A blogon
már szó esett arról, hogy sokkal nehezebb egy polgári miliőben kulturmissziót folytatni, mint mondjuk egy munkástelepen. A Blood Mountain Foundation munkája valódi kulturmisszió, holott feltehetőleg a szervezők nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget épp ennek a ténynek. Puszta érdeklődés és műélvezet jellemzi tevékenységüket, melyet megosztani szándékoznak bárkivel, akit a téma érdekel. Ez önmagában sajnos nemzetközi mércével mérve is ritkaság számba megy, a műpártolás polgári-humanista beállítottságát a neoliberális fordulat lényegében
lesöpörte az asztalról. A Blood Mountain Foundation művészetpártolási tevékenysége azonban egy sor fontos sajátsággal jellemezhető.
a kiss, a hat, a stamp Diango Hernandez kiállítása
a kiss, a hat, a stamp Diango Hernandez kiállítása
Fazekas Valéria objektje
A Blood Mountain Foundation olyan nonprofit alapítvány, amely önfinanszírozó, vagyis esetükben ez azt jelenti, hogy az alapítók saját, más projektek révén megkeresett pénzüket (Blood Mountain Productions, melynek igazgatója Tom Sloan) nonprofit célra költik.
Az igazgató, Niklai Judit, képzett művészettörténész. Tanulmányait Londonban és Melbourneben végezte. Dolgozott pályakezdőként a budapesti Ludwig Múzeumban, a MoMA-ban mint kurátor asszisztens és Londonban,
Norman Foster építészirodájában mint művészeti tanácsadó.
Az alapítók saját otthonukat alakították át műtermi és kiállítási célra, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy tulajdonképpen együtt élnek a műteremprogramra meghívott képzőművészekkel és a házukban fogadják a kiállítások iránt érdeklődőket. Itt nem pusztán technikai dologról van szó – hanem egy attitűdről. Gondoljunk csak Gertraud és Dieter Bogner személyére és
residency programjára, ahol nem mellesleg magyar művészek is megfordultak, így például Maurer Dórától Dan Grahamig találhatunk hely-specifikus munkákat. Buchberg manapság már fogalom, az egykori rezidensek sokan Bognerék barátai is egyben. Amikor tehát Diango Hernández, az első rezidens „lekapja“ lakószobája ajtaját, (mivel szülőföldjén, Kubában ez az együttélési szokás) az nem pusztán esztétikai hanem személyes kérdés is egyben.
a kiss, a hat, a stamp Diango Hernandez kiállítása
A személyes és nyilvános szféra egybenyitásának további lényeges vonása az, hogy az Alapítvány programjai nyilvánosak, mi több, Diango Hernandez és Fazekas Valéria közös kiállításának galéria-beszélgetése félig szakmai, félig pedig baráti körben zajlott. Semmi L’art pour l’art felhang vagy kínosan nyomasztó reprezentáció. A Várhalom utcai kis villa a különféle társadalmi valóságok (Hernandez magyar szocialista közelmultat feldolgozó talált tárgyakból álló installációi, Brancusi-reminiszcenciák és a látogatók testett öltött valósága) találkozásának otthonos színtere.
Fontos kiemelni, hogy Buchberggel ellentétben a Vérhalom utcában nem gyűjteményépítés zajlik, a képzőművészek munkáik tulajdonjogát megtarthatják. Kötelezettségük azonban van: mindenképp reagálniuk kell valamilyen formában a helyi kontextusra, ekképpen szolgálva a helyi kontextus gazdagodását. Ennek koncepcióját Diango Hernandez a budapesti bolhapiacokon talált tárgyak valamint Fazekas Valériával történő együttműködése révén dolgozta ki. A legújabb, holnap nyíló kiállítás művésze, az albán-ausztrál Asim Memishi pedig a konkrét helyszín, a Vérhalom utca történeti/kulturális aspektusát vette kiindulópontként. Minden kiállítás után kiadvány készül,
Diango Hernandez katalógusa a berlini Distanz Verlag gondozásában jelent meg.
Az Alapítvány strukturális felépítése jellegzetesen az angolszász kultúrát testesíti meg, kurátorai is nemzetközi vagy nemzetközi tapasztalattal rendelkező szakemberek: Todd Bishop a New York-i MoMA munkatársa; a részben magyar származású Edwin Heathcote, a Financial Times építészetkritikusa; és Pigniczky Réka újságíró, dokumentumfilm-rendező.
A nonprofit jelleg korántsem elhanyagolható aspektusa az oktatási projektek központi jelenléte. Az Alapítvány művészetoktatási projekteket finanszíroz, melynek keretén belül nem pusztán saját kiállítóterükben folynak muzeumpedagógiai foglalkozások, hanem ún. outreach vagyis kihelyezett művészeti tanórák által segítik a kortárs képzőművészetnek az iskolarendszerben történő megjelenését. Ennek a programnak óriási jelentőségét az adja, hogy a British International School Budapesttel partneri együttműködésben megvalósuló programok során maguk a rezidens képzőművészek tartanak képzőművészeti foglalkozásokat a gyerekeknek. Mindemellett az Alapítvány muzeumpedagógussal is együttműködik, Váradi Panni korábbi tevékenységét a Karton Galéria révén már ismerhetik az érdeklődők.
Tenets of Imparmanent Value, Asim Memishi kiállítása
A most kedden nyíló kiállítás Asim Memishi helyspecifikus installációiból áll. Memishi abstrakt térinstallációinak egyik fontos forrása a helyi történelem, az Oszmán birodalom magyarországi vonatkozásai. A tematika kortársművészeti felvetése korántsem anakronisztikus, Vérhalom utcában szinte megkerülhetetlen jellegzetességként van fizikailag jelen a történelmi múltidő. Erre utal Memishi monumentális-jellegű installációja, mely a török jurták formai motívumának kulturális fordításaként értelmezhető. A jurtavászon és a leporellóra emlékeztető papírmunkák geometriai formanyelve a formalista ihletettségű esztétika, melynek alapeleme a háromszög és ennek a kevésbé rigorózusan horror vacui-t idéző ornamentikus labirintusai.
Kiállítás: Asim Memishi, Tenets of Imparnanent Value
Megnyitó: 2011.02.22. 18.00.-20.00-ig.
Cím: Vérhalom utca 27/c, Budapest 1025
Nyitvatartás: előzetes bejelentkezés alapján
Kossuth Rádió, interjú Niklai Judittal, a BMF igazgatójával (a 20:30as időpont – Kultúrkör- melletti gombra kell kattintani és akkor hallható)
