Üzenet a tér(b)en

A fenti címmel, valamint Szobrászat és nyilvánosság alcímmel rendezte meg a Magyar Szobrász Társaság idei szimpóziumát a Műcsarnokban. A szobrászat nem könnyű műfaj. Egy festő fantáziája elé nem állít akadályt a gravitáció, önfeledten festhet bármit, szabadon élvezheti a két dimenzió nyújtotta kényelmet. Egy szobrásznak figyelembe kell venni a fizika törvényeit, és mindemellett rengeteg gyakorlati dolgot is tudnia szükséges, ismerni kell anyagokat és eljárásokat, jónéhány szakmában ki kell ismernie magát – és mindezért nagy a veszélye annak, hogy kézműves szakemberként elmerül a technikákban, azaz a forma elnyomja a gondolatiságot.


Bontják Rajk László szobrát Veszprémben.


A szobrászat a kollektív emlékezet egyik legelső, de máig használatos médiuma. Mivel a tartós anyagaink, és a velük való munka drága, ezért a szobrászat az egyik legköltségesebb műfaj, amit ebből adódóan anyagilag csak a hatalom engedhet meg. Sohasem könnyű, de egy rendszerváltás idején különösen sanyarú a szobrászok dolga, a hatalom kidobja a régi identitást jelző szobrokat, és újakat  akar magának. Szükség van szobrokra. Ráadásul a műfaj-közöttiség a white cube ajtaját is kitárta, és mindenki a köztérre tart, arra a köztérre, ami már szintén nem a régi, az is erősen átalakult, és nyomul benne a kommersz és a politikai marketing is, no meg a street art.

Egyszóval, van téma bőven a szobrászat körül, és az 1994-ben alakult Magyar Szobrász Társaság a Műcsarnokkal karöltve az utóbbi négy évben rendszeresen megtárgyalja ezeket. Az egyre komolyabb érdeklődést kiváltó egész napos program előadásai utólag (az NKA támogatásával) könyv alakban is hozzáférhetőek: A tér a szobrászatban, 2004; Szobrászat és környezet, 2005; A hagyomány ösvényein túl 2006; Nyílt forráskódok, 2008. (A kiadványok a Műcsarnokban beszerezhetők.)

Az idei, Szobrászat és nyilvánosság alcímű szimpozium nyitó előadásában Erhardt Miklós a public art fogalmát két, 1981-ben keletkezett köztéri alkotásal illusztrálta, Richard Serra (1981-ben fölálított, majd nyolc évi pereskedés után elbontott Tilted Arc (megemelt ív) című művével, és az akkor 21 éves Maya Ying Lin washingtoni vietnami emlékművével. Mindkettőt kezdetben elutasítás fogadta, Serra művét végül megsemmisítették (mivel a művész helyspecifikusnak ítélte művét, és nem egyezett bele az áthelyezésbe). Lin művét azonban megszerették és interaktívvá vált, használják.   (Lin egy másik emlékműve itt)
 

Ezt követően Kertész László a Lektorátus (MMIKL) igazgatója összegezte az idei, nyolc városra kiterjedő Public Art pályázat tanulságait, majd Frazon Zsófia mutatta be ugyanezen pályázat megvalósult alkotásait. A Szobrászatért Alapítvány Kiutak című utazó propaganda kiállítását a kurátor, Paksi Endre Lehel mutatta be. Előadásában egy ponton Körner Évát idézte:

Nincs jelen a képzőművészet a mi életünkben. Nemcsak a magyar művészet, egyáltalán a művészet nincs jelen. És ezért nincs művészeti ítélőképessége se a publikumnak, sem azoknak az illetőknek, akiknek módjuk van megrendelni műveket, mert nincs norma. Nincs norma, nincs formatív gondolkodás, nincs vizuális gondolkodás. Ez teljesen elsorvadt, nem tudom, hogy itt mit lehet tenni? Ez egy szűk réteg ügyévé vált…

A Kiutakon szerepelt, többek közt Péli Barna és Galbovy Attila Szinkron című műve.
 


Péli Barna és Galbovy Attila: Szinkron
 

Bolgár Eszter az ARC  („a reklám, a civil társadalom, és a képzőművészet metszéspontjában“) köztéri projektjeit mutatta be. Tisztelegjünk az ARC, támogatók híján csupán két évet élt, nagysikerű  pont:itt:most  programja előtt előtt Karinthyval: Elcserélném a Kossuth-szobrot, a parlament előtt egy Kossuth-szoborral a parlament előtt. (CSÉNZS)

Lakner Antal a BME Építészkarán tartott Téreltérítés című  szabadon választható kurzusát mutatta be: A kurzus alapfelvetése, hogy a térhez való viszonyunk, mely minden cselekvésünknek és elképzelésünknek lehetőséget, kiterjedést biztosít kutatása alapvető fontosságú a leendő térformálók, alkotók számára. A foglakozások során ember és környező világának mindennapi komplex életviszonyait a megélt teret metafizikai, fenomenológiai, szociológiai, antropológiai elemzések segítségével vizsgáljuk.

Néhány, a kurzus hallgatói által készített projektek közül:

 


Óranapóra (Bánsági Dávid, Gaál Timea, Gyurasics Katalin és Komlósi Ágota munkája)
 


 Fürdőszoba (Bolevácz Krisztina, Krajcsovics Andrea és Safarcsik Adrienn munkája)
 

Tihanyi Dominika, az Újirány csoport munkáin keresztül mutatta be a köztéri művészet és a városfejlesztés összefonódásának lehetőségeit. A (Gáspár Kornél által is megénekelt) Újirány csoport a Millenáris park tervezésével vált ismertté, és néhány nappal a szimpozium után nyílt meg a Szentkirályi  utca 10-ben Tihanyi Dominika vezetésével megújított  kapuzat és belsőudvar: egy kísérleti (elő)rehabilitációs stratégia, ahol a városfejlesztés felülről irányított volta kerül kiegészítésre olyan kis alulról szerveződő beavatkozásokkal, melyek olyan szituációkat hivatottak teremteni, amelyek a viszonyok terét fogalmazzák újra és kötik össze, a városrehabilitáció társadalmi vonatkozásaira és a lokális értékekre irányítva a figyelmet. Az előadások sorát az állandó meghívott, Boros Géza zárta a munkásszobrokról szóló előadásával.

A Szobrásztársaság szimpóziumához akár kapcsolódhatott is volna Kotormán Norbert Has(s) vakondcímű, február 7-ig megtekinthető kiállítása a Dovin Galéria szobrászati sorozatában (állandó megnyitó Márton László). A kiállításon négy különböző, álló, meztelen figurát láthatunk, melyek anyagisága és konceptualitása egyaránt impozáns. A formai perfekcionizmus filozófikus tartalmat szolgál, egyszersmind bizonyítva azt, hogy ez nem lehetetlen.

 


Kotormán Norbert, Tövisnéző (Tilla, avagy a cinizmus), 2003

Apropó szobrászat, nemrégiben a Moszkva melletti Zarajszk városkában egy ásatáson mamutcsontból készült kőkorszaki nőszobrocskák kerültek a felszínre.


Mamutcsontból készült kőkorszaki nőszobrocskák

A szakértők szerint a szobrocskák a felső paleolitikumban, nagyjából 20 ezer évvel ezelőtt keletkeztek. A paleolitikum a meghatározások szerint mintegy 2,4 millió évvel ezelőtt kezdődött, és nagyjából 11ezer éve ért véget. Ez alatt az idő alatt jelent meg és terjedt el a homo sapiens, amely eszközöket használt, és már nem csupán szerszámokat, hanem ékszereket és műalkotásokat is létrehozott. A most felfedezett kis nőalakok jelentését nem ismerik, és az 1908-ban Ausztriában talált, 22–24 ezer évesre becsült Willendorfi Vénuszhoz hasonlóan egyelőre csak Vénuszoknak nevezik, mert a most fellelt szobrokon szintén nagyon hangsúlyosan ábrázolták a nemi jegyeket.

PS:
A művészeti közélet szereplőinek erőtlen tiltakozása ellenére bontják Rajk László szobrát Veszprémben.

 

 

© 2019 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány