Az utolsó Akciónapot a tranzit.hu egyéves sorozatában záróesemény & kiértékelés néven hirdettük meg, és talán emiatt is jöttek el most kevesebben. A tervünk az volt, hogy április 28-án kiértékeljük és lezárjuk (hogy majd újból kinyithassuk) az elmúlt egy évet, az elmúlt egy év Akciónapjait, hiszen ez a kulcsa annak, hogy utána beszélhessünk a formálódó közösség jövőjéről. A napirend 4 beszámolóból állt: Süvecz Emese projektgazdaként, Hegyi Dóra az intézményi háttér, a tranzit.hu részéről, Balázs Anna és magam, Menesi Luca koordinátori szerepünkből szólaltunk meg. Az elhangzott beszámolók után moderált vitabeszélgetést terveztünk, a megszólalások egymásutánja azonban inkább egy hosszú és tartalmas, globális kijelentkező körre hasonlított.
Ez a maszk a Katalizátor-díj 2013 átadó eseményén a folyamatalapúság szempontját szimbolizálta a társadalmi problémák megoldására eszközt kereső művészet értékelésének kritériumrendszerében l tranzit.hu
A felmerült észrevételeket, javaslatokat, gondolatokat – vegyítve koordinátori megszólalásainkkal – a kiértkelési szempontok szerint próbálom meg összegyűjteni. A kiértékelés 6 szempontja az Akciónap szervezése, a fórumozás, a levelezőlista, a munkacsoportok, az akciók és az együttműködések voltak.
2013 elején már világossá vált, hogy valamit csinálni kell, tematikus, információ-megosztó és operatív helyzetek megteremtésével, kiskörben vagy szabadegyetem formájában beszélgetnie kell a szakmának a szakmáról, ugyanakkor az is egyértelmű volt, hogy nem lehet csak egy közegben tevékenykedni, több (kulturális) terület képviselőjével, több szervezettel kell együttműködni. A 2013 áprlisi Mi a teendő? című Akciónappal kezdetét vette a tranzit.hu egyéves fórum-sorozata, egy szakmapolitikai műhely, egy párhuzamos valóság, amihez hasonló gondolkodó platform jelenleg nincs Budapesten, Magyarországon.
Akciónap-szervezés: Átlagosan 35 ember fordult meg egy Akciónapon, összesen körülbelül 200-an jöhettek el, generációkon átívelően, „intézményi helyzettől” függetlenül, az egyetemi hallgatóktól kezdve az egyetemi tanárokig, a kis és nagy intézmények egykori és aktuális dolgozóin és vezetőin, az intézményeken kívül elhelyezkedőkön át, a hierarchiák megszűnésével. Ez az erős, generációs és élethelyzetbeli heterogenitás egy óriási tapasztalati és szellemi tőkét biztosít az Akciónapnak. Legkevésbé az egyetemi hallgatók táborát sikerült megmozgatni, bár a résztvevők becsatornázására, az új, a kultúra más területeiről érkező emberek megszólítására nagy hangsúlyt fektettünk. A szervezésben kulcsfontosságú volt a csoportbiztonság és a transzparencia szempontja, ez utóbbit a (majdnem mindig elkészülő) fórum-előkészítő találkozók írásos beszámolói, a levelezőlistán körbeküldött jegyzőkönyvek és az ehhez hasonló blogposztok szolgálták. A napirend aktuális szakmai, informatív (pl. új múzeumi törvény – október) és operatív (pl. a kampányidőszak adta lehetőségek kihasználása – szeptember) tartalmai a levelezőlista témajavaslatai alapján kerültek összeállításra, de körülbelül decembertől megfigyelhető volt, hogy nem érkeztek témajavaslatok, így mesterségesen, generálnunk kellet azokat.
A levelezőlistának jelenleg 133 tagja van, a belépési küszöb az egy Akciónapon való részvétel volt. Szeptemberben napirendi témaként beszéltünk az online kommunikációról, hogy szükséges lenne-e az online moderáció a már-már átláthatatlan, nem operatív, sokszor offtopic levélfolyamon. Ezt végül nem vezettük be, de felmerült például itt is a csoportbiztonság szempontja: megegyeztünk abban, hogy nem továbbítunk tartalmakat, és az erőszakmentes kommunikáció alapelveit szem előtt tartva használjuk a levelezőlistát. A levelezőlista aktivitása hullámzó volt, előfordult, hogy egy hétig semmi nem történt, de olyan is, hogy napi 3 új tárgyú levélváltás kezdődött.
A fórumozással kapcsolatban: azt gondolom, hogy nagyon érdekes tapasztalat az informális, kiállítás-megnyitós beszélgetésekhez szokott szakmának a bázis-demokratikus elveken alapuló fórumozás mint beszélgetési műfaj, és habár relatíve „jól ment” a szabályok betartása és a kommunikációnkba való integrálása, vitaindító kérdés lehet az időkeretek vagy a kézjelek fontossága is. Az egyes Akciónapokat mindig ketten – egy szakmai önkéntes és egy a fórumozást módszertanilag ismerő moderátor – készítették elő és moderálták. A moderátorok váltása jó gyakorlat, ugyanakkor hosszú távon jó lehetne, ha bárki, aki jelen van az Akciónapon, tudna moderálni egy vitát. Elhangzott, hogy egy olyan közegben, ahol nincs érvelési kultúra, nem tudunk figyelni és vitatkozni, ott a formalizálásnak nagy jelentősége van, egyensúlyba hozva az élőbeszéd sajátos jellegzetességeivel, erejével. Valaki azt mondta, hogy az Akciónapnak didaktikus jelentése van: választ kell adnunk kínzó, aktuális szakmapolitikai kérdésekre, de még fontosabb, hogy Magyarországon, ahol 50-60-70 éve cenzúra van, emberek egy körben beszélnek, ami által tudatosabbá válnak.
Az Akciónap a munkacsoportok szempontjából valószínűleg kevésbé volt aktív, kevés hosszú távon fenntartott munkacsoport jött létre, a kampánycsoportot eleinte a kampányszinten, fenntarthatóságban és hosszú távban gondolkodott, de később erre is inkább az operativitás lett jellemző. Munkacsoportnak nevezhetjük még ezen kívül az egy-egy szakmai vitát (pl. új múzeumi törvény) előkészítő, a témát feldolgozó köröket.
Az akciókról: a közösség alapvetően kettévált aszerint, hogy ki informálódni, ki akciózni jött, mindenesetre három akció is kinőtte magát a fórumsorozatból: a Ludwig Lépcső, a Műcsarnok gyászszertartása és temetése, illetve a Vigadó átadása előtti akció, a Minden részletében kultúrpuccs. Az akciók és az Akciónapok kapcsán is többször felmerült az identitás kérdése: minden akciónál meg kellett beszélni, ki az a csoport, aki az akciót csinálja, ami legtöbbször a Ludwig Lépcső óta létező Összefogás a Kortárs Művészetért csoport volt. Egyesek szerint az Eleven Emlékmű is több szempontból párhuzamba állítható az Akciónappal, melynek korábbi próbálkozásai és határátlépései tulajdonképpen hozzájárultak a Szabadság téren kibontakozó projekt sikereihez.
Az együttműködések szintjén fontos, hogy megszólítottunk és becsatornáztunk képzőművészeti és más kulturális profilú intézményeket, szervezeteket, magánszemélyeket, például a decemberi Akciónap napirendi témapontjaként a problémakatalógusok összeállításakor. A HAHA-val és az AVM-mel a fórumozás, a bázis-demokratikus működés és a közösségszervezés megtanulásán keresztül alakult ki az együttműködés, alappillérként való becsatornázás szintjén pedig a NANE-től az erőszakmentességet tanultuk.
A folytatás szempontjából fontos az identitás definiálásának kérdése. Hogy az Akciónap egy közösség vagy egy irányított helyzet-e, amibe hónapról-hónapra becsatlakoznak résztvevők, hogy mennyire zártkörű a fórum, és hogy milyen módon lehet egy valóban önszerveződő közösséget fenntartani, amibe nem kell felülről témákat bedobni, hanem maga termeli azokat?
Felmerült az is, hogy az Akciónap sikere vajon miben mérhető. Én azt mondtam, hogy önmagában siker, hogy ez megvalósult és működött, vagyis maga a tény, hogy havonta eljöttek az emberek és beszélgettek. Majd feltettem ezt a magam számára is megválaszolatlan kérdést: Talán az lenne a siker, ha most valaki feltenné a kezét, és azt mondaná, hogy „Én megszervezem a következő Akciónapot”?
Menesi Luca