista attitűd ellenében megjelenő, diverzitásra, az identitás fluiditására, a cigányság heterogenitására épülő posztmodern identitás koncepciókban a szerzők szerint megjelenik a relativizálás, végső esetben az identitás eltagadásának aktusa. Az ehhez hasonló anomáliák újra és újra megfogalmazódnak a cikkek során, folyamatos reflexióra késztetve az olvasót. Costache az Oxford University PhD hallgatója, írásában a szubjektum és az identitás kettéválasztásában rejlő problematikát bontja ki. Érvelése szerint a lényegi probléma a szubjektum univerzális kategóriájában van: minden, ami kívül esik az eurocentrikus világkép fehér férfijának körén, az identitás alárendelt terébe kerül és még inkább marginalizálja a kisebbséget. Costache a posztmodern esszencializmus-ellenes narratíva által visszautasított identitás védelmében keresi a Romani studies dekolonializálásához szükséges újfajta koncepciókat. A szerző által poszpozitivista fordulattal jelölt narratíváknak az a sajátossága, hogy hangsúlyozzák az identitás performativitását, valamint az önmeghatározás szerepét, elvitatva ezzel az identitás elnyomó karakterét. Olyan identitás-kép szükségessége mellett érvel, mely képes magába foglalni a történetek sokféleségét.

Mirga-Kruszelnicka is a heterogén, kontextus-érzékeny, sokféle történetet integrálni képes identitás-koncepciókat elemzi.  Olyan kurrens, elméleteket vesz sorra, mint Stuart Hall új etnicitás koncepciója, Vetrovec szuperdiverzitás fogalma vagy Burbacker elmélete.  Burbacker az etnikai csoportok homogén, szilárd entitásként való elképzelésének gyakorlatát „csoportizmus”-nak3 hívja. Ehelyett azonban a csoportként létezés eseményteli, dinamikus koncepcióját javasolja. A Romani studiesra nagy hatással van a kategorizáció, illetve a politika és az intézmények szerepének hangsúlyozása. Mirga-Kruszelnicka felhívja a figyelmet arra, hogy az intézmények, a politika, valamint a romákról való diskurzusokat meghatározó szakemberek jelentőségének túlzott hangsúlyozása olyan szélsőségekhez vezethet, mint a roma etnicitás mesterséges konstrukcióként való értelmezése. Erre a szélsőségre példa a lapszámba recenzió formájában beemelt, szintén a CEU által kiadott Those Who Count: Expert Practices of Roma Classification című könyv4. Szerzője, Mihai Surdu esettanulmányokon keresztül kritizálja a romákról való adatgyűjtés gyakorlatát. Vitatja, hogy az etnicitás valós társadalmi realitást jelölne, és a csoport homogenitást feltételező esszencialista megközelítés helyett egy olyan konstruktivista megközelítést javasol, melynek központi eleme az osztályozás során létrejövő etnicitás mint politikai kontextustól függően változó konstrukció, a romákról való tudást pedig a politikai hatalom melléktermékét értelmezi. A recenzió szerzője, Andrzej Mirga a saját identitás formálásában és a romákról való tudástermelésben résztvevő roma hangok figyelmen kívül hagyásáért marasztalja el Surdut. Szövege végén pedig kiáll az ellen, hogy őt, mint a hatalom által konstruált egyént írja le.

A felsorolt elméletek a Romani studies szempontjából azért kiemelt jelentőségűek az említett tanulmányok szerzői szerint, mert a folyamatosan változó, az önmeghatározásnak teret adó, befejezetlen, hibrid, sok összetevős identitás-koncepciók alkalmasak az autentikus Cigány mítoszának kikezdésére és komplex realizások leírására. A romákról való tudástermeléssel és a hegemón narratívák megdöntésével kapcsolatban fontosak az akadémián kívüli terek is; az intézmények, roma integrációs stratégiák, alulról és felülről jövő kezdeményezések, valamint a reprezentáció kulturális terei.

Az ohio-i University of Cincinnati jogi karának professzora, Felix B. Chang tanulmánya, az Európai Unió roma integrációs politikáját elemzi. Szerzője az unió föderalista szerkezetét az amerikaival hasonlítja össze és von párhuzamot a közép- és kelet-európai országok integrációjának feltételeként zajló roma integráció és az amerikai polgárjogi mozgalom között. Chang a felülről, a föderalista hierarchia tetejéről kezdeményezett intézkedések legitimását, hitelességét elemzi. Hangsúlyozza a roma integráció mögött meghúzódó érdekeket, és az Európai Unió szerkezetében rejlő, a kisebbségekkel kapcsolatos kötelezettségszegések következetlen kezelését eredményező gyengeségeket.

Szintén erre a  régióra koncentrál az European Roma Institute for Arts and Culture (ERIAC)  csapatával közösen szerkesztett Arts and Culture szekció filmes reprezentációt elemző tanulmánya. A szerző a közép-kelet-európai országok roma filmes reprezentációját vizsgálja, a filmnyelvi eszközök változását, a kép és ideológia viszonyát. Azt kutatja, hogy hogyan hat a roma integrációs folyamat a filmes reprezentációra. Az Unióval foglalkozó tanulmányhoz hasonlóan von párhuzamot a polgárjogi mozgalommal, és a mozgalommal átalakuló reprezentációs módokkal.

Az Arts and Culture szekció és egyben a lapszám utolsó cikke a kritikai designt érinti, írója Szilágyi-Kispista Ágota, aki a kolozsvári művészeti egyetemen designt, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen design managementet tanult. A szerző a design-kritika, design studies, a critical design studies pozicionálása után a design identitásformáló potenciálját, önreprezentációban betöltött szerepét a romániai, a tradicionális roma mesterségbeli tudással foglalkozó Meșteshukar ButiQ projekten keresztül elemzi. A design kritikában rejlő potenciált olyan kérdések felvetésével bizonyítja, mint a márka részévé váló fenntarthatóság hirdetésében, vagy a luxus design termékek fogyasztóinak egzotikum iránti vágyának kielégítésében rejlő ellentmondás. Meggyőzően érvel a szerző a kritikai design fontossága mellett, amikor a kulturális reprezentáció erejéről ír, mely nem csak reflektál a társadalmi valóságra, hanem sztereotípiák újrakonstruálásával meg is teremti azt.

A tanulmányokat egymás után olvasva szinte megelevenedik az egymással párbeszédet, vitát folytató szereplők által kialakított nemzetközi diszkurzív tér, melyet a folyóirat kínál, illetve a közösség, mely a mozgalom mögött áll. Ahogy a lap bevezetőjében olvashatjuk, az akadémia lapok gyakorlatát kirekesztőnek látják, inkluzív stratégiájukkal minél szélesebb körben szeretnének különböző kritikai hangokat megszólaltatni. Ingyenesen letölthető tartalmukkal pedig az olvasók körét is a lehető legszélesebbre tágítják.

A lap online terén túl más fórumokon is úttat törni látszik az újfajta akadémiai irányt követelő kritikus közeg. A critical Romani studies témájában szervezett konferenciák, új intézmények megjelenése, mint a már említett berlini székhelyű ERIAC is bizakodásra adnak okot, hogy az egyre nagyobb erőre, támogatásra kapó mozgalom tényleg elemi hatással lehet az akadémia, a média, a kultúra, az oktatás és a politika tereire.

 

 

Jegyzet

  1. bell hooks (1989) Talking Back: Thinking. Feminist, Thinking. London, Sheba.
  2. Acton, Thomas A. (1974) Gypsy Politics and Social Change. The Development of Ethnic Ideology and Pressure Politics among British Gypsies from Victorian Reformism to Romany Nationalism. London, Routledge, Paul Kegan. Acton, Thomas A. (2016) “Scientific Racism, Popular Racism and the Discourse of the Gypsy Lore Society”. Ethnic and Racial Studies 39 (7) 1187–1204, https://doi.org/10.1080/01419870.2015.1105988.
  3. Brubaker, R. (2002) Ethnicity without Groups. European Journal of Sociology 43(2): 163–89. https://doi.org/10.1017/S0003975602001066.
  4. Surdu, M. (2016) Those Who Count. Expert Practices of Roma Classification. Budapest: Central European University Press.

© 2018 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány