Szalai-finisszázs
Kerekasztal-beszélgetéssel zárul a Szalai Tibor születésének 50. és halálának 10. évfordulójára rendezett emlékkiállítás a Győri Városi Múzeumban (Magyar Ispita, Nefelejcs köz 3.). A Szalai-hagyatékot kezelő Brettschneider Alapítvány és a Győri Városi Múzeum közös szervezésében György Péter esztéta, Rajk László, Vincze László és Z. Halmágyi Judit építészek beszélgetnek október 19-én, vasárnap délután 15:30-kor, „Az öntörvényű, absztrakt építészet kísérlete Szalai Tibor művészetében és lehetőségei, esélyei ma” címmel.
A Brettschneider Alapítvány autóbuszt biztosít Budapestről a helyszínre és vissza.
(Indulás 13:45-kor a Gödör elől, érkezés 21:00-kor ugyanoda. Helyfoglalás: 06/20/9735353.)
Sanne van Rijn: Über
Már jó ideje a flamandok (belgák és hollandok) vezetik a profi alternatív színjátszás toplistáját a Trafóban – tegyük hozzá, nem érdemtelenül. Az elmúlt év során számos izgalmas, újító szellemű előadást láthattunk a Liliom utcában többek között Wayn Traubtól, a Rimini Portokolltól, Wim Vandekeybustől vagy a Peeping Tomtól. Október 17-18-án a genti Holland Színház (NTGent – Nederlands Toneel Gent) és Sanne van Rijn flamand művész vendégszerepel a Trafóban az Über című darabbal. A táncos, színész, fotós van Rijn egy különös világba kalauzolja a nézőt: amit a színpadon látunk, se nem tánc, se nem színház, nem pantomim és nem is ezek elegye. A nehezen besorolható előadás valójában „minimalista színház”, mely visszafogott színpadi akcióval, zenével, képpel és mozgással igyekszik rábírni a nézőt, hogy változtasson nézése, hallgatása természetén, elvárásain, prekoncepcióin. Minél kevesebb a néznivaló, annál inkább adott a lehetőség az alapos vizsgálódásra, az elmélyülésre, annál inkább megtapasztalhatja a néző, hogyan válhat aktív részvételével a színház létrejöttének katalizátorává. Sanne van Rijn a néző példa nélkül álló erejét és felelősségét igyekszik tudatosítani bennünk. Az előadás külön érdekessége, hogy a neves német rendező, Christoph Marthaler 1992-es Faust előadásának díszletét használja.
Rendező: Sanne van Rijn
Előadó: Sanne van Rijn
Eredeti díszlet: Anna Viebrock
Díszlet: Inge Roseboom
Hang és zene: Eavesdropper
Fénytervező: Maarten van Otterdijk
Dramaturg: Koen Tachelet
Fassbinder Fesztivál
A német rendező tizenhárom legfontosabb filmjét, köztük a sokak által főműnek tartott Berlin Alexanderplatzot láthatjuk október 11-től 19-ig az Uránia Nemzeti Filmszínházban, a Kinóban és a Cirko-Gejzírben. A színész, színház- és filmrendező, producer, színműíró zseni, az anti-színház (Antitheater) megalapítója, a társadalom peremére szorult emberek, a homoszexuálisok kisiklott életét vitte filmre, de hasonlóképp foglalkoztatták a fontos női alakok is, melyek alkotásainak köszönhetően beírták magukat a filmtörténetbe. „Rettenet, hogy mi zajlik belül az emberben, amiből kívül semmi nem látszik” – írja Fassbinder kapcsán El Kazovszkij, akire a szervezők a fesztivál rendezésével emlékezni kívánnak. A munkatempójáról híres rendező azt tűzte ti ki célul, hogy életműve több filmmel rendelkezzen, mint ahány évet élt, s ezt meg is valósította: élete 37 éve során 43 filmet forgatott.
www.fassbinder.hu
A Műcsarnok ajándékai
November 9-ig tekinthető meg a Műcsarnokban a Try Again. Fail Again. Fail Better – Modernizmus haladóknak című csoportos nemzetközi kiállítás és Mircea Cantor: A jövő ajándékai című egyéni tárlata.
A Samuel Beckett-idézetet címéül választó kiállításban szereplő nemzetközileg elismert művészek filmjei, fotói, kollázsai és installációi arra a kérdésekre keresik a választ, mire való az emberi intellektus, ha a modernitás nagy tervei sorra kudarcot vallottak, ha bolygónk felfedezése és átrendezése egy olyan globalizált világhoz vezetett, amelyben nemhogy a felvilágosodás nagy ideái nem valósultak meg, de lassanként maga az élet is ellehetetlenül. A modernitás önhittségével, mely azzal áltatta magát, hogy szisztematikusan rendet tehet abban a káoszban, amit világnak hívunk, és megteremtheti a létező világok legtökéletesebbikét, Francis Alÿs például a hitet állítja szembe: a látszólag hiábavalónak tűnő összefogást, amikor ötszáz önkéntest felkért, hogy Lima mellett lapátoljanak arrébb egy homokdűnét. A video mellé egy képeslapot kapunk ajándékba, míg az amerikai Michael Rakowitz városrendezési közvélemény-kutatásának eredményeképp született poszterekkel ajándékoz meg bennünket. Kiállító művészek: Francis Alÿs, Zbynek Baladrán, Terence Gower, Joachim Koester, Kokesch Ádám, Runo Lagomarsino, Armin Linke, David Maljkovic, Ania Molska, Rosalind Nashashibi, Michael Rakowitz, Société Réaliste, Caspar Stracke. Vendég kurátor: Somogyi Hajnalka.
Az ajándékozás gesztusa még nagyobb hangsúlyt kap a másik Műcsarnokbeli kiállításban. A Párizsban és Marosvásárhelyen élő román képzőművész, Mircea Cantor első átfogó hazai bemutatóját azzal a céllal rendezte Páldi Lívia, hogy a nemzetközi képzőművészeti színtér számára már ismert alkotó munkáiból a magyar közönség számára is informatív válogatást nyújtson. Az ajándékozást szervezett csereként szokás értelmezni – vallja a művész. – „Amit adok, azt valamilyen formában vissza is kapom. Manapság jobban szeretünk kapni, mint adni.” Cantor a maga körül tapasztalt társadalmi/spirituális problémákat és visszásságokat mutatja fel, olyan érzéseket és gondolatokat idézve fel a nézőben, melyeket különben nem feltétlenül kapcsolna hozzájuk.
