fotó: Kovács Dániel
Egy város sóhajtott fel: Átadták, megvan, láthatja bárki – látnia kell mindenkinek, aki a Vörösmarty téren jár. Hivatalosan is kinyitották, birtokba vehettük, mi, pestiek, illetve általában a nagyközönség. Új vizuális elem a fővárosban, a köztéren, mindannyiunk terében. A neve Vörösmarty1.
Persze nem az átadás puszta tényétől sóhajtottunk fel, hanem attól, hogy az „ingatlanfejlesztésnek” nevezett vizuális szemétterítés korában egy újabb kivétel született. A volt ORI-székház helyén átadott új épület ugyanis világszínvonalú. Budapest legközpontibb terén sikerült az, amiért eddig irigykedve bámultuk Bécs, Graz, Berlin, Velence, London, Brüsszel hasonló építészeti mikrokontextusait. A 19. századi (másutt nemritkán még korábbi) épületek közé egy olyan 21. századi építményt emelni, ami végre úgy illeszkedik teljesen szervesen a képbe, úgy fog át vagy inkább folytat teljes természetességgel és magától értetődően minimum másfél évszázadot, hogy nem próbál ostobán historizálni. Monumentalitásában és kialakításának néhány elemében párja a két oldalán és szemközt álló házaknak, ugyanakkor az egyes motívumaiban, a részletekben és egészében sem „nyúl vissza”, nem „idéz”, nem „tiszteleg”, hanem egyenjogúként, markáns, egyedi létezőként gazdagítja a közeget, amibe helyezték.
A Vörösmarty1 építtetője az ING Ingatlanfejlesztő. A cég megint jól vizsgázott, eddig sem volt rontott gyakorlatuk Magyarországon. Az ismertebbek: ING Bank – Nationale Nederlanden biztosító székháza a Paulai Ede utcában (átadták 1997-ben), a Dózsa György úton a Liget Center (itt átalakítás volt a projekt, 2003-ban adták át), illetve szomszédjában a Park Atrium (átadták 2004-ben). Mindhármat az Erick van Egeraat Architects jegyezte. A most elkészült Vörösmarty1-et Jean-Paul Viguier és Fazakas György tervezte. Az ING önmagának tette fel a lécet: eddigi teljesítménye alapján sokat várunk a 2009-re ígért Budai Skálától is.
Ahogy ez másutt, többek közt a példaként említett városokban is gyakori, a legelegánsabb téren álló épület multifunkcionális. Alul üzletek, középen irodák, felül luxuslakások. Ezeket tartja egyben, foglalja egységbe a teljes homlokzatot behálózó acélrács. A köztér az eredeti szándékok szerint az épület belsejében is folytatódik, ugyanis az első emelet magasságában az épület közepén több emelet magasságba nyúló fedett teret alakítottak ki. A „köztér” használóinak köre egyelőre azért, úgy tűnik, itt jobbára az ételbárba betévedő étkezőkre redukálódik majd – sajnos. Az alsó szintet bérlő ruhaboltok pedig a plazák belvárosi nyúlványai, de mit lehet tenni? Majd felfelé nézünk…
