A Katalizátor Projekt keretében létrejövő négy helyszínes turné első állomása szeptemberben Ózd volt. A csakoda projektje olyan művelődési házakra koncentrál, amelyek a szocializmus előtt épültek civil kezdeményezésre. Volt köztéri szoboravatás, közvéleménykutatás a helyiek kulturálódási szokásairól, utcai fényképezkedés mobil fotófallal, és klipforgatással egybekötött Gazsi Rap Show filmes díszletek között a Nemzeti Filmtörténeti Élményparkban. Az alábbiakban Kovács Kristtóf útinaplójának egy részlete olvasható, amiből kiderül, miben változott a fiatal művészekből álló csapat működése az elmúlt években.
Részlet Kovács Kristóf helyszínelő – Csakoda – naplójából
2016. szeptember 18. Ózd
Reggel viszonylag korán felkelünk. Még mindenki az első este fájdalmait és fáradalmait piheni ki. Esik az eső, nem hiszem el, nincs piacozás, pedig szombat van. A reggeli kávémat az Árpád Vendégház alatt található Nemzeti Dohányboltban veszem meg. A “nemzeti” mellett pont egy virágos van, így a szoboravatáshoz meg tudom venni a koszorút. De mi legyen ráírva? Mózes mondja, hogy hívjam fel Dominikát, és vele egyeztessek.
– Szia Domi, itt vagyok egy virágosnál, megveszem a koszorút a szoboravatáshoz, de mi legyen ráírva?
– Szerintem az, hogy állította a CSAKODA csoport, 2016, Ózd.
– Oké, viszem.
Felmegyünk. Várunk. Egyrészt esik az eső, és ezért nem tudunk nekilátni az előkészületeknek. Másrészt várjuk Gazsit, aki azért csak ma érkezik, mert tegnap a Kisképzőben tanított. Rajta kívül még a Bajusz romkocsmás srácok érkezése esedékes, akik azt ígérték, a kocsijukkal elszállítják azt az emléktáblát, amit 18:00-kor a művelődési ház előtt a Kukorica zenekar közreműködésével felavatunk. A lányok nem tudnak tovább várni, előremennek a művházba kiállítást installálni. A kocsi még sehol, az idő egyre rosszabb, csak esik és esik. Nem tudunk mit csinálni, elindulunk a Bajuszba. Ott találjuk Gazsit és a többieket, ők is a kocsit várják. Ha nincs kocsi akkor gyalog kell megtenni a táblával és a mobil közvélemény kutató fotófallal az utat. Norbi és János viszi az emléktáblát, mi Mózessel a falat. Húsz perc alatt megérkezünk a művházba, amit a helyiek “Olvasónak” hívnak – ez a névadó-alapító Olvasó Egylet öröksége. A lányok a kiállítással pepecselnek, Norbi az emléktáblát bütyköli, mi Mózessel mindeközben megéhezünk. Előremegyünk a Hotel Ózd éttermébe, hogy megrendeljük a mindenkinek az ebédet.
Kristóf: Jó napot, ha nem baj, összetolnánk két asztalt, úgy mint tegnap.
Pincér: Dehogy baj, nyugodtan csinálják.
Mózes: Mi most előrejöttünk megrendelni a többieknek az ebédet, amíg kitaláljuk ki mit eszik, kérhetünk két sört és egy nagy pohár csapvizet?
Pincér: Máris hozom.
Kristóf: Te, Mózes, mit gondolsz, tényleg el tudjuk dönteni, mit akarnak enni, vagy várjuk meg őket?
Mózes: Szerintem várjuk, úgyis mindjárt kész a kiállítás, Norbi gyorsan befejezi az emléktábla lefúrását, mindjárt itt vannak.
Kristóf: Lehet egy kérdésem?
Mózes: Mondjad!
Kristóf: Szerinted miben változott meg a Csakoda, miután megnyertétek a Katalizátor-díjat ?
Mózes: Ez most egy interjú?
Kristóf: Igen, kellene valami beszámolót írni a tranzit.hu-nak, és Dominikával abban egyeztünk meg, hogy ehhez kapcsolódóan csinálok egy-egy rövid interjút néhányótokkal. Azt gondoltam, te lehetnél az első interjú alany, ez meg most a legjobb alkalom erre.
(közben megjön a pincér a két sörrel és a nagy pohár csapvízzel)
Mózes: Köszönjük! Nézd, az utazások, a szállások és az étkezések gördülékenyebbek, illetve magasabb színvonalúak lettek a pályázati pénznek köszönhetően.
Kristóf: És valami másban nem látod a változást, mondjuk a munkamódszeretekben?
Mózes: A munkamódszerünk annyiban változott, hogy míg az elején instant művekből hoztunk létre csoportos kiállításokat, ezzel ellentétben mostanság közös ötletelésekből születnek a sokszor helyspecifikus művek, kiállítások.
Kristóf: Értem. Most látom, jönnek a többiek is, folytassuk velük ezt a beszélgetést.
(megérkeznek a többiek leülnek és elkezdik nézegetni az étlapot)
Kristóf: Na, sikerült minden?
Dominka: Nem teljesen, Norbinak újra ki kellett kölcsönöznie a betonfúrót, mert egy kicsit alakítani kell a lyukon.
Kristóf: Mondjuk azt tudom, hogy ő mit akart rendelni, szóval nem kell rá várnunk ebben a kérdésben. Mózessel éppen a rövid interjúkról beszélgettünk, úgyhogy tőletek is megkérdezem, hogy ti láttok-e valamilyen változást a csapaton belül, mióta megnyertétek a Katalizátor díjat?
Marci: Kisimultabbak vagyunk. Több a barátunk.
Gazsi: A legnagyobb változás, hogy tudunk enni, nem csak kiflit meg kefirt, ez fontos dolog növésben lévő szervezetek esetén. Komolyra fordítva, sokkal könnyebb így a munka, még ha szűken is tudunk csak gazdálkodni.
Boti: A csoport összetétele alapvetően nem változott, illetve a létszám a pályázat alapján bővült új résztvevőkkel. Vannak izgalmas művészek és a személyedben egy új kurátor-koordinátorra találtunk. A célkitűzés és a módszerek megmaradtak. Talán reflektáltabbak lettünk és szervezettebbek is. A pénzügyi háttérnek köszönhetően sok olyan projekt megvalósult, ami azelőtt nem jöhetett volna létre, illetve olyan emberekkel dolgozhatunk akiket azelőtt szintén nem állt módunkban foglalkoztatni. Személy szerint nagyon örülök, hogy bebizonyosodott, a Csakoda brand egy működőképes dolog
Dominika: Először érzékelhető volt némi megilletődöttség, zavartság a pénzösszeg nagysága miatt, de hamar kiderült, hogy egy féléves utazó projekt költségvetését, ami a 10 fős állandó tagokon túl legalább még vagy 20 embert mozgat meg, csak a jól megszokott lemondás és ingyenmunka mellett fedezi a nyeremény. Ám mindezen áldozatokért cserébe, a korábbi évek gyakorlatától eltérően, a helyszíneken egyszeri meleg étkezés és kényelmes szálláshely jár a résztvevőknek.
Kristóf: Tök jókat mondtok! Én, bár nem voltam részese az eddigi projektjeiteknek, követtem őket, amennyire tudtam, a facebookon, illetve Bánkon személyesen is. Szerintem is érzékelhető az a bizonyos változás, amiről beszéltek. Szerintetek a munkamódszeretekben történt változás ?
Marci: Amikor elindítottuk a csakodát 2011-ben, akkor csoportos kiállításokat csináltunk vidéki művelődési házakban, ezzel szemben most csoportként dolgozunk. A kezdeti vonaton vásznakat cipelés, bármennyire izgalmas és új is volt számunkra, éreztük, ha nem lépünk, könnyen haknizgatásba torkolhat, ezért kereszthuzatot csináltunk: egyik oldalról más művészekkel is elkezdtünk együtt dolgozni, másik oldalról a lokálisan adott dolgokat kezdtük előnyben részesíteni. Ez a folyamat azonban már néhány éve, a díj elnyerése előtt elkezdődött.
Boti: A munkamódszerünk megfontoltabbá vált, jobban körüljárjuk a témákat. Az individuális megoldásoktól egyre inkább a csapatmunka felé tolódtunk. Felosztjuk egymás között a munkát – lassan művházat is építhetünk, miután az AU Workshopos srácok személyében már építészekkel is közreműködünk.
Gazsi: A Csakoda a kezdetekhez képest sokat változott: más lett a hangulat. Mindig mindent szerettünk, de művészetileg sokkal konceptuálisabb és reflektívebb az, amit most csinálunk, több figyelmet fordít az adott helyi viszonylatokra, és egyben érettebb is, mint a jó bor. Mondhattam volna sajtot is, de nem eszek érett sajtot.
Dominika: A Képvándorlás időszaka, mikor kéthavonta művelődési házakba zarándokoltunk el hátunkon a műveinkkel, 2013-ig tartott, azóta minden évben egy nagyszabású eseményre koncentrálunk. A Katalizátor projekt féléve alatt újra visszatérünk a művelődési házakba, ám ezúttal nem csupán mint terhelt jelentésű kulisszákra, hanem vizsgálódásunk fő tárgyaiként tekintünk rájuk. Fontos különbség a Képvándorlás és a Katalizátor projekt gyakorlata között, hogy most van módunk terepszemlét végezni a kiválasztott városokban, és a tapasztalatainkból kiinduló kiállítási koncepciókat kidolgozni.
Kristóf: Igen, az biztos, hogy a kiállításaitok és a projektjeitek sokkal jobban reflektálnak az adott környezetre, mint az elején. Ez benne a jó, mert látszik az a bizonyos fejlődés, önismeret, ami azt a pluszt adja, amitől ti lesztek a Csakoda.
Mózes: Kristóf, szerintem most már rendeld meg a Cordon Bleu-det, és utána én kérdezem meg tőled, hogy az elmúlt három helyszínen hol etted a legjobbat, és milyen helyspecifikus eltéréseket tapasztaltál a Cordon Bleu-k elkészítésében.
(…)
A Katalizátor projekt következő állomása Nagykanizsa!
„KELL EGYFAJTA JÓ ÉRTELEMBEN VETT IGÉNYesSÉG, KONFORMIZMUS”