Közösségi méz Budapesten

A Finger Group nevű termelői és művészeti kollektíva 2007-ben kezdett el a városi méhészkedéssel foglalkozni mint kisállattenyésztési és kulturális gyakorlat. A frankfurti Modern Művészeti Múzeummal együttműködésben nyitották meg első városi méhészetüket, és indították el a vegyes méhészcsoportot, amelynek célja, hogy különböző érdeklődésű és hátterű – gyakran nehéz életkörülmények között élő – embereket hozzon össze a méhészképzés keretében, s a méhészkedésen keresztül kínáljon számukra új vagy más egzisztenciális perspektívákat.Interjúalanyaim Andreas Wolf és Florian Haas, a csoport alapítói voltak. A Közösségi Méz projekt 2013 július és szeptember között zajlott Budapesten a Műcsarnok hátsó teraszán.

Nyitokep.jpg

Finger Group: Közösségi méz projekt, Műcsarnok hátsó terasza, Budapest, 2013 | fotó: Seprűs P. Péter 

Keszthelyi Zsuzsanna: Mi volt az ötlet? Mi az „új múzeum méheknek?”

Andreas Wolf: Röviden arról szól, hogy művészként képesek legyünk autonóm módon működni. Ebben az esetben a méhek ki-be szállnak a múzeumukba, nektárt gyűjtenek, mi eladjuk a mézet, a méhek mikrobüdzsét generálnak, amiből fenntartjuk a múzeumot. Így függetlenek vagyunk ösztöndíjaktól, pályázatoktól, és tudunk fejleszteni más kiállításokat. Maga a kiállítás azt a bizarr szituációt mutatja be, hogy mi nézzük, ahogy a méhek látogatják a múzeumokat. Ez egy fura helyzet. De közben előjönnek azok a kérdések, hogy: Mi is zajlik itt valójában? Mit kaphatok én ettől a bizarr helyzettől? Mit jelent ez nekem? Specialistának kell lennem? Hogy tudok én ebbe kapcsolódni?

látogatók.JPG

Finger Group: Közösségi méz projekt, látogatók, Műcsarnok hátsó terasza, Budapest, 2013 | © Finger Group
 

Keszthelyi Zsuzsanna: Hogy kezdtétek a méhészkedést?

Andreas Wolf: A 90-es évek nagy mozgalmai után, amikor elkezdődtek az önszerveződő kezdeményezések és cél volt függetlenné válni a nagy művészeti intézményektől, múzeumoktól, és saját teret, közönséget és elosztási csatornákat találni, jött a 2002-es Evolutionary Cells című projekt, amivel az volt a célunk, hogy olyat hozzunk létre, amit a média nem ignorál. A fő kérdésünk az volt, hogyan terveznéd meg a saját társadalmadat? A beérkezett alkotások többsége a munka fogalmára koncentrált, a lehetséges új munkamodelleket kutatta.
Egy idő után nem tudtuk folytatni anyagi nehézségek miatt a projektet, új utakat kerestünk. Közben egy méhraj tűnt fel a házam előtti fán, és egyszerűen elkezdtem gondoskodni róluk. Rájöttünk, hogy a méhészkedéssel ugyanannyi pénzt lehet keresni, mintha 1 évet turnéznánk Európában és Ázsiában az Evolutionary Cells-zel. Ez volt az a pont, amikor a Finger Group elkezdte a méhészkedést integrálni a tevékenységébe.
A méhészkedés a mezőgazdálkodás költészetének fogható fel. Hagyod a méheket, hogy dolgozzanak neked. Egy olyan szakma, ami a társadalom minden szintjén keresztül megy.
A legszegényebbektől a helyi papon át – merthogy a templomnak kell a viasz – a tanárig, kémikusig, fizikusig, foglalkoznak vele. Így szinte mindenkit el tudunk érni. A méhek mindig egy modellje voltak az emberi társadalomnak. Régen azt gondolták, hogy ez egy monarchikus rendszer, amit a király ural. Aztán rájöttek, hogy hoppá ez egy királynő! Ma úgy tekintenek rájuk mint szuperorganizmusra. Bizarr, egy állatról beszélünk, de mégis sokkal többről. A méhek családot alkotnak, amiben 50-60 ezer egyed van, és nagyon különböző szerepeket látnak el; vannak dolgozók, herék, és a királynő.

Keszthelyi Zsuzsanna: Miről szól a kiállítás?

Tárlatvezetés.jpg

Finger Group: Közösségi méz projekt, tárlatvezetés, Műcsarnok hátsó terasza, Budapest, 2013 | fotó: Seprűs P. Péter

Florian Haas: Az egyik fő téma a társadalmi rendszerek működése. Hogy működik a méhek társadalma a tudományos teóriák szerint, és mi mit tanulhatunk a méhdemokráciából. Azt gondoltuk, hogy Magyarországon ez érdekes lehet az alapján, amit hallottunk. Megkérdeztük a budapesti vegyes méhész csoportot, hogy érzik magukat. Azt a választ kaptuk, hogy sokan frusztráltak a politikai helyzettől, megpróbálnak valahogy kimenekülni ebből, saját élelmiszert termelnek, vidékre költöznek, vagy új vállalkozásokba kezdenek.

Kiállítótér 1.jpg

Finger Group: Közösségi méz projekt, kiállítótér: Mit tanulhatunk a méhektől?, Műcsarnok hátsó terasza, Budapest, 2013
fotó: Seprűs P. Péter

A másik témánk az „Együk meg őket?”. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezete, a FAO szerint az lehet a válasz az élelmezési világválságra, ha rovarokat eszünk (szöcskéket, hernyókat, bogarakat és méheket is). Ha rovarhúst állítunk elő, akkor 1 kg-hoz 2 kg élelemre van szükség. Összehasonlítva 1 kg magyar szalámi előállításával – amihez 8 kg élelemre van szükség, ugyanakkor ez nagymértékű szén-dioxid kibocsájtással jár – ökológiailag és ökonómiailag sokkal hatékonyabb, ha rovarhúst állítunk elő. Úgy gondoltuk, hogy ez egy nagyon érdekes aspektusa a méhészkedésnek, amiről beszélnünk és véleményt formálnunk kell. A múzeumlátogatók szavazhattak is arról, hogy fogyasztanának vagy sem rovarhúst.
A harmadik a vegyes méhészcsoportról szól, akik gondozzák a méheket.

Kiállítótér 2.jpg

Finger Group: Közösségi méz projekt, kiállítótér: Együk meg őket?, Műcsarnok hátsó terasza, Budapest, 2013 | © Finger Group

Keszthelyi Zsuzsanna: Mi a jellegzetessége a vegyes méhészcsoportnak? Hogyan dolgoztok együtt?

Adreas Wolf: Nagyon különböző hátterű emberek jönnek össze, nem számít a szakma vagy a jövedelmi helyzet. Ami közös, hogy egyikük sem méhészkedett korábban, így könnyebb egy kommunikációs alapot találni. Ebben a közös tanulási folyamatban a méhészkedésen kívül is számos tevékenységeket csinálunk: moziba vagy kiállításra megyünk, utazunk, meglátogatjuk egymást, segítünk egymásnak különböző területeken. Egyfajta barátság alakul ki a tagok között.

workshop a csoporttal.jpg

Finger Group: Közösségi méz projekt, workshop, Műcsarnok hátsó terasza, Budapest, 2013
fotó: Seprűs Péter, © kozossegimez.tumblr.com

Florian Haas: A méhcsaládok közösek. Mi nyújtunk kezdetben a csoportnak egy kvázi kezdőkészletet. Van egy méhészetünk egy régi helikopter repülőtéren. Néhányuk ott méhészkedik, néhányuk a saját kertjébe vitte haza a méheket. Az egyik résztvevő egy templom tetejére, a másik egy hotel tetejére tette a kaptárakat, majd a hotel éttermében adta el a mézet, úgyhogy különböző stratégiák lehetnek.

Vegyes méhészcsoport.jpg

Finger Group: Közösségi méz projekt, budapesti vegyes méhészcsoport, Műcsarnok hátsó terasza, Budapest, 2013
fotó: Seprűs Péter, © kozossegimez.tumblr.com

Keszthelyi Zsuzsanna: Ez nagyon hasonló a közösségi kertekhez. Milyen konfliktusok lehetnek egy méhész közösségben?

Florian Haas: Ami konfliktust okozhat, az az hogy a vegyes méhészcsoport egy része nehéz körülmények között élő tagokból kerül ki, például drogfüggőkből, alkoholistákból, vagy tartósan munkanélküliekből.

Adreas Wolf: A mi feladatunk, hogy megpróbáljuk moderálni ezeket a konfliktusokat. Előfordul, hogy néhányan elhagyják a csoportot. Együtt dolgozunk szociális munkásokkal. Egyszer volt egy résztvevőnk, aki alkoholisták pszichoanalízisével foglalkozott.
Fontos, hogy akik részt vesznek a méhészkedésben, tényleg hozzá akarjanak járulni. Sok embernek ez egy teljesen új terület, egy új kozmosz. Rovarok, akik családokban, rendszerben élnek. Sokan ettől teljesen le vannak nyűgözve. Etetni, gondoskodni kell a méhekről. Ha ittasan mész oda, akkor nem működik az egész. Ez egy vita volt a közösségben, hogy ne legyenek részegek, mert meg kell etetni a méheket. És rájöttek, hogyha nem csinálnak valamit, akkor elvesztik a királynőt, és az egész család elpusztul, de mivel a méhek lenyűgöző hatása alatt voltak, inkább gondoskodtak róluk. Szóval van potenciál a projektben.

Keszthelyi Zsuzsanna: A csoport tagjai mit gondolnak a művészeti oldaláról a projektnek?

Adreas Wolf: Az ő szemükben mi fura szerzetek vagyunk. Nem is értik, hogy mi miből élünk, vagy mit is csinálunk valójában. Eleinte nem éreztük szükségesnek, hogy aláhúzzuk, hogy mi művészek vagyunk. „Csak méhészkedünk”, rendszeresen találkozunk, lehet hozzánk kapcsolódni. Közben látták, hogy más dolgokat is csinálunk, például dizájnoljuk a kaptárakat. A méhek pedig képekre szállnak, vagy egy művészeti intézménybe vannak elhelyezve.

városi méz.jpg

Finger Group: Közösségi méz projekt, városi méz, Műcsarnok hátsó terasza, Budapest, 2013 | fotó: Halasi Dóra
 

Keszthelyi Zsuzsanna: Mit tapasztaltatok a budapesti méhészcsoportban?

Andreas Wolf: Óriási érdeklődés volt. Két nap alatt több mint hatvan ember jelentkezett a csoportba. Ez lenyűgözött minket. Van itt egy vákuum, ami pillanatok alatt beszippantott minket is. Rengeteg médiaérdeklődést kaptunk, amire nem számítottunk. Ami nincs itt, és nálunk van Frankfurtban, az egy együttműködő intézményi partner, aki hátrányos helyzetű emberekkel foglalkozik. Erre itt nagyon nyitott még a lehetőség.

Keszthelyi Zsuzsanna: Mit terveztek a jövőre?

Andreas Wolf: rengeteg projekt ötlet van. Folytatjuk a múzeum koncepciót, illetve van egy mobilprojektünk. Brooklynba megyünk. Egy színházi darabot is akarunk írni a méhekről, és van egy párhuzamosan futó oktatási projektünk is, egy workshop gyerekeknek 13 éves korig.

  • gaborka99

    Ez egy nagyon jó kezdeményezés, így mindenki jobban megismeri a méhészkedést, ami ugye a városokban annyira nincsen jelen. Viszont nagyon sok tévhit van arra vonatkozóan, hogy a városi méz nem egészséges.. éppen ezért a Közösségi Méz Projekt keretében kitermelt mézet megvizsgálta a WESSLING Kft. laboratóriuma, és megállapították, hogy a városi méz is teljes mértékben alkalmas a mindennapi fogyasztásra. Ha valakit érdekelnek a részletek, itt el tudja olvasni: hu.wessling-group.com/hu/hirek/varosi-mezet-vizsgaltunk/

  • Keszthelyi Zsuzsanna

    Köszönjük a hasznos információt!

© 2018 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány