Felhőkakukvár-szindróma

A Felhőkakukvár-szindróma, vagyis a hatalomnak való kiszolgáltatottság problematikája a képzőművészeti intézményrendszerrel foglalkozó gondolkodás mindenkori velejárója. A kérdés mára azonban nem az intézményekből való kivonulás gondolata, hanem a demokratikus működés, az elosztás és a kritikai potenciál újragonolása köré szerveződik. Számos projekt már címében is hordozza a rendszerkritikus álláspont valamilyen alternatív megközelítésének igényét: a Work to do! – Self-organisation in precarious working conditions vagy a European Cultural Policies 2015 projektjei az infrastruktúra fogalmát tágabban értelmezve már nem a hatalom-elméletek vagy a különféle szabadságjogok nézőpontjából szólalnak meg, hanem nagyon konkrétan és gyakorlatiasan rámutatnak arra a globális gazdaságpolitikai keretre, amelyben a képzőművészeti intézményredszer működni kényszerül. Mára már szinte közhelynek számít a hetvenes évek végi neoliberális fordulatot felemlegetni, mindazonáltal ennek hatása épp napjainkban tetőzik az európai kulturális intézményrendszer vonatkozásában –Magyarországon is.


Hans Haacke: Sol Goldman and Alex DiLorenzo Manhattan Real Estate Holdings; a Real-Time Social System, as of May 1, 1971 | forrás: artandworks.us

A különbség csupán annyi, hogy a hazai beavatkozásoknak elmaradt a szélesebb társadalmi visszhangjuk. Holott a kultúra hazai piacosítása már így is tekintélyes szeletet szakított ki a nonprofit szektorból, a kultúra privatizáció különféle metódusainak hazai analízise és társadalmi vitája viszont elmaradt. Mit jelent pontosan a privatizáció a kultúra területén? Milyen hazai példái és következményei vannak a képzőművészeti élet vonatkozásában? Hogyan jelenik meg a munkavégzés fogalma a képzőművészeti termelés tekintetében és milyen termelői jogokkal rendelkezik a művész? Hogyan lúgozhatja ki az emberi jogi diskurzust a demokrácia liberális definíciója? Mindez miként jelenik meg a képzőművészeti intézményrendszer vonatkozásában? Kérdések által fémjelzett rugalmas keret határozza majd meg a következő három hónap témafelvetéseit, riportjait és beszámolóit.
 

  • iparterves

    Ez izgalmasnak ígérkezik. Érdeklődéssel várom a kultúra non-profit szektorainak vizsgálatát a profitorientált területekkel együtt.
    De a “milyen termelői jogokkal” rendelkezik a művész már olyan művészfogalommal operál, amely a művészetet az árútermelés színeterként léttatja, s ez már önmagában hallatlanul izgalmas.
    Talán még a művészi termelés összetett szellemi, kulturális és fizikai mozzanatairól ( ez utóbbi klönösen érdekelne ) is lehet majd olvasni.
    Hát lássuk csak a termelési viszonyokat a maguk pőreségében, a kizsákmányolást, a nyerészkedést, az elnyomást és a megkülönböztetést, a sztárolást és az underdogságot, a gazdagságot és a szegénységet!
    Soha izgalmasabb témák nem voltak itt!

© 2019 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány