Piknik Fesztivál 2.0

„Talán hatékonyabban alakíthatóak a társadalmi/kulturális viszonyok, ha tudatosabban fordítunk figyelmet a közelebbi, lokális szintekre, valamint ha a szomszédos szerveződésekkel alakítunk ki szorosabb kapcsolatokat. Nem nehéz ezt megérteni, mégis Budapesten sokat sajnálkozunk amiatt, hogy a fontosnak tartott központokban zajló művészeti eseményeknek nincsenek igazán magyar résztvevői. Ugyanakkor sokkal több ismeretünk van a távoli (nyugati) központokról, mint a szomszédos régiókról, akikhez pedig elvben több közünk lenne. Hiábavaló a művészeti biznisz központosító hatását kritizálni, ha mégis mágnesként vonzanak ezek az üzleti alapon kialakult centrumok.”
Kaszás T. Tibor

 

mrdeath: Szivárványt hányó panda Piknik Fesztivál 2009 | fotó: Kótun Viktor


A Piknik Fesztivál szervezői és a fesztivál háziasszonya, Irina Bicskova | fotó: Kótun Viktor

2008-ban az esztergomi buszvégállomás mellett található, évtizede üresen tátongó Granvisus Szemüvegkeretgyárban hívták életre a Piknik Fesztivált a mindmáig lelkes szervezők. A tehetséges művészek sok hónapos előkészületeinek köszönhetően a trash gyártelepet sikerült telefesteni, kortárs művészettel betölteni. Idén egy másik helyszínt találtak: a város közepén álló, bontásra ítélt kultúrotthont.

Az esztergomi Zöldház megépítése az egykori MSZMP által elrendelt utolsó építési beruházás volt. A házat 1988-ban adták át, mint pártházat, de néhány éven belül – köszönhetően az úgynevezett rendszerváltozásnak – éles funkcióváltással a helyi közművelődés központja lett. Közel 20 évig működött az esztergomi kultúrként, mígnem 2009 márciusában végleg bezárták, s bontani kezdték. A szervezők tehát a klinikai halál állapotából hozták vissza a Zöld Házat megannyi rendszerváltó történetével, hogy még egyszer, utoljára a falai közé költözhessen a művészet és a kultúra. 

XY munkája krétával ismeretlenek által felülírva | fotó: Kótun Viktor

Képző- és iparművészek érkeznek a világ számos pontjáról (Japán, Csehország, USA, Szlovákia, stb.), s „befoglalnak” egy ürességében terhes épületet, hogy a rendezvény két napjára egy egészen különleges és egyedi, összművészeti kiállítótérré változtassák azt át. Jöhetnek a zenekarok, hip hop arcok, festők, szobrászok, installációk, a VJ-k, fényfestők és a vidám fesztiválozók, hogy még jobban felpezsdítsék a hangulatot és a Piknik Fesztivál kedves káoszát.

Az idén másodszorra megrendezett fesztivál célja ízelítőt nyújtani a közép-kelet-európai területen jelen levő, egyre fejlődő művészeti ágak változatosságából, hogy ezzel egyúttal egy új, ismeretségi alapon szerveződő kulturális dialógust kezdeményezzen. A kortárs művészeti fesztivál intenzitása és mérete nem csak Esztergomban és környékén teszi egyedivé és jelentőssé ezt az eseményt, de a budapesti szubkultúrák felé is vonzó erővel bír, ezt legalábbis a kiállítók/fellépők listája bizonyítja.


Ismeretlen szerző | fotó: Kótun Viktor


Bude (Tökmag Crew), Chaplin | fotó: Kótun Viktor

A fesztivál szervezőinek nincsen tartalmi koncepciója, nincsen központi kurátori/rendezői gondolat, amihez meglennének hívva a művészek. A szervezők nincsenek képben a kortárs kritikai diskurzusokkal, kurátori trendekkel kapcsolatban, vagy inkább: a kiállítás szervezésében nem merül fel, hogy azokat kövessék. Egy lokális szemlét hoznak létre minden évben, amely a helybéli művészek törekvéseit mutatja be, elvegyítve a budapesti és nemzetközi, még lelkesedésből alkotók visszatérő kreatív látogatásával.

Kapcsolati hidat épít ez esztergomi és budapesti szálak között; egyben egy virtuális nem-médiaértékű fesztivál ez a Mária Valéria hídon, ahol egyébként a figyelem színpadán államfők dicsérik / alázzák meg egymást főműsoridőben, gazdasági mutatókért játszanak két néhány száz év alatt kreált nemzet tévénézőivel.

Kótun Viktor

Piknik Fesztivál 2.0
Esztergom, 2009, 09.4-5
Résztvevők: http://www.piknikfestival.hu/piknik_program.php.

Vonatkozó link:

A Piknik Fesztivál facebookos albuma
 

  • Lowas Péter

    ” még lelkesedésből alkotók visszatérő kreatív látogatásával.” ezt nem értem. Ez valami marxista kritika a művésztársadalomra nézve globálisan?

  • Kótun Viktor

    semmi esetre sem globális kritikája semminek sem.

    a “még lelkesedésből alkotók” kifejezés moralizálásként értelmezve valóban kritizálható, viszont én itt inkább a helyszínen tapasztalt kellemes meglepetésemet próbáltam meg megfogalmazni.

    nyilván kérdés, hogy mihez képest volt meglepetés – inkább a budapesti szubkultúrához, mint a művésztársadalomhoz globálisan -, illetve hogy konkrétan milyen élmények értek a fesztiválon – amiről ebben a blogbejegyzésben nem írok konkrétumokat sajnos.

  • jackson is dead
  • http://www.pallas70.hu/tanfolyam/szemelyugyi-gazdalkodo-es-fejleszto-kepzes.php accipiter

    Zseniális ötlet!
    Tetszik, hogy nincs koncepció, egy téma ami körül gondolkodni kell. Mindenki arról beszél a művei által, amiről szeretne.
    Szabadság.
    Alkotás.
    Nyitottan.

    Egy kérdésem van csak. Lehet ezt a helyet látogatni?

  • Kótun Viktor

    accipiter:

    a helyet legjobb tudásomszerint az önkormányzat le fogja bontani; nyilván a helyébe valami eu-szabvány épületet terveznek.

    a szervezők már idén is gondoltak rá, hogy a tavalyi helyszínre vezetést tartsanak, de valami miatt nem jött össze. csak remélni tudom, hogy az esztergomi vállalkozók és politikusok frakcióharcai miatt még jövőre is állni fog a két épület, s akkor majd összejöhet a tárlatvezetés.

  • iparterves

    Granvisus?! Hány ilyen hely lett!

  • mrdeath

    az ismeretlen pandát hánytató szerző: én

© 2018 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány