Kurátori know-how és a Typopass kiállítás kulisszatitkai

A design és tipográfia kortárs és történeti megjelenéseit témául választó kurátori projekt érdekessége az a könnyed vállalkozókedv, amely a becsületesen intellektuális érdeklődéshez társul. A tematikus kiállítás magyarországi formáját leleményesen megújító kutatási projekt három bemutatóval, valamint tematikus előadásokkal és szemináriumokkal zárult. Az alábbiakban részint a kurátorok személyes elbeszélései, részint saját értelmezési kísérleteim alapján foglalom össze a Typopass – kritikai design és konceptuális tipográfia című kiállítás sorozat kurátori megfontolásait.

1. A tipográfia és design mint témaválasztás

A képzőművészet és alkalmazott művészet megkülönböztetésének problematikája a legfontosabb kihívás, amelyre valamilyen módon a kiállításnak ajánlást kell megfogalmaznia – e kérdés a kurátori munka kezdetén már felmerült. A képzőművész szakma feltételezhetően a határok újragondolásának demonstrálását várja el, a design szakma pedig nem tudni mit, de jó lenne, ha valamilyen formában kiderülne. Ez utóbbi sajnos  a kiállításon nem látható, noha informálisan sokan reagáltak a projektre.

2. Érdeklődés, koncepció

A kurátori munka kiindulópontja a hazai kulturális kiadványok gyenge vizuális megjelenésének gyakorlati tapasztalata, valamint  az a kérdés  volt, hogy mit jelent a kritikai design, hogyan jön létre?. A kiállítás nem enciklopédikus jelleggel kívánt helyzetjelentést adni a tipográfia és design kortárs állapotáról. Mivel a kurátori vizsgálódás során a kritikai design inkább hiányként jelentkezett, ezért csupán vonatkozó példákat vonultat fel a projekt. Ugyanakkor ez jól áttekinthető, egyszerű megoldással könnyen befogadható értelmezői keretet biztosít a látogatók számára. A projekt eredményeképpen kiadott és forgalmazott különféle plakátok a kurátori koncepció és állásfoglalás erőteljesebb artikulálását szolgálták a gyakorlatban. A szokásostól eltérő módon valóban csatolt és ráadásként kellőképpen informatív kurátori témafelvetés is egy plakát hátoldalán szerepel.

3. Kutatási együttműködések kialakítása mint a bemutatás módszertana

Mivel már a kutatás legelején tényként vetődött fel az, hogy a tipográfiának megvannak a saját szabályai, ahhoz hogy értékelni lehessen, a kurátorok amennyire lehetséges tájékozódtak, illetve független szakértőkkel megszondáztatták a koncepciót. Ezt azonban transzparenssé is tették a kiállító térben, így biztosították a szakmai legitimitást. Ennek egy példája a magyar tipográfia térkép, amelyet Orosz Márton állított össze.

A másik vonatkozó példa Andreas Fogarasi szereplése, akit arra kértek fel, hogy mutassa be munkáit meghatározó tipográfia és design inspirációkat. A Platán Galériában hasonlóképp, egy külső szakértő, Kótun Viktor válogatott az Artpool gyűjteményéből. A meghívott külső partner azonban nem csupán azért dolgozott a projektnek, mert a gyűjteményt jól ismeri; hanem azért is, mert aktivista művészként saját válogatásával aktualizálni tudta az archívumot. A kurátorok nem hagyományos értelemben (magányosan) közelítették meg a kiállítás-csinálást, hanem szakértőkre hagyatkoztak. A szakértőket azonban autonóm leleménnyel választották ki a feladatra.

4. Párhuzamok és előképek szerepe a bemutatásban

A kurátori bevezető szöveg szerint a tipográfiai utópiáknak szentelték a Dorottya Galéria terét. Az előkészületek során azonban a legnagyobb kihívást épp a választott téma, pontosabban a történetiség bemutatásának a kérdése jelentette, melynek keretében felmerült a történeti kitekintés teljes elhagyása is. Ennek kapcsán kérdéses, hogy a kiállítás egy tradícionális kurátori megközelítés keretén belül emeli-e be a történeti szálat, vagy a kurátori kutatás didaktikus, vagy bármilyen konklúziójaként? A helyzetet a kurátorok elmondása szerint végül is meghatározta az anyag, ami számukra elérhetőbb volt, valamint a két másik helyszín és a kutatási projekt által képviselt elképzelések összessége is.

5. Helyszínválasztás

Kiállítások esetében a diaszpóra jelleg (hogy különféle és nem kifejezetten fősodorbeli helyszínekre kell a látogatónak elvándorolnia), valamint az intézményi beágyazottság (hogy a Műcsarnok nem puszta gyártásvezetőként, hanem Angel Judit kurátor közreműködésével  is, aki a koncepció szintjén is részt vett a munkában) sajátos arculatot adott a vállalkozásnak. Valójában nem a téma indokolta azt, hogy három helyen folytak a munkálatok, hanem az érintett intézmények lehetőségeiből adódóan alakult így: Typopass egyetlen helyszínen is megrendezésre kerülhetett volna. Azonban a tranzit.hu projekt helyszínei általában – így most is – a reprezentatív érték újragondolását képviselik. A Platán Galériánál fontos volt a kelet-közép-európai kontextus, mint referencia. Itt egyéni, vagy kisebb csoportos kiállítások szoktak lenni, ehhez képest a Typopass megtöltötte a teret. Ugyanakkor a téma és a kiállítók nemzetisége egyaránt a Platán Galéria programjába illeszkedett.  A Labor esetében, a hely szelleméből adódóan, az aktualitásé volt a főszerep.

Mindezeket számbavéve és a kiállítás enterieur képeket felidézve a Typopass kiállítás számomra nem is a választott témáról, tipográfia és design kortárs recepciójáról szólt elsősorban – hanem arról a módszertani könnyedségről, amelyet a kurátori kutatás, mint szemléletmód jelenthet a kortárs kiállítás-készítés számára.