20 thoughts on “Gulyás Gábor bemutatkozó sajtótájékoztatója a Műcsarnokban”
Sok mindent helyre tett ez a sajtótájékoztató, de sok mindent nyitva hagyott. Furcsa mód, amíg a koncepció felvázolása helyenként átgondolatlannak és légből kapottnak tűnt, a kérdésekre adott válaszok sokkal kerekebbek és “őszintébbek” lettek. Néhány konkrét észrevétel, sorrendben:
1. A Trianon-téma indoklásaként elhangzott, hogy ez nyilvánvalóan sokakat izgat. Valóban, emberként, állampolgárként így igaz, de milyen speciális művészeti megközelítésben lehet mindez releváns? Ez jellegzetesen olyan dolog, amikor a társadalmi problémának semmi köze nincs a művészet területéhez.
2. Elhangzott, hogy egy nagyobb volumenű kiállítás alapos megszervezéséhez több év szükséges. Egy Hantai kiállítást pedig csak nagyon átgondoltan, évtizedekre mértékadóan szabad megvalósítani. A Hantai életművet (vagy csak egy szeletét) feldolgozó, időtállóan releváns, átgondolt katalógust kvázi fél-háromnegyed év alatt képtelenség összehozni.
3. Bacon, Arman, Beuys, Boltanski stb. – nagy nevek, de miért pont ők a több ezer szóba jöhető névből? Van emögött valami gondolati szál, ami ezt az ívet összeköti?
4. A nagy külföldi monografikus kiállítások milyen formában valósulnának meg? Az intézményi kurátori stáb elkezdi felvenni velük (galériásaikkal) a kapcsolatot, és egy-két évig minden idejüket egy-egy ilyen projektre szánják, mert másra nem marad idejük, vagy kész csomagként fogadnák ezeket? Van-e valami meglévő, élő kapcsolat az említett művészekkel, képviselőikkel, illetve reális-e külföldi részről a készség az ideszervezésükre?
5. A Flash Art kapcsán elhangzott, hogy már van egy előkészített szerződés. Történt valamilyen szintű egyeztetés a külföldi tulajdonosokkal, vagy mindez még csak óhaj szinten merült fel?
@Lumumba: 3. Szerintem ábécé sorrendben halad… soksok évre tervez
@Lumumba: Patrice, ezek olyan kérdések, amelyekre maga Gulyás Gábor sem tud most választ adni.
A nagy kiállítások nagy pénzekért valósulnak meg.
Én nem is a neveket kérdőjelezem meg, hanem azt kérdezem honnan és milyen anyaggal szervezne meg egy kiállítást a Műcsarnok?
Kereskedelmi galériáktól, múzeumoktól és vagy gyűjtőktől?
Nem szeretnék olyan kiállításokat látni, amelyek Arman szitanyomataiból és multiplikáiból adna jó széles válogatást.
A Bacon-tárlat ugyanilyen módon való felépítése sem lenne üdvözlendő. Festményeket elhozni ide, az olyan mérhetetlen mennyiségű pénzbe kerülne, amellyel – még – nem rendelkezik a Műcsarnok.
Gulyás egy főszponzorral való tárgyalásokról is beszél, ami a jelenlegi “száműzését” is jelentené.
A kérdés az, hogy e pénzeszsák olyan feneketlen-e, hogy tudja követni a nagyot álmodó igazgatót.
A FlashArt nevet és annak használatát is fizetni kell. De hol adható el egy magyar nyelven és a magyar művészekről íródó periodika? Nálunk és a környező országokban. Hány példányban? 200-500.
Ez már most láthatóan tiszta ráfizetést hoz, s akkor még a szoftverről, a cikkeket jegyzőkről nem is tudunk semmit.
Ha azt látja az olvasó, hogy a máshol már rengeteget publikálók jönnek itt is az ismert hangjukkal, elfogultságaikkal, akkor annak értelme nem nagyon lesz.
Trianon ügye nem képzőművészeti tétel, de politikai. S Gulyás a politikai megrendelésnek – szép, a múltat idéző kifejezés ez, nem? – is meg akar felelni.
Érdekelne, hogy milyen módon áll majd össze a kiállítás, és a témát másként látóknak lesz-e helye és terepe.
És mi lesz a nagy nemzeti tárlatokkal?
Csupa nyitott kérdés, s a legelső Gulyás által jegyzett kiállításokat jövőre láthatjuk.
nukunak igaza lehet, nem öt éves periódusban gondolkozik.
Vajon vele kapcsolatban a kinevezői is ugyanilyen hosszú távra terveznek?
Miután az index kis híre szerint egyetlen Bacon kép akkora kereskedelmi/financiális értéket képvisel, amennyiből talál a hazai múzeumok egy évi finanszírozása bőven megoldható lenne, de 5 (!) évig a művésznyugdíjak fedezetét kiadná, nagyjából lezárhatjuk egy tényleges és fontos Bacon kiállítás megvalósítása körüli eszmecserénket.
Egyetlen ilyen kép rendelkezésre bocsátási díja ( az egyéb költségeket nem akarom számolni ) néhány hazai művészekkel megrendezendő kiállítás teljes költségét kiadná.
Egy nagy monografikus kiállítás megrendezését illetően egy Kunsthalle jellegű intézmény és egy múzeum közt az a különbség, hogy egy múzeum valós vagy potenciális csere lehetőségekre hivatkozhat a kölcsönzésnél. Tehát előnyösebb helyzetben van egy olyan intézmény, amely csereértékben hasonló kvalitású művekkel és szoros intézményi kapcsolat múlttal rendelkezik. Így ilyenkor legtöbb esetben szóba sem jön kölcsönzési díj. Kétlem, hogy a Modemből hozott kapcsolatok elegendők lennének egy ilyen projekthez, a kedvezményes feltételek kiharcolásához. Járható út lehetne Néray egykori példája, aki minden nemzetközi kiállítás börzén megjelent, és nem szégyellt rákapcsolódni kész projektekre.
Nem tudom, nekem úgy tűnik GG most jött a tapétáról, illetve egy párizsi útról. Ha más nem is sikerül majd, úgy tűnik Trianont meg kell majd festeni, le kell rajzolni, meg kell énekelni, és el kell táncolni. Kérdés, hogy tudta pont a kommerszebb kortárs művészeti folyóiratot, a kőkemény üzlet -más semmi Flash Artot kiszemelni, illetve ha tépelődnék ezen, kérdezném.
Péndz az nincsen, ez a lényeg. (Kábé olyan tervek ezek, mint az 1millió munkahely.) Vagy a kultúrpolitika döntené bele Műcsarnokba innestől kezdve? Ugyan! A kultúrpolitika megjött, saját embert rakott a székbe, hogy legalább azt a kicsi pénzt jó helyre költse, és akitől meg lehet rendelni egy Trianon-kiállítást meg a határon túli magyar művészek bemutatását. Hát, szóval kellenek is azok a ‘full profit’ projektek… (már ha jól hallom, bár gegnek érzem, hogy GG mindig full profitot mond for profit helyett)
Szóval esélyét sem látja annak, hogy a Műcsarnok nagy Bacon/Beuys-kiállítást rendezzen.
@iparterves: Ezek egyelőre csak szimpla vágyaknak tűnnek, mert a programban és GG nyilatkozataiban nyomai sincsenek annak, hogy mindez milyen reális alapokon nyugszik. Anélkül pedig mi más, mint blöff.
A realitás alapjai kidőlni látszanak kissé azzal, hogy a kormány 250 milliárdos válságalapja 16 %-át a humán tárcától ( én továbbra is NEM-nek hívom )vonja el.
Megérkezett a nehéztüzérség, teljes kétharmados sebességgel: az MKISZ Elnöksége támogatásáról biztosította Gulyás programját.
Művészek kontra művészeti írók?
Jó meccs lesz!
kortárs művészeti seggnyalóka
@hortib: Lehet, hogy így van, Marcelle, de – képzavarral – ez a nyalókát sokan fogják “megszívni”.
ebben én is biztos vagyok(szívás)
és az eddigi visszafogott jó pofizást
(kritika nélküli érdemosztás)
felváltja a nyílt színű nyalóka
De kiabálni a taccsvonal mellől azért szabad, ugye?
nem hiszem, hogy
tisztem lenne
megítélni ki kiabálhat
nem mellesleg
üdülök,
amikor hangokat hallok
@hortib: Néha én is hallok hangokat, de akkor általában megijedek és visszaveszek a fogyasztásból…
Vannak változások.
A Műcsarnok honlapjáról is lehet már tájékozódni az Új Széchenyi tervről.
Ez ugyan az Andrássy-negyed projektet nem foglalhatja magában, de a kortárs művészet valamennyi kedvelője számára izgalmas olvasmány lehet nemzeti megújulásunk egyik alapdokumentuma.
Sok mindent helyre tett ez a sajtótájékoztató, de sok mindent nyitva hagyott. Furcsa mód, amíg a koncepció felvázolása helyenként átgondolatlannak és légből kapottnak tűnt, a kérdésekre adott válaszok sokkal kerekebbek és “őszintébbek” lettek. Néhány konkrét észrevétel, sorrendben:
1. A Trianon-téma indoklásaként elhangzott, hogy ez nyilvánvalóan sokakat izgat. Valóban, emberként, állampolgárként így igaz, de milyen speciális művészeti megközelítésben lehet mindez releváns? Ez jellegzetesen olyan dolog, amikor a társadalmi problémának semmi köze nincs a művészet területéhez.
2. Elhangzott, hogy egy nagyobb volumenű kiállítás alapos megszervezéséhez több év szükséges. Egy Hantai kiállítást pedig csak nagyon átgondoltan, évtizedekre mértékadóan szabad megvalósítani. A Hantai életművet (vagy csak egy szeletét) feldolgozó, időtállóan releváns, átgondolt katalógust kvázi fél-háromnegyed év alatt képtelenség összehozni.
3. Bacon, Arman, Beuys, Boltanski stb. – nagy nevek, de miért pont ők a több ezer szóba jöhető névből? Van emögött valami gondolati szál, ami ezt az ívet összeköti?
4. A nagy külföldi monografikus kiállítások milyen formában valósulnának meg? Az intézményi kurátori stáb elkezdi felvenni velük (galériásaikkal) a kapcsolatot, és egy-két évig minden idejüket egy-egy ilyen projektre szánják, mert másra nem marad idejük, vagy kész csomagként fogadnák ezeket? Van-e valami meglévő, élő kapcsolat az említett művészekkel, képviselőikkel, illetve reális-e külföldi részről a készség az ideszervezésükre?
5. A Flash Art kapcsán elhangzott, hogy már van egy előkészített szerződés. Történt valamilyen szintű egyeztetés a külföldi tulajdonosokkal, vagy mindez még csak óhaj szinten merült fel?
@Lumumba: 3. Szerintem ábécé sorrendben halad… soksok évre tervez
@Lumumba: Patrice, ezek olyan kérdések, amelyekre maga Gulyás Gábor sem tud most választ adni.
A nagy kiállítások nagy pénzekért valósulnak meg.
Én nem is a neveket kérdőjelezem meg, hanem azt kérdezem honnan és milyen anyaggal szervezne meg egy kiállítást a Műcsarnok?
Kereskedelmi galériáktól, múzeumoktól és vagy gyűjtőktől?
Nem szeretnék olyan kiállításokat látni, amelyek Arman szitanyomataiból és multiplikáiból adna jó széles válogatást.
A Bacon-tárlat ugyanilyen módon való felépítése sem lenne üdvözlendő. Festményeket elhozni ide, az olyan mérhetetlen mennyiségű pénzbe kerülne, amellyel – még – nem rendelkezik a Műcsarnok.
Gulyás egy főszponzorral való tárgyalásokról is beszél, ami a jelenlegi “száműzését” is jelentené.
A kérdés az, hogy e pénzeszsák olyan feneketlen-e, hogy tudja követni a nagyot álmodó igazgatót.
A FlashArt nevet és annak használatát is fizetni kell. De hol adható el egy magyar nyelven és a magyar művészekről íródó periodika? Nálunk és a környező országokban. Hány példányban? 200-500.
Ez már most láthatóan tiszta ráfizetést hoz, s akkor még a szoftverről, a cikkeket jegyzőkről nem is tudunk semmit.
Ha azt látja az olvasó, hogy a máshol már rengeteget publikálók jönnek itt is az ismert hangjukkal, elfogultságaikkal, akkor annak értelme nem nagyon lesz.
Trianon ügye nem képzőművészeti tétel, de politikai. S Gulyás a politikai megrendelésnek – szép, a múltat idéző kifejezés ez, nem? – is meg akar felelni.
Érdekelne, hogy milyen módon áll majd össze a kiállítás, és a témát másként látóknak lesz-e helye és terepe.
És mi lesz a nagy nemzeti tárlatokkal?
Csupa nyitott kérdés, s a legelső Gulyás által jegyzett kiállításokat jövőre láthatjuk.
nukunak igaza lehet, nem öt éves periódusban gondolkozik.
Vajon vele kapcsolatban a kinevezői is ugyanilyen hosszú távra terveznek?
Miután az index kis híre szerint egyetlen Bacon kép akkora kereskedelmi/financiális értéket képvisel, amennyiből talál a hazai múzeumok egy évi finanszírozása bőven megoldható lenne, de 5 (!) évig a művésznyugdíjak fedezetét kiadná, nagyjából lezárhatjuk egy tényleges és fontos Bacon kiállítás megvalósítása körüli eszmecserénket.
Egyetlen ilyen kép rendelkezésre bocsátási díja ( az egyéb költségeket nem akarom számolni ) néhány hazai művészekkel megrendezendő kiállítás teljes költségét kiadná.
Egy nagy monografikus kiállítás megrendezését illetően egy Kunsthalle jellegű intézmény és egy múzeum közt az a különbség, hogy egy múzeum valós vagy potenciális csere lehetőségekre hivatkozhat a kölcsönzésnél. Tehát előnyösebb helyzetben van egy olyan intézmény, amely csereértékben hasonló kvalitású művekkel és szoros intézményi kapcsolat múlttal rendelkezik. Így ilyenkor legtöbb esetben szóba sem jön kölcsönzési díj. Kétlem, hogy a Modemből hozott kapcsolatok elegendők lennének egy ilyen projekthez, a kedvezményes feltételek kiharcolásához. Járható út lehetne Néray egykori példája, aki minden nemzetközi kiállítás börzén megjelent, és nem szégyellt rákapcsolódni kész projektekre.
Nem tudom, nekem úgy tűnik GG most jött a tapétáról, illetve egy párizsi útról. Ha más nem is sikerül majd, úgy tűnik Trianont meg kell majd festeni, le kell rajzolni, meg kell énekelni, és el kell táncolni. Kérdés, hogy tudta pont a kommerszebb kortárs művészeti folyóiratot, a kőkemény üzlet -más semmi Flash Artot kiszemelni, illetve ha tépelődnék ezen, kérdezném.
Péndz az nincsen, ez a lényeg. (Kábé olyan tervek ezek, mint az 1millió munkahely.) Vagy a kultúrpolitika döntené bele Műcsarnokba innestől kezdve? Ugyan! A kultúrpolitika megjött, saját embert rakott a székbe, hogy legalább azt a kicsi pénzt jó helyre költse, és akitől meg lehet rendelni egy Trianon-kiállítást meg a határon túli magyar művészek bemutatását. Hát, szóval kellenek is azok a ‘full profit’ projektek… (már ha jól hallom, bár gegnek érzem, hogy GG mindig full profitot mond for profit helyett)
@Lumumba:
Szóval esélyét sem látja annak, hogy a Műcsarnok nagy Bacon/Beuys-kiállítást rendezzen.
@iparterves: Ezek egyelőre csak szimpla vágyaknak tűnnek, mert a programban és GG nyilatkozataiban nyomai sincsenek annak, hogy mindez milyen reális alapokon nyugszik. Anélkül pedig mi más, mint blöff.
@Lumumba:
A realitás alapjai kidőlni látszanak kissé azzal, hogy a kormány 250 milliárdos válságalapja 16 %-át a humán tárcától ( én továbbra is NEM-nek hívom )vonja el.
Megérkezett a nehéztüzérség, teljes kétharmados sebességgel: az MKISZ Elnöksége támogatásáról biztosította Gulyás programját.
Művészek kontra művészeti írók?
Jó meccs lesz!
kortárs művészeti seggnyalóka
@hortib: Lehet, hogy így van, Marcelle, de – képzavarral – ez a nyalókát sokan fogják “megszívni”.
ebben én is biztos vagyok(szívás)
és az eddigi visszafogott jó pofizást
(kritika nélküli érdemosztás)
felváltja a nyílt színű nyalóka
lámlám eljött a gyomrosok kora
@hortib:
…és a maga gyomra beveszi?
a házikenyérhez szokott gyomrom
nem veszi be a kultúrsavanykás
nyaloizmust
én is várom a meccset
/a piros lapokat még annál jobban
@hortib:
Akkor már legalább ketten vagyunk nézők.
De kiabálni a taccsvonal mellől azért szabad, ugye?
nem hiszem, hogy
tisztem lenne
megítélni ki kiabálhat
nem mellesleg
üdülök,
amikor hangokat hallok
@hortib: Néha én is hallok hangokat, de akkor általában megijedek és visszaveszek a fogyasztásból…
Vannak változások.
A Műcsarnok honlapjáról is lehet már tájékozódni az Új Széchenyi tervről.
Ez ugyan az Andrássy-negyed projektet nem foglalhatja magában, de a kortárs művészet valamennyi kedvelője számára izgalmas olvasmány lehet nemzeti megújulásunk egyik alapdokumentuma.