Prospect 80/1 – Joy and Disaster

Harmincegy évvel ezelőtt az európai kortárs képzőmvészeti élet akkor már ismert, azóta élő legendává nőtt szereplője és alakítója, Jan Hoet (1938), aki később többek között az 1992-es Documenta kurátora is volt, Prospect 80/1 címmel hat magyar művész, Erdély Miklós, Hajas Tibor, Halász András, Károlyi Zsigmond, Tót Endre és Vető János munkáiból rendezett nagy kiállítást a ghenti Museum voor Hedendaagse Kunstban (Kortárs Művészeti Múzeum). Az intézmény a mai Stedelijk Museum voor Actuele Kunst (Városi Kortárs Művészeti Múzeum), vagyis az egyik rangos európai kortárs művészeti kiállítóhely, a S.M.A.K. elődje volt, Hoet pedig mindkettő alapító igazgatója.


Kis Varsó: A változások játéka (2009), videó DVD-n, 5/5, 6’30 min/sec,
a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum tulajdona

A Prospect 80/1 anyagának válogatásakor láthatóan arra törekedett, hogy a kiállított munkák az akkori magyarországi művészet olyan irányait mutassák be, amik – amellett, hogy az itteni művészeti, társadalmi kontextusra reflektálnak – olyan avantgárd eszközrendszert használnak, ami a korszak nyugati világbeli művészetének bizonyos, otthonosan beszélt nyelveihez, irányaihoz világosan kapcsolható, azok mentén megközelíthető az ottani közönség számára.

Kicsit több, mint harminc évvel később Petrányi Zsolt, a Műcsarnok nem sokkal ezelőttig volt vezetője rendezett a S.M.A.K.-ban Joy and Disaster címmel kiállítást, egy minden tekintetben megváltozott helyzetben. A társadalmi, politikai, művészeti kontextus Hoet kiállítása óta végbement változását természetesen hosszan lehetne részletezni, de itt most inkább a változás volumene, és az ehhez kapcsolódó pozíció- és perspektívaváltás a lényeges: a pozícióé és a perspektíváé, amelyből az anyag megszólal. Ebből a szempontból a legbeszédesebb annak a ténynek a szimbolikája, hogy míg az akkori kiállítás egy a vasfüggönyön túli országból hozott üzeneteket, a március végétől június 5-ig tartó tárlat Magyarország EU elnöksége idején látható, vagyis egy megkülönböztetett pillanatban, amikor nemhogy az a kérdés, hogy hogyan lehet a falakon túl láthatóvá tenni egy mesterségesen elzárt világ nagyon is eleven folyamatait, hanem egy működő rendszer részeként, annak részbeni organikus alakítóiként éppenséggel eleve ránk irányul a figyelem.


Szabó Dezső: Time Bomb VIII/I (a+b), 2006, 120x180cm each, C print, ed5,
a Vintage Galéria jóvoltából, Budapest

Petrányi nyolc művésztől vitt munkákat: Kaszás Tamás, Tibor Zsolt, Benczúr Emese, a Kis Varsó, Kokesh Ádám, Szabó Dezső, Kupcsik Adrián és a SZAF (Mécs Miklós és Fisher Judit) műveit szisztematikusan a Hoet által válogatott anyag mellé helyezve rajzolja ki a kapcsolatokat az akkori és a mai állapotok között. A kiállításon járva folyamatosan az volt az érzésem, hogy milyen jó lenne ezt az anyagot ugyanebben a formában Magyarországon is együtt látni. Amellett, ugyanis, hogy a kiállított műveket szemlélve a társadalmi, történelmi változások jellege és minősége nagyon jól érzékelhető a művészi reflexió változása által, és ez vélhetően a külföldi közönségnek is „lejön”, a mi számunkra inkább az az érdekes – vagy legalább annyira érdekes, mint a világ állapotára adott művészi reflexiók követése és értelmezése és a nagy tematikus és attitűdbeli hasonlóságok kimutatása –, ahogy Petrányi az egymás mellé helyezéssel világosan rámutat a konceptuális kapcsolódásokra mondjuk Erdély ’79-80-as munkái és Kupcsik Adrián 2010-es festményei és rajzai között. A szinkróniából kiemelve, a kirajzolódnak a történeti vonalak mondjuk a Kis Varsó- SZAF-Tibor Zsolt és Vető-Hajas-Halász-Károlyi között. A kapcsolódások, a folyamatok, a történetiség megmutatásának legegyértelműbb, de egyben a legintimebb és nagyon szépen rétegzett momentuma kiállításban a Kis Varsó 2009-es videója, A Változások játéka, amelyen Károlyi 1971-es és mostani önmaga látható, amint ugyanazokról a nagy kérdésekről, a művészet és megismerés, történelem, tanulás problémáiról beszél. Ez a munka a művész egyidejű és történeti önreflexiójának dokumentációja, a Kis Varsó önreflexiója (Károlyi mesterük volt a Képzőművészeti Főiskolán), és egyben a kiállítás önreflexiója is.


Hajas Tibor: Tumo, 1979,
a S.M.A.K tulajdona

© 2020 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány