Szakmapolitika, érdekérvényesítés, Berlin: interjú a Koalition der Freien Szene szóvivőjével

A Koalition der Freien Szene 2012-ben jött létre, jogi személyiség nélküli önszerveződő platformként működik, lobbitevékenységet folytat a berlini független művészeti színtér érdekeinek képviseletében. Az alábbiakban egy beszélgetés olvasható Christophe Knoch-hal, a platform szóvivőjével. 

1nyito.jpg

Berliner Senat, Kulturausschusssitzung 2013 I © berlinvisit.org

Süvecz Emese: A Koalition der Freien Szene egy 10 pontos nyílt levél publikálásával indult. Miről szólt ez a levél, kik írták, és ki volt a címzettje?

Christophe Knoch: 2012-ben a berlini Opera támogatását erőteljesen megemelték, és ez az intézkedés elégedetlenséget szült. Ezért a tánc, a színház és a képzőművészet színtereinek képviselői összegyűltek, és ennek eredménye lett ez a levél, illetve a szerveződés maga. A levél publikálásáig nem volt érdemi egyeztetés a különféle művészeti ágak képviselői között. Azt gondoltuk, hogy ez nem lehetséges és szükségtelen is. Mindenki a saját szakmai gettójában tevékenykedett, melyek egytől egyig erős érdekképviseleti szervezetekkel rendelkeznek. A találkozó után realizáltuk, hogy nagyon is vannak közös pontok, és érdemes ezt kihasználni. A levél pontjai lényegében az elnyert támogatások esetén a művészek magasabb bérezését, a képzőművészeti kiállítások támogatása esetén a képzőművészek külön bérezésének lehetőségét, továbbá a berlini lakatlan helyek körültekintőbb menedzselését követelték a függetleneknek szánt, új és önálló költségvetés követelése mellett. Magánszemélyek, valamint a független színtér és az államilag finanszírozott hálózat intézményei is egyaránt megtalálhatók a levél aláírói között. Az egyik pont épp a függetlenek iránti szolidaritás gyakorlásáról szól, a hivatalos giga intézményekre vonatkozóan. A címzett a berlini döntéshozás.

SE: Ami ugye nem a városi önkormányzati, hanem a legmagasabb döntéshozói szintnek felel meg.

CK: Pontosan, mivel Németország szövetségi államokból áll.

SE: Mi volt a fogadtatása a levélnek, mit értek el vele?

CK: Részleges eredményeket értünk el. A legfontosabb a politikusok és a sajtó szemléletformálása terén elért látványos eredmény. Első körben meg kellett értetnünk, miért értékes a független színtér, miért nélkülözhetetlen a város számára, mekkora tekintélyes részt képez a kulturális mezőben, és mik az alapvető sajátosságai, melyek lényegileg megkülönböztetik az államilag fenntartott intézményektől. Ez esetleg önnek evidencia, de a politikusok és a sajtó számára koránt sem volt az.

Nem gondoltuk azonban azt, hogy a politikusok ellenségeink lennének csupán azért, mert nem értenek valamit. Egy berlini politikusnál a kultúra felemlegetése alapvetően érték, mert tisztában vannak a város kulturális tőkéjének, erejének a fontosságával és az ehhez fűződő felelősséggel és politikai karrier lehetőségekkel.

A levél kapcsán lezajlott széleskörű sajtónyilatkozatok, nyilvános események és döntéshozókkal történő tárgyalások során arra hívtuk fel a figyelmet, hogy míg a kulturális költségvetés 95%-a megy az államilag fenntartott intézmények számára, és csupán 5% jut a független színtér működésére, addig a művészek 95%-a a független színtér szereplője, és csak 5%-uk részesül az állami színtér juttatásaiból.

Kikerülhetetlen téma volt a művészeti tevékenység mint munka tematizálása. Annak az elmagyarázása, hogy a művészet létrehozása is egy szakma, amit professzionálisan lehet és kell művelni, és bizonyos feltételek nélkül mindez nem lehetséges. A függetlenek kapcsán a projektalapú és demokratikusabb formában megvalósuló munkavégzés értékeire hívtuk fel a figyelmet, a giga intézmények működésével összehasonlítva, mely a kreativitást teljesen más módon szolgálja.

SE: A felsorolt színterek nem fedik le a művészeti ágak egészét. Magyarországon a Humán Platform nevű szerveződés kapcsán például az irodalmi életet is szeretnénk mobilizálni, de eddig még nem értünk el látványos sikereket. Az önök szerveződésében sem szerepelnek az irodalmi élet képviselői?

CK: Az induláskor nálunk sem voltak jelen, de 2013 nyarán csatlakozott pár kisebb irodalmi hely a platformhoz, így azóta az ő hangjukat is fel tudjuk erősíteni. Az irodalmi közeg másképp strukturált, nagyon nehéz őket megszólítani bárhol a világon. De nem lehetetlen, ha látják az elért sikereket.

koalitionderfreienszenedemo-small.jpg

Tüntetés jelenet l © berlinvisit.org 

SE: Említette, hogy az intézmények mellett magánszemélyek is aláírták ezt a 2012-es levelet. Mennyire aktívak a művészek az érdekérvényesítés terén?

CK: A művészeknek nem elsődleges feladata az érdekérvényesítő aktivitás, a velük együttműködő közvetítő réteg dolgozik a színtér érdekeinek védelmében is.

SE: Kiket képvisel a koalíció? Értem ez alatt, hogy milyen legitimitása van a követeléseknek, hiszen nem szakmai vagy ernyőszervezetről van szó, nincs jogi személyiség mögötte.

CK: Nagyon jó kérdés. Berlinben 40 ezer művész él és dolgozik, minden művészeti ágat beleértve. Az ő érdekeiket egységesen képviselni nem lehet. Gondolkoztunk a jogi személyiséggé válás kérdésén is, de a hatékonyságot egyelőre a koalíció forma szolgálja leginkább. Nem képviseleti rendszerben dolgozunk, hanem úgynevezett felszólalók vannak.

SE: Hogyan működik a döntéshozatal a koalíció munkáját tekintve?

CK: A plenáris hoz döntéseket, ami bárki számára nyitott fórumként működik. A mi esetünket tekintve, nem hiszünk a közgyűlés forma hatékonyságában. A döntés előkészítési folyamat ezért az ún. felszólalók csoportjaiban történik, amelyek előzetesen megvitatnak egy kérdést úgy, hogy közös döntésre jutnak a témát illetőleg. Egy csoportban minden művészeti ágnak jelen kell lennie. A csoport döntését egy kiválasztott tag adja elő a fórumon, amit aztán szavazásra bocsátunk, a többi csoport eredményeivel összevetve. Nagyon ügyelünk arra, hogy ne képviseleti rendszerről beszéljünk a munkánk során, mert ez nem felel meg a tényeknek. Azonban ez egy tudatos választás a hatékonyság érdekében, a demokratikus működés biztosítása mellett. Egy plenárison 60-80 ember vesz részt általában.

logo.jpg

© berlinvisit.org


SE
: Milyen tevékenységi körei vannak a koalíciónak? Gondolok ez alatt például levelezőlista, akció vagy munkacsoportok, fórum működtetésére.

CK: 2013 óta van egy weboldalunk, a Facebookon is megtalálhatóak vagyunk. Emellett van hírlevelünk, plenáris üléseket szervezünk, és működésünk részét képezik még az említett felszólalók csoportjai. Nagyon intenzív rendezvényszervezői aktivitásunk is van: több tucat nyilvános kerekasztal-beszélgetést szerveztünk. Erőteljes PR munka van mögöttünk, intenzív a sajtóval folytatott kapcsolatunk, sajtótájékoztatókat, eligazításokat tartunk újságírók számára, továbbá lobbitárgyalásokat is folytatunk döntéshozókkal, és 2013-ban volt egy kampányunk is a városi adó művészeti célra történő hasznosításának bevezetése érdekében.

Süvecz Emese: Hogy volt felépítve ez a kampány? Milyen lépései voltak?

Christophe Knoch: A cél annak elérése volt, hogy a turizmusból befolyó adó 50%-át művészeti célra hasznosítsák. Három szinten zajlott a kampány. Az első szint a kulturális adminisztráció volt. Rá kellett ugyanis jönnünk, hogy az adminisztrációban dolgozó szakemberek lehetnek a legfontosabb szövetségeseink, mert ők alapvetően a mi érdekeinket szolgálják, de a hierarchia alján vannak ők is, mint mi, mert a döntést nem ők hozzák, hanem a parlament. Vagyis az ő munkájukat kellett segítenünk, szakmai anyagokkal és folyamatos témagenerálással a sajtóban.

A másik felület a politikusok csoportja, de tisztában voltuk azzal, hogy ők csak akkor lesznek megközelíthetőek, ha megnyerhető ügyet viszünk eléjük, amivel majd saját karrierjüket tudják hatékonyan építeni. Ezért két feladatunk volt a politikusok megszólítása érdekében: a szakmai profizmus deklarálása, valamint a nyomásgyakorlás. A szakmai profizmus abban nyilvánult meg, hogy soha nem fogalmaztunk meg általános követeléseket, mint ahogyan ezt például egy tüntetésen szokás, hanem egy kész, kikutatott szakmai anyagot tettünk le tárgyaláskor az asztalra. Amit nem lehetett nem komolyan venni. Tisztában voltunk a költségvetési tételekkel, konkrétan tudtuk, mi a mozgástér, és ebből mi mit akarunk magunknak kiszakítani.

De mindez még mindig nem elég, ha nem vagyunk képesek figyelmet generálni, nyomást gyakorolni, hogy kikerülhetetlen legyen a velünk való párbeszéd. Ezt például úgy oldottuk meg ebben a konkrét esetben, hogy szerveztünk egy kerekasztal-beszélgetést a témáról, melynek a szereplőit nagyon tudatosan választottuk ki. A moderátor a Der Spiegel egyik újságírója volt, meghívtuk egyik résztvevőnek a kereskedelmi kamara elnökét, és nagy sajtónyilvánosságot szerveztünk az esemény köré. Ezen a beszélgetésen a kamara elnöke ráadásul ki is mondta, hogy Berlinben a művészet nagyon fontos üzleti hasznot jelent, a turisták egy speciális művészeti atmoszféráért látogatják elsősorban a várost. Ekkor jött az ötlet, hogy írjunk ez alapján egy sajtószöveget is. Ezt a PR eseményt használtuk fel a politikai párbeszédhez is. A sajtóközleményt bemutatva azt is kommunikáltuk, hogy a nem éppen a szamaritanizmusáról híres kereskedelmi kamara is fontosnak tartja a művészetet és egyben bennünket.

Mi egy olyan társaság vagyunk, akik közösen adnak ki sajtóközleményt a kereskedelmi kamarával, és a művészet érdekében lépünk föl közösen, ebből nem szabad kimaradnia már a politikának sem. A költségvetési szavazás előtt megkerestük személyesen az összes kormánypárti képviselőt a szakmai anyagainkkal, időpontot kértünk, és tárgyaltunk velük külön-külön.

A nyomásgyakorlás másik eszköze egy médiakampány volt. Egy fekete négyzetet terveztettünk, melyet minden személy és intézmény kitett a weboldalára, aki szolidaritását akarta kifejezni a berlini független szcéna iránt. Nyitóoldalnak először ez a fekete négyzet és szlogen jött be a látogatók számára, ahonnan tovább lehetett klikkelni a tulajdonképpeni weboldalra. Giga intézmények is csatlakoztak ehhez a médiakampányhoz. Mindenhol jelen voltunk tehát, óriási munka volt mindez.

SE: Pro-bono alapon dolgoznak? Munkabért fizetnek-e valakinek?

CK: Alapvetően önkéntes munkáról van szó. De nagyobb volumenű projekteknél, mint ez a kampány is volt, kipályáztunk forrásokat, ezeket fordítottuk bérekre. Így fizettünk a honlapért, a fekete négyzetért, a kampány-képzésért, valamint kisebb összegben bérekre is jutott pénz. Én személy szerint 2 ezer eurót kaptam mindezért, amit természetesen nem lehet összevetni a ráfordított tényleges munka értékével. Az egész kampányra 20 ezer eurót nyertünk.

SE: Milyen taktikai szövetségeseik vannak a kulturális politikai mezőben? A következő interjúk egyikében a szintén berlini Haben und Brauchen csoportot fogjuk megismerni. Velük például milyen viszonyt ápolnak?

CK: A Haben und Brauchen nem lobbi, hanem sokkal inkább egy elemző csoport. Korábban alakultak, mint mi, egy berlini támogatással létrejövő nagy költségvetésű csoportos kiállítás ellen szerveződő tiltakozás kapcsán. Nagyon fontos az elemző tevékenységük, melyek olyan témákat ölelnek fel, mint például a művészet társadalmi terének értelmezése, ami a független szcéna kommunikációjának előkészületeit segítette például elő. A Haben und Brauchen az első lépést, az analitikus, laboratóriumi munkát látja el, amit mi továbbviszünk és felerősítünk a szélesebb nyilvánosság és a döntéshozás irányába. Nagyon fontos szövetségeseink.

SE: Milyen eredményeket könyvelhetnek el a kétéves tevékenységüket mérlegelve, és milyen terveik vannak a jövőre nézve?

CK: A városi adó koncepciója sajnos nem valósult meg, alapvetően strukturális okokból adódóan. A kampány során a 2014-15-ös költségvetés tárgyalásakor ugyanakkor 10%-os emelést értünk el a függetlenek részére, mely azonban csak az előadó művészeti területre vonatkozik. Jelenleg a lakatlan helyek körültekintőbb menedzselése ügyében folytatunk lobbi tevékenységet.

Christophe Knoch_.jpg

Christof Knoch I fotó: Benjami Illy

SE: Jogi végzettséggel rendelkezik, és operák színrevitelét segítette menedzsmentmunkájával a nemzetközi komolyzenei színtéren. Miért és hogyan keltette fel az érdeklődését a független szcéna helyzete?

CK: Egy megkeresésnek köszönhetően. Pár éve Christoph Schlingensief asszisztense lettem, aki az előadó művészeti világban olyan kultuszfigura, mint Joseph Beuys a képzőművészek számára. Ily módon ismertem meg másféle produkciós megközelítéseket, lelkesedésből belevágtam egy független helyen egy intermediális projekt szervezésébe, mely hatalmas sikert aratott rövid idő alatt. Így kezdődött el a történet…

© 2017 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány