A HACK.Fem.EAST kiállítás egy nyilvános felhívás termése, amely több listán is keringett [artinfo, spectre]. Mivel a mozaikszóban szereplő összetevők egyikével sem azonosultam azonnal, hiszen – bár közel húsz éve dolgozom technológiával, része vagyok különböző hálózatoknak, valamint pár digitális művészeti projekt alkotója is vagyok, valahogy minden ilyen nem művészeti alapon szegmentált művészeti eseménnyel kapcsolatban némi ellenérzése van az embernek. De szerencsére itt messze nem erről volt szó.
Tatiana Bazzichelli és Gaia Novati – két Berlinben élő olasz kurátor – olyan tematikus akciósorozatot találtak ki, amelyben tudatosan törekedtek arra, hogy különböző, lokális és globális hálózatokban egyaránt aktív művészeket és kurátorokat hozzanak össze. Így az egyes szinguláris hálózatok összekapcsolhatók, további diskurzusok és együttműködések indulhatnak el. A kurátorok mindent annak szolgálatába állítottak, hogy a kommunikáció (kiállítás, újság, internet, rádió és konferencia) tovagyűrűző hatásaként további folyamatokat generáljanak. Az, hogy ez sikerül vagy sem, nem tudom, de azt igen, hogy más hasonló, technológiával kapcsolatos művészeti események egyre formálisabb és hierarchikusabb világához képest a Hackfemeast a kilencvenes évek Kelet-Európára fókuszáló, Ostranenie vagy Videomedeja fesztiváljainak nyitottságára emlékeztetett.
Anetta Mona Chisa és LuciaTkacova munkája a HACK.Fem.EAST kiállításon
A Hackfemeast egy frappáns mozaikszó. A panelek és prezentációk során világossá vált, hogy nagyjából ugyanazokkal a társadalmi problémákkal szembesülünk, amelyekhez különböző stratégiákkal, de hasonló attitűddel közelítünk, s tisztább képet kaptunk aktivizmus, feminizmus és sajátos kelet-európai helyzetünk összefüggéseiről. Rá kellett döbbennem, hogy attól, hogy technológiával dolgozom, és társadalmi kérdések foglalkoztatnak egy nyíltan fel nem vállalt, de velejéig patriarchális, konzervatív kontextusban, én "feminista" művész vagyok, fenntartva, hogy a feminizmus szó jelentését ebben a közegben újra kell gondolni. Azok a konnotációk, amelyek a feminizmushoz kötődnek – és többnyire a nyugati gender diskurzusból erednek – egy az egyben nem adaptálhatók. Ez az újraértelmezési folyamat már rég elindult, mert beszélgetéseink centrumában nem a női szerepek változása, hanem a kelet-európai társadalmakban bekövetkezett traumák és azok (férfiakat és nőket egyaránt átformáló) hatásai álltak. A kurátorok által kreált mozaikszó a különböző hagyományokkal bíró kritikai áramlatok közötti természetes összeolvadást jelöli, amit mind a diskurzus mind pedig a kiállítás visszaigazolt. A kiállításra 11 kelet-európai országból gyűlt össze az anyag, s a jellegzetes női témák mellett vannak nyíltan politizáló, radikális művek, illetve a kurrens társadalmi változások abszurditásaira finom iróniával reagáló alkotások is.
A kurátoroknak a hálózati kultúrában komoly elméleti és gyakorlati hátterük van, Tatiana Bazzichelli egyik projektje, az AHA: Activism-Hacking-Artivism a 2007-es Ars Electronica-n "Digitális Közösségek" kategóriában méltányló megemlítésben (Honorary Mention) részesült. 2006-ban jelent meg olaszul "The Networking. La rete come arte" című könyve, Derrick de Kerckhove, a McLuhan Program in Culture and Technology vezetőjének bevezetőjével. Gaia Novati az olasz ellenkultúrából jön, régóta foglalkoztatja a queer pornográfia és a művészet kapcsolata, s 2006-tól szervezi a Cum2Cut, queer pornó-rövidfilmfesztivált Berlinben.
Pásztor Erika Katalina
HACK.Fem.EAST
Kunstraum Bethanien, Berlin, 2008. május 9. – június 22.
Pásztor Erika Katalina a "Gondolatok Hálózata" c. projekttel vesz részt a kiállításon.
blog: http://hackfemeast.org/web/
