Ilyen érzés európainak lenni

Válaszok Básthy Ágnes kritikájára a Békítő körökről

A napokban két válaszlevél is érkezett Básthy Ágnes november 10-én megjelent írására, amely “Milyen érzés európainak lenni?” címen fogalmazott meg kritikát a szeptember 22-23-án a Müsziben tartott Békítő körök konferenciával kapcsolatban.

 

Az első levelet Béni Boróka írta, a Resztoratív Körök Európa Polgáraiért projekt szakmai vezetője:

Kedves Básthy Ági!

Köszönöm gondolatébresztő blogbejegyzésedet a Békítő Körök Konferencia (2017. szeptember 22-23., Müszi) kapcsán. Mivel néhányszor részt vettél resztoratív köreinkben, és a konferencián is találkoztunk, engedd meg, hogy elemző írásodra személyes hangvétellel válaszoljak. Emlékszem, hogy kérdéseidnek és fölvetéseidnek már a resztoratív körökben is hangot adtál, eddig azonban nem volt alkalmam érdemben válaszolni.

Ha jól értelek, akkor kifogásolod a resztoratív projekt köreiben megütött személyes hangnemet, mely értelmezésedben megkerüli az európai közösség együttműködése kapcsán fölmerülő valós problémák fölvetését és megoldását. Hiányolod a projekt célkitűzéseinek a résztvevőkkel való megismertetését. Valamint hivatkozol a „közösen gyakorolt kollektív bűnösség” hamis narratívájára és az öngyűlöletre, mely „a beszélgetések során végig szimptomatikus és hangsúlyos maradt”.

A Resztoratív Körök Európa Polgáraiért projekt – a pályázati kiírás alapján – euroszkeptikus és európapárti résztvevők véleményeinek megismerésére és ütköztetésére vállalkozott. A kísérleti projekt megvalósítása közben derült fény arra, hogy az euroszkeptikus polgárok közül kevesen jelentkeznek egy ilyen fölhívásra. Véleménykülönbségeket és megosztottságot azonban ennek ellenére tapasztaltunk a körök résztvevői között. Nem mesterségesen idéztük elő a polarizációt, hanem megmutatta az magát, magától.

A projekttel konfliktuskezelési stratégia kidolgozására vállalkoztunk, különböző politikai nézőpontú emberek között, egy társadalmi szintű konfliktus közösségi szintű modellezésén keresztül. Minden konfliktuskezelés kétfázisú, mert a konfliktuskezelés elméletalkotói fölismerték, hogy mielőtt rátérnénk a közösséget érintő feladat-, illetve probléma megoldására, azelőtt a dolgokat kapcsolati szinten kell rendezni a közösségen belül. Ha az egyének között a kapcsolatokban egyensúly jön létre, akkor a közösség tagjai automatikusan föl fogják venni a képességeikre szabott szerepeket és együtt fognak tudni működni a közösséget érintő feladat-, illetve probléma hatékony megoldásán.

A konfliktusok kezelésének első fázisa tehát a kapcsolatépítés, a konfliktus mibenlétének feltárása, valamint a közösség egyes tagjaiban a konfliktussal kapcsolatban fölmerülő gondolatok és érzések megismerése. Amikor pedig az első fázisban létrejön egy egyensúlyi állapot, és rátérünk a második, a feladat-, illetve problémamegoldó fázisra, akkor minden „magától” a helyére kerül, megoldódik.

A resztoratív köreinkben kezelt konfliktus tehát a makrotársadalom polarizált politikai viszonyainak közösségi leképezése révén, a körök résztvevői különböző politikai nézeteinek összehangolása volt, valamint – lehetőség szerint – azok kifuttatása a közös feladat- és problémamegoldásba.

Jól érzékeled, hogy a pesti körökben, amelyeken részt vettél, nem jutottunk el a feladat-, illetve problémamegoldásig. Ennek számos oka van, amelyeket most, hely hiányában nem fogok részletezni. Jó hírrel szolgálhatok azonban a pécsi kört illetően, melynek résztvevői három flipchart papírnyi javaslatot írtak össze az Európai Bizottság döntéshozói számára. (Ezeket honlapunkon fogjuk ismertetni néhány héten belül.)

Szakmai csapatunk tagjai azonban a pesti körök tapasztalatait is nagyra értékelik, mert azokból tovább tudjuk szőni e kísérleti projektet. Mintát vettünk például a közösséget érintő égető kérdésekből, találtunk az együttműködést akadályozó elakadási pontokat, és számos visszajelzést kaptunk a kérdésfeltevés módjával kapcsolatban.

Remélem, megérted, hogy mindezt igen időigényes lett volna a körök alatt elmondani a résztvevőknek, ezért ezt csak érintőlegesen tettük meg. A konferencia alatt, az egy órás projektismertető kerekasztal beszélgetés során pedig egy kicsit részletesebben tárgyaltuk. Megnyugtatásodra elmondom, hogy a konferencia óta (mely a projekt záróeseménye volt), egészen január végéig, nemzetközi csapatunk tagjai éppen azon munkálkodnak, hogy a projekt céljait, tapasztalatait és eredményeit megismertessék a nyilvánossággal. Blogbejegyzéseinket decemberben kezdjük publikálni a www.circlespaceurope.org honlapon.

Az öt európai ország 9 városában megtartott 48 kör (melyek mindegyike egy hétvégén át zajlott) jegyzeteiből készült 48 strukturált jegyzőkönyv is földolgozásra vár még, melyre egy következő projekt keretében fog majd sor kerülni. Ezek összegző elemzése számtalan módszertani kérdésre fog majd választ adni a konfliktuskezelési stratégia kidolgozásához.

A projekt záróeseményének, az általad ismertetett konferenciának célja hármas volt: a resztoratív szemlélet inkluzivitásának demonstrálása, a resztoratív módszer nyilvánossággal való megismertetése, valamint olyan kapcsolat- és közösségépítő módszerek bemutatása, amelyekkel együttműködésben a resztoratív eszköztár hatékonyan tud működni a fent leírt társadalmi szintű konfliktus kezelésének első fázisában.

A konferencia nagycsoportjában elhangzott kérdés, melyet a kapcsolatépítő fázis egy elemeként használtunk, így szólt: „Mesélj el egy történetet arról, hogy mit jelent számodra európainak lenni!” Bár nem az érzésekre kérdeztünk, ahogy Te emlékszel, Ági, valóban sok résztvevő beszélt az érzéseiről. A személyes hangnem, melyet a kör őrzői ütöttek meg, a történetmesélésre irányuló felkérés és az európaiság jelentését firtató kérdésfelvetés mind azt célozták, hogy a résztvevők az adott körben a személyesen keresztül tudjanak önmagukhoz és egymáshoz kapcsolódni. Hogy kölcsönös megértése szülessen annak, hogy mindenki szemléletének lehet érvényessége, mely a történetén keresztül válik kitapinthatóvá. Csakis így fogunk tudni egymáshoz kapcsolódni, és együtt feladatot-, illetve problémát megoldani.

Harmadik fölvetésedre, miszerint „a közösen gyakorolt kollektív bűnösség hamis narratívája és öngyűlölet a beszélgetések során végig szimptomatikus és hangsúlyos maradt”, sajnos nem tudok válaszolni. Mivel én egészen mást láttam a körökben, és olyannyira szubjektívnek érzem e kritikádat, hogy nem is tudom, mit mondjak rá. Azért köszönöm, hogy hangot adtál észrevételednek, és bízom benne, hogy lesz alkalmunk még erről beszélgetni.

Üdvözlettel,
Béni Boróka
A Resztoratív Körök Európa Polgáraiért projekt szakmai vezetője

 

 

Ezt követően Galgóczi Krisztina, a projekt és a konferencia egyik szervezője válaszolt.

 

Kedves Ágnes,

nagyon köszönöm én is, hogy írtál a konferenciánkról, ugyanakkor olyan érzésem van, mintha nem ugyanott lettünk volna, vagy legalábbis az egyikünkön markáns szemüveg lett volna.

Nehéz is így érveket és ellenérveket felsorakoztatni, hiszen – és ez válasz talán arra is, hogy miért nem debate fórumot tartottunk az EU-ról – valakit a prekoncepciójától, az előítéletétől, politikai elkötelezettségétől érvekkel nehéz eltántorítani, tehát hiába bizonygatom valamiről, hogy az nem piros volt, látszik a fényképeken is, az nem fog működni.

Két dolgot azért mégis megpróbálok az én szemüvegemen keresztül érzékeltetni.

Mi, akik ennek a projektnek a kezdeményezői és lebonyolítói voltunk, nem egy elit konferenciát akartunk szervezni, nem egy olyat, ahol versengeni lehet, hogy ki az okosabb, ki a felkészültebb és be lehet írni a CV-be, hogy ott voltunk, hanem egy olyat, összhangban az egész projekt szellemével, amin valóban mindenki részt vehet, ha van hajlandósága meghallgatni a másikat, ha érdekli, hogy kikkel él ebben az országban együtt, ha kíváncsi arra, hogyan lehetséges, hogy az ország egyik fele gyökeresen másként lát dolgokat, mint ő, ha veszi a fáradtságot, hogy megtudja, miért utálja valaki az EU-t (vigyázat, itt érzelmekről van szó) anélkül, hogy tudná, miről beszél. Mi úgy gondoltuk – láthatóan számodra nem elfogadható módon – hogy ezeket a falakat, ezeket az előítéleteket nem érvekkel lehet lebontani – hiába mondom piripócsalsón, hogy itt nincs egy darab menekült se, ha az emberek fejébe beépült ez a rettegés – hanem azt gondoltuk, hogy a resztoratív körök módszer nagyon jó megközelítés lehet arra, hogy az emberek álláspontja kicsit közelebb kerüljön egymáshoz. És igen, ez egy kommunikációs, csoportdinamikával dolgozó, tehát pszichológiai folyamatokra építő technika az igazságszolgáltatásban, az iskolákban is, és az élet más területén is. 

Tehát első körben azt gondolom, hogy ha te tudományos konferenciára vágytál, ahol pszichológiai megközelítések rejtve maradnak, akkor rossz helyen jártál. Ezt őszintén sajnálom, viszont ezt objektív véleményként megírni egy nyilvános fórumon elég furcsa, olyan, mintha én elmennék az operába, és azt kérném számon, hogy miért énekeltek annyit.

Még egy felvetésedre szeretnék kitérni, csak mert olyan hangsúlyos, hiszen ezzel keretezed az írásod. Azzal fejezed be a cikked, hogy európainak lenni nem egy érzés. Nem egészen értem, hát akkor mi? Európainak lenni, magyarnak lenni, nőnek lenni, idősnek lenni, munkanélkülinek lenni, iskolásnak lenni, cigánynak lenni: ez nem egy érzés? Hanem mi? Tény, állapot? És ha az, akkor ahhoz nem kötődik érzés? Azt lehet mondani, amit mi speciel nem mondunk, hogy nem szeretnék az érzés részével foglalkozni, de tagadni, hogy egy, az életünket meghatározó, sokak számára nem könnyen megváltoztatható ténynek lennének érzelmi vonatkozásai, érdekes megközelítés, a mienktől valóban nagyon távol áll.

Az érzések bonyolult dolgok. Éppen bonyolultságuknál és rejtőzködésüknél fogva nem látjuk őket olyan tisztán, mint az úgynevezett tényeket (melyeket egyébként szintén nem mindig olyan egyszerű tisztán látni). De attól még vannak. És gyakran éppen ezek az elfedett, ki nem mondott, agyon komplikált érzések akadályozzák meg azt, hogy emberek szót értsenek egymással. Mert ugyan úgy tűnik, mintha valami komoly tudományos dologról vitatkoznának, de tulajdonképpen egészen másról van szól. Ld pl a stadionépítkezési járványt, vagy az értelmiség ellenességet. Ezek érzések, amelyekkel manipulálni lehet embereket. Ezeket az embereket nem lehet meggyőzni arról, hogy az értelmiség nem rossz, mert pl neki köszönhető, hogy van ma már antibiotikum, és nem kell meghalni torokgyíkban. Amikor érzelmi szinten zajlik a közbeszéd, a politika, akkor nem látok más lehetőséget, mint kibontani azokat az érzéseket, amelyek az embereket a megtévesztés langymeleg hálójában tartják.

Galgóczi Krisztina
a projekt és a konferencia egyik szervezője

© 2017 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány