„A bátorság, akárcsak a félelem, ragadós“

Idézik a szerdán elhúnyt Joseph Weizenbaumtól. Sokan léptek föl a számítógépes korszak kritikusaiként, azonban nem volt senki köztük, aki korábban a számitógép-tudomány területén már maradandót alkotott volna. Joseph Weizenbaum a mesterséges-intelligencia kutatás úttörője volt, ugyanakkor a haladásba vetett naiv hit szigorú kritikusa.

Az MIT professzora 1966-ban megalkotta az első, gép és ember között természetes nyelven folyó kommunikációs programot, az ELIZA-t, amely egy rogeriánus pszichiáter párbeszédét szimulálja a pácienssel.

A számítógépek megjelénésének társadalmi hatásairól írott könyvében (Computer Power and Human Reason: From Judgment to Calculation. 1976) a számítógépet mint egy alapvetően konzervatív technológiát írja le: „Számos, a növekedésből és komplexitásból adódó probléma, amelyek a 2. világháború utáni évtizedeket folyamatosan és ellenállhatatlanul nyomasztották, politikai újítások kezdeményéül szolgálhattak volna. Csakhogy a kompjuter pont időben érkezett. Időben, de mire? Időben ahhoz, hogy közel érintetlenül bebetonozza azokat a társadalmi és politikai struktúrákat, amelyeket másképp radikálisan megújítottak volna.“

Claude Shannon, John McCarthy, Ed Fredkin, Joseph Weizenbaum

Milyen lenne a világ a számítógépek konzervativizmusa nélkül? Új, más társadalmi-politikai struktúrákban élnénk? Érdekes ezt hallani, mikor éppen a mostani struktúrák kezdenek életveszélyessé válni. A tavaly, róla készült dokumentumfilmben mondja: “Az iskolák legfontosabb feladata az, hogy a tanulókkal saját nyelvüket megértesse, hogy világosan és érthetően tudják magukat artikulálni: gondolataik belvilágában csakúgy, mint szóban, vagy írásban. Ha erre képesek, akkor már a kritikus gondolkodásra is képesek, és a világukat elárasztó jeleket kritikusan tudják interpretálni. Ha erre nem képesek, akkor egész életükben a tömegmédiumok által terjesztett klisék és sablonok áldozatai lesznek.”