Kortárs műélvezetek Gül Baba szomszédságában

 A már elnevezésében is figyelemfelkeltő Vérhalom Alapítvány egy olyan kortárs képzőművészeti magánkezdeményezés, amelyet méltán illetett dícsérő jelzőkkel a magyar és a nemzetközi művészeti sajtó. A 2010-ben elindított vállalkozás tevékenységi körébe a műteremprogramtól a kurátori projekteken keresztül a gyerekfoglalkozásokig bezárólag sokféle projekt tartozik. A helyszín a Vérhalom utcában levő monarchia korában épült villa, a miliő a szó legszorosabb értelmében kozmopolita, hiszen az alapítók, Niklai Judit és Tom Sloan eddigi életük meghatározó részét nem Magyarországon töltötték. Honlapjuk is kizárólag angol nyelvű, programjaikon magyar tolmácsolás mellett az angol nyelv az irányadó. A műteremprogram nemzetközi alkotókat lát vendégül, az alapítók magyar művészek csereprogramok keretében történő bevonását is tervezik. A Vérhalom utcai projekt azonban nem a felsoroltak okán jelent fordulópontot a magyar művészeti élet vonatkozásában: a Blood Mountain Foundation-t létrehozó szemléletmód a valódi hiánytpótló újdonság.


The Blood Mountain Foundation

A blogon már szó esett arról, hogy sokkal nehezebb egy polgári miliőben kulturmissziót folytatni, mint mondjuk egy munkástelepen. A Blood Mountain Foundation munkája valódi kulturmisszió, holott feltehetőleg a szervezők nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget épp ennek a ténynek. Puszta érdeklődés és műélvezet jellemzi tevékenységüket, melyet megosztani szándékoznak bárkivel, akit a téma érdekel. Ez önmagában sajnos nemzetközi mércével mérve is ritkaság számba megy, a műpártolás polgári-humanista beállítottságát a neoliberális fordulat lényegében lesöpörte az asztalról. A Blood Mountain Foundation művészetpártolási tevékenysége azonban egy sor fontos sajátsággal jellemezhető.


a kiss, a hat, a stamp Diango Hernandez kiállítása


a kiss, a hat, a stamp Diango Hernandez kiállítása


Fazekas Valéria objektje

 
A Blood Mountain Foundation olyan nonprofit alapítvány, amely önfinanszírozó, vagyis esetükben ez azt jelenti, hogy az alapítók saját, más projektek révén megkeresett pénzüket (Blood Mountain Productions, melynek igazgatója Tom Sloan) nonprofit célra költik.
 
Az igazgató, Niklai Judit, képzett művészettörténész. Tanulmányait Londonban és Melbourneben végezte. Dolgozott pályakezdőként a budapesti Ludwig Múzeumban, a MoMA-ban mint kurátor asszisztens és Londonban, Norman Foster építészirodájában mint művészeti tanácsadó.
 
Az alapítók saját otthonukat alakították át műtermi és kiállítási célra, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy tulajdonképpen együtt élnek a műteremprogramra meghívott képzőművészekkel és a házukban fogadják a kiállítások iránt érdeklődőket. Itt nem pusztán technikai dologról van szó – hanem egy attitűdről. Gondoljunk csak Gertraud és Dieter Bogner személyére és residency programjára, ahol nem mellesleg magyar művészek is megfordultak, így például Maurer Dórától Dan Grahamig találhatunk hely-specifikus munkákat. Buchberg manapság már fogalom, az egykori rezidensek sokan Bognerék barátai is egyben. Amikor tehát Diango Hernández, az első rezidens „lekapja“ lakószobája ajtaját, (mivel szülőföldjén, Kubában ez az együttélési szokás) az nem pusztán esztétikai hanem személyes kérdés is egyben.


a kiss, a hat, a stamp Diango Hernandez kiállítása

 
A személyes és nyilvános szféra egybenyitásának további lényeges vonása az, hogy az Alapítvány programjai nyilvánosak, mi több, Diango Hernandez és Fazekas Valéria közös kiállításának galéria-beszélgetése félig szakmai, félig pedig baráti körben zajlott. Semmi L’art pour l’art felhang vagy kínosan nyomasztó reprezentáció. A Várhalom utcai kis villa a különféle társadalmi valóságok (Hernandez magyar szocialista közelmultat feldolgozó talált tárgyakból álló installációi, Brancusi-reminiszcenciák és a látogatók testett öltött valósága) találkozásának otthonos színtere.
 
Fontos kiemelni, hogy Buchberggel ellentétben a Vérhalom utcában nem gyűjteményépítés zajlik, a képzőművészek munkáik tulajdonjogát megtarthatják. Kötelezettségük azonban van: mindenképp reagálniuk kell valamilyen formában a helyi kontextusra, ekképpen szolgálva a helyi kontextus gazdagodását. Ennek koncepcióját Diango Hernandez a budapesti bolhapiacokon talált tárgyak valamint Fazekas Valériával történő együttműködése révén dolgozta ki. A legújabb, holnap nyíló kiállítás művésze, az albán-ausztrál Asim Memishi pedig a konkrét helyszín, a Vérhalom utca történeti/kulturális aspektusát vette kiindulópontként. Minden kiállítás után kiadvány készül, Diango Hernandez katalógusa a berlini Distanz Verlag gondozásában jelent meg.

Az Alapítvány strukturális felépítése jellegzetesen az angolszász kultúrát testesíti meg, kurátorai is nemzetközi vagy nemzetközi tapasztalattal rendelkező szakemberek: Todd Bishop a New York-i MoMA munkatársa; a részben magyar származású Edwin Heathcote, a Financial Times építészetkritikusa; és Pigniczky Réka újságíró, dokumentumfilm-rendező.
 
A nonprofit jelleg korántsem elhanyagolható aspektusa az oktatási projektek központi jelenléte. Az Alapítvány művészetoktatási projekteket finanszíroz, melynek keretén belül nem pusztán saját kiállítóterükben folynak muzeumpedagógiai foglalkozások, hanem ún. outreach vagyis kihelyezett művészeti tanórák által segítik a kortárs képzőművészetnek az iskolarendszerben történő megjelenését. Ennek a programnak óriási jelentőségét az adja, hogy a British International School Budapesttel partneri együttműködésben megvalósuló programok során maguk a rezidens képzőművészek tartanak képzőművészeti foglalkozásokat a gyerekeknek. Mindemellett az Alapítvány muzeumpedagógussal is együttműködik, Váradi Panni korábbi tevékenységét a Karton Galéria révén már ismerhetik az érdeklődők.


Tenets of Imparmanent Value, Asim Memishi kiállítása

 
A most kedden nyíló kiállítás Asim Memishi helyspecifikus installációiból áll. Memishi abstrakt térinstallációinak egyik fontos forrása a helyi történelem, az Oszmán birodalom magyarországi vonatkozásai. A tematika kortársművészeti felvetése korántsem anakronisztikus, Vérhalom utcában szinte megkerülhetetlen jellegzetességként van fizikailag jelen a történelmi múltidő. Erre utal Memishi monumentális-jellegű installációja, mely a török jurták formai motívumának kulturális fordításaként értelmezhető. A jurtavászon és a leporellóra emlékeztető papírmunkák geometriai formanyelve a formalista ihletettségű esztétika, melynek alapeleme a háromszög és ennek a kevésbé rigorózusan horror vacui-t idéző ornamentikus labirintusai.
 
Kiállítás: Asim Memishi,  Tenets of Imparnanent Value
Megnyitó: 2011.02.22. 18.00.-20.00-ig.
Cím: Vérhalom utca 27/c, Budapest 1025
Nyitvatartás: előzetes bejelentkezés alapján

 

 
 
Vonatkozó linkek:

Diango Hernandez blogja

 

Kossuth Rádió, interjú Niklai Judittal, a BMF igazgatójával (a 20:30as időpont – Kultúrkör- melletti gombra kell kattintani és akkor hallható)

 

 

  • iparterves

    Azon kívűl, hogy ez egy több hónapos téma, amelyet már nagyjából hasonló szöveggel másutt körbejártak, tágra nyílt tekintetel érdeklődnék Süvecz Emesétől, hogy ezt ugyan honnan vette:

    “…a műpártolás polgári-humanisztikus beállítottságát a neoliberális fordulat lényegében lesöpörte az asztalról.”

    Micsodot söpört le a micsoda?

    A műpűrtolás polgári-humanisztikus beállítottsága nem idősebb másfél évszázadnál. Mert a polgár sem idősebb annál.

    Humanisztikus? Ez mit jelentene ebben a szóösszetételben?

    És ha megmondaná ( vagy bárki, aki tudja és érti ezt az odavetett félmondatot ), hogy mit jelent a lesöprés abban a kontextusban, amikor a műpártolás polgári erénye mai is él, és nem tudott dehumanizálódni sem.

    S mindehhez mi köze lenne a neoliberalizmusnak? A liberalizmus még megengedte volna a műpártolás, a neoliberalizmus ( amely itt feltehetőleg piacközpontúságot akarna jelenteni, a szokásos politikai dühkitörések egyik érdekes szólamaként ) már nem?

    Én is gyakran elütök neveket, ezért jelezném, hogy Vazekas az Fazekas.

    A választ várom!

  • Süvecz Emese

    @iparterves: Kedves Iparterves!

    Az elütést javítom. Kérdését már megválaszoltam a cikkben, ui. megadtam egy linket, ami a kérdezett témát kifejtő könyvre mutat. Többet és többször nem válaszolok Önnek a téma és a bejegyzés kapcsán. Az Ön stílusa – anakronisztikusan fogalmazva – udvariatlan. Konkrétabban: stílusa sértő, kommunikációja erőszakos. Vö:
    syberstalking

  • iparterves

    @Süvecz Emese:

    Nem, tisztelt Süvecz Emese, semmi anakronisztikus nincsen az “udvariatlan” kifejezésben.

    Udvariatlanságnak én, mint egyszerű, még kétszemű olvasó viszont az tartom, hogy áthallásos íráműve egyik jellemzője, egy nagy, zárójelbe tett X elmaradt.

    Én is sértőnek éreznem, sőt kifejezetten személyem megtámadásának, ha egy odavetett, pongyolán megfogalmazott gondolattöredékemre ( amelyet egy link, óh egy link is alátámaszt! ), valaki rá merészelne kérdezni.

    Olyan arcátlan módon, mint én tettem. Polgári műpártolás és neoliberalizmus! A másik megszűntette az elsőt. Hogyan? – mertem erőszakosan megkérdezni?

    Hogyan, hát Süvecz Emese szerint a neoliberalizmus – sokak kedvenc szitokszava, s úgy látszik Öné is, közelít, közelít, nagyon közelít a fővágányhoz! – megszűntette volna a polgári műpártolást?

    Nahát! Az egyéni vagy a polgárok közössége általit? – tettem fel magamnak a kérdést, hogy tovább már sértegessem a kijelentésével mindent elintéző, nagy ideológiai és társadalmi konfliktusokat megoldó, nagy sándori jellemet.

    Ha például az utóbbit, akkor az az állami szerepvállalás drasztikus csökkenést is jelentette ( így múlt időben, s nem a jövőre nézve ).

    Ha így van, akkor én egyszerűen nem is látom magam előtt a Tate Modern-et, nem kell megbírkóznom a Stedelijk bővítésével, de tudomást sem kell vennem a pozsonyi Danubiana múzeumról sem, ahol kitűnő és itthon refléktálatlan kiállításokat rendeznek ( pedig Pozsony, mondom magamnak is, közelebb van Bécsnél ).

    Tönkretette a neoliberalizmus a műpártolást, mindenki láthatja, ha van szeme és ha hisz Süvecz Emese nagy sándori gesztusú mondatának.

    Én nem hiszek.

    Amilyen udvariatlan, erőszakos és sértő vagyok, ebbeli bizalmatlanságomat még egy link sem tudja megingatni, s olyan mértékben hiteltelennek tartom a megalapozatlan kijelentése miatt a dolgozatát, hogy nagy tisztelettel javaslom, írja át sürgősen.

    Ha én maga lennék, nem szeretnék sokkal agresszívebben bután látszani, mint amilyen tényleg vagyok.

    Mert most annak látszik. S nem a nekem írott sablonszövege miatt, amelyet kollégái hasonló stílusú ( maguk a saját sértéseiket nem veszik észre, kedves jó Süvecz Emese ? más szemében…? ) szövegei mellé pakolhatok, hanem a fölényeskedő tudatlansága árulkodó kimutatásával.

    ( Nagyon zárójelben: küldtem magának a nap 24 órájában folyamatosan méleket, figyelem a mozgását, zaklatom – hacsak a létemmel nem. Ebben pillanatnyilag nem számolok megszűnéssel, de legyen nyugodt, a közöttünk levő majd’ három évtizednyi különbség nemsokára odasodor, hogy a létem sem lesz problémás. Addig azonban még várnia kell egy kicsit, igen kedves, finom, visszafogott és felettébb udvarias Hölgyem. )

  • iparterves

    Még egy kérdésem lenne, amire egyáltalán senkitől sem várom a választ: ha az a problematikus a művészet pártolásában, hogy azt a neolibek összekötötték az adókedvezményekkel és azokból épülhettek fel a nagy korporatív gyűjtemények, akkor a hazai alkotók – akiknek emberi nagysága előtt földig hajolok – nem érzik magukat keresztre feszítve akkor, amikor ugyanezen filozófia alapján voltak kénytelenek sok-sok művet elkészíteni PPP-programok keretében?

    Nem volt megalázó, hogy magyar cégek azért vásároltak tőlük alkotásokat, mert az adótörvények vagy két évig lehetővé tették azt, hogy a vásárló cég adókedvezményt érvényesítsen?

    Az emberi viszonylatokból, különösen amelyeket át- meg átjár a pénz, kizárható-e a kölcsönösség és az ellenérték fogalma?

    A residency programban a helyet megteremtő számára nem jelent társadalmi “emelkedést” az, hogy ha nagyszerű magyar művészekkel tudja megtölteni a szalonját?

    A művészek nem éreznek esetlegesen késztetést arra, hogy nagylelkű, humanista (!) pártfogójukat – mintha több száz évet mennénk vissza az időben, amikor ezt a művészet-pártfogó szóösszetételt leírom, s főnemesek vonulnak el a szemem előtt, meg térdet hajtó művészek – meglepjék egy-egy szépen kivitelezett művükkel, hogy szeretetüket, ragaszkodásukat kifejezzék és jólelkűségüket érvényre juttassák?

    Nem, biztosan csak az én átok, sértő és stalkingoló természetem az, amelyben ilyen kérdések egyáltalán megfogalmazódhatnak.

    A tiszta, nemes és érdekmentes művészeti világban senkiben sem merülhetnek fel hasonlók. Szerencsére.

  • iparterves

    Süvecz Emese általam vitatott kijelentését meg lehet közelíteni más irányból is.

    SE a tranzit munkatársa, felteszem: még akár díjazást is kap a munkájáért.

    Ha igen, nem firtatom, nem az én dolgom, de felteszem, hogy kap, nos, akkor azt a tranzit alapítvány alapítójától kapja. Ez az alapító nem más, mint az Erste nevű, KKE-ban igen jelentős szereppel bíró pénzintézet.

    SE szerint – az általa hivatkozott könyv alapján – éppen az ilyen profitra kihegyezett és a műtárgy-vásárlást sem passzióból ( polgári erényként ), hanem pénzügy-technikai segédeszközként űző globalizált cégek rombolták le a humanisztikus ideálokat.

    Én ugyan azt gondolom, hogy a humanisztikus ideálok legkésőbb a Nagy Háború idején megszűntek, s Nagy Válság felszámolta őket, de legyen meg SE idealista nézőpontjának is igaza, s ennek ellenére tegyük, toljuk az egészet a hetvenes-nyolcvanas évekre, a neolib előretörése idejére.

    E neolib szemlélet azóta sem “lankad”, s ha SE-nek sem a világban, sem a saját szakterületén nem tetszik ez a szellemjárás, akkor logikailag felfoghatatlan, hogy mégis miért tolja egy multi szekerét?

    Belülről akar bomlasztani, mint a reformkommunisták? A rendszerkritikus akkor jó, ha a rendszer fizeti a kritikájért és akkor, ha a rendszer belső köreiben él?

    Nem éli meg érzelmi megrázkódtatásként naponta ezt az ellentmondást? Vagy már kibékült vele – meg a megkereshető pénzzel -, amikor a Knollnál dolgozott?

    SE-n kívűl sok rendszerkritikus él ezzel a joggal-lehetőséggel. De hogyan élik meg, az a nagy kérdés.

  • hatvanegy

    Szia bébi !

    Képzelje még élek :)!
    Es mivel éppen erre klikkelgettem gondoltam beugrom…
    Oohhhh,. . . hat most latom hogy tegnap a sarokban kellett
    allnia csengetésig ! 😀
    Es ha mar itt vagyok akkor leirom hogy itt feljebb
    persze minden vitathato vagy magyarazhato
    de a “lathatosag”,
    (azaz egy bizonyos asztalon-levés, vagy asztal-elfoglalas),
    elsörendüsége vagy jelentösége aligha.
    Ezt persze maga is tudja. Nagyon is jol.
    Csak mintha ‘belülröl akarna bomlasztani mint a reformkommunistak’. 😀
    Ebben az esetben ugy bomlaszt hogy hona ala csapta
    kedvenc szitokszavat a “neoliberalizmust”.
    Es hogy ez mennyire igaz arra bizonyiték a maga
    fajdalommal teli segélykialtasa:
    ‘Vajon ki vagy mi hatarozza meg egy mü arat.????’
    Amikor ezt kérdezi akkor éppen
    a-még-le-nem-söpört-asztalnal ül
    és ugy tünik féltve védi azt
    egy hatarozottan söprögetö neoliberalis kartol.
    Vagy mar megint tévednék ???

  • hegyi dóra

    Tatárszentgyörgy kiáltó éjszakája
    “Csak az Éjszakához nem lehet kiáltani,
    hogy az elmélkedés, bírja el a terhet,
    amit az éjszaka jelent”

    (Borbély Szilárd)

    2009. február 22-én, Tatárszentgyörgyön különös kegyetlenséggel
    kivégeztek egy fiatal férfit és ötéves kisfiát. Megtervezett
    támadássorozat része volt ez a gyűlölet-bűncselekmény, melyben az
    áldozatok kizárólag származásuk miatt váltak áldozattá.

    Erre az éjszakára emlékezik a Beszélő folyóirat
    2011. február 22-én, kedden este 7 órától
    az OSA Archívumban (Budapest, V.ker. Arany János u. 32.)

    Az est a megemlékezésen túl jótékonysági célt szolgál. A helyszínen
    felajánlott adományokat teljes egészében a gyilkosságsorozatban érintett
    családokhoz juttatják el a velük hónapok óta kapcsolatot ápoló
    „Csorba-család karácsonya” facebook csoport tagjai.

    Az esten felolvas:
    Balla Zsófia, Esterházy Péter, Györe Balázs, Halasi Zoltán, Imreh
    András, Kántor Péter, Krusovszky Dénes, Kukorelly Endre, Lengyel
    Péter, Mesterházi Mónika, Németh Gábor, Parti Nagy Lajos, Szabó T.
    Anna, Szijj Ferenc, Vajda Mihály, Vörös István, Závada Pál.

    Az esten fellép:
    Dés András, Dés László és Szalóki Ági

    Köszönet minden résztvevőnek!

  • hatvanegy

    @iparterves:

    Amit feljebb irtam az persze maganak szolt. :)

  • iparterves

    @hatvanegy:

    Ez a sok kékharisnya!

    Emiatt van a nagy és nehéz értelmiségi élet nálunk!

    A tudálékos és sértődékeny kékharisok miatt, akik már fenékig – ki tudná megmondni, mekkora is az a fenék? – merültek a neoliberalzmus fürdőkádjába, amikor rájöttek, hogy ők tulajdonképp harcos anti-neoliberális new leftisták.

    S azóta ennek jegyében boldogítják a korporációk pénzéből a világot.

    Én meg boldogtalan vagyok, aludni sem enged ez, mert nem tudom, mi az ára egy műnek, ha olajból és vászonból van, s egy hasonló olaj, vászon kétmilliárd forintot is ér.

    Most mondja: ebben a világban el lehet igazodni egy ilyen szellemileg visszamaradott személnek? Ugye, hogy nem.

    Pedig mindent megpróbálnak ezek a jólélek hivatalból művészetértők, de amilyen öreg, bezáőult gondolkodásom van, nem mén a dolog.

    Még, teljesen öntudatlanul, a stalkingolást is megtanultam ( új hivatásom lészen ez, nemsokára jelentkezem egy stalkingos cégnél ).

    Maga másképp gondolja onnan a távolból? ( Párizs, Viet-nam, Laosz? )

  • iparterves

    Jellemző tudatlan figyelmetlenségemre ( figyelmetlen tudatlanságomra ), hogy Niklai Juditot nem azonosítottam Jade Niklaival, akinek FFL.lel közös Záborszky-kötete meg is van ( bár sohasem olvastam ).
    Bocs.

  • hatvanegy

    @iparterves:

    Amikor maga azt irja hogy nem tudja ‘mennyi és miért ennyi’ valaminek az ara, akkor az eddig jolismert, megszokott és atlathato séma hattérbeszorulasat konstatalja.
    S.E. sem mond mast.
    Ugy latja, hiszi, tapasztalja, hogy egy bizonyos
    viszonyulas-rendszert ‘a neoliberális fordulat lényegében lesöpört az asztalról’.
    Nem azt irja hogy ez ‘eltünt’ vagy ‘megszünt’,
    csak ‘nincs az asztalon’.
    Ha maga ezellen tiltakozik az, ugy hiszem, azért van mert
    nemkivan “has been”-nek latszani.
    (Elsösorban sajatmaga elött.)
    Mert arra gondol hogy: Veni victis !
    Ezt megértem !
    Az az energia amivel irt inkabb elégedetlenséget sejtet.
    Mintha ennek S.E. lenne az oka..
    De maga nem lehet elégedetlen amiatt hogy S.E. leirta ezt
    az ‘asztalsöprést’, bébi ! Hiszen a maga véleménye is ez.
    Legalabbis idöröl-idöre ez.
    Ezt masként is irhatta volna S.E. ? Lehet.
    Mindenesetre ez igy maganak tökéletesen érthetö volt.
    Ezt olvasom ki a soraibol.

  • iparterves

    @hatvanegy:

    Szabolcsi, a “lesöpörte az asztalról” jelentése nem az, amit maga konstruálna neki.

    Eltűntette, megsemmisítette, érdektelenné tette, nem létező lett – ez a jelentése nekije.

    Na, ennek utána szépen gondolja át, hogy ki mit írt, s ha ez megtörtént, akkor írja meg nyugodtan, hogy mi is a véleménye.

  • hatvanegy

    @iparterves:

    Azt irtam hogy minden érthetö volt . . . .ezt olvasom ki a soraibol.
    Hozza kellett volna tennem hogy:
    de maga provokalt egy kis haborut 😀
    Legyen.:DDD
    S.E. nem azt irta hogy “eltüntette, megsemmisitette, stb.”
    ahogy maga irja.

    S.E. : ” Ez önmagában ( . . . ) r.i.t.k.a.s.á.g számba megy, a műpártolás polgári-humanista beállítottságát a neoliberális fordulat lényegében lesöpörte az asztalról.”

    (Ha SE beletette volna ” . . ‘MERT’ a müpartolas . .”
    talan vilagosabb lenne, de ez csak az én véleményem.)

    Maga ezt a “ritkasag” szot nem vette figyelembe.

    (De ha ohajtja én magaba köthetek
    a “liberalis” és “neoliberalis” szavak kapcsan . . .
    De nem eröltetem !:)
    Maga ezeket ugy kezeli mintha univerzalis varazsszavak lennének pedig ezeket nagyonis arnyaltan értelmezik,
    hasznaljak, a vilag különbözö részein.
    Vagy arnyaltan viszonyulnak ahhoz amit ezek a szavak jelentenek. (A mindenkori/pillanatnyi érdekek függvényében.)

    Na persze, a Guardian sugallta értelmezés érvényes marad Pesten is miutan Budarol atsétalt a Lanchidon.:)
    De a vilag azért ilyen kicsi.)

  • iparterves

    @hatvanegy:

    Szabolcsi, a távoli Viet-nam-ban vagy laoszban, de akár csal Páriszban is: ha nem tud rendesen magyarul, akkor nagyon vigyázzon magyar szövegek olvasásakor és értelmezésekor. Nehéz ügy ugyanis.
    Mit írt Süvecz Emese:

    “Ez önmagában sajnos nemzetközi mércével mérve is ritkaság számba megy, a műpártolás polgári-humanista beállítottságát a neoliberális fordulat lényegében lesöpörte az asztalról.”

    Az első mndatrész még az előző mondathoz (“Puszta érdeklődés és műélvezet jellemzi tevékenységüket, melyet megosztani szándékoznak bárkivel, akit a téma érdekel.”) kapcsolódik, de a vessző utáni mondatrész egyértelműen önálló gondolatot hordoz.

    Azt, hogy a neoliberális fordulat lesöpörte ( megszűntette ) “a műpártolás polgári-humanista beállítottságát”.

    Nos, tehát, mint már mondtam: szépen, türelmesen olvasni, az az első.

    Ha mindenképpen velem akar vitatkozni valamin, annak semmi akadálya, de olyan valamin, amelynek a tárgyát nem érti ( nem akarja érteni? ), s a kiindulásként adott szöveget sem tudja saját maga – pláne nem SE intenciója szerint – értelmezni, ennek értelmét nem látom.

  • hatvanegy

    @iparterves:

    Maga most eltért az eredeti problématol.

    A kérdés ez volt:

    “…a műpártolás polgári-humanista beállítottságát
    a neoliberális fordulat lényegében lesöpörte az asztalról” ?

    Ez nem S.E. kérdése. Ezt ö allitja.

    Ezt az allitast maga megkérdöjelezi.
    En azt irtam hogy ez (ez a megkérdöjelezés) ellentmond
    a maga korabbi allitasainak.
    Es raadasul ez a megkérdöjelezés-ürügy elég homalyos.
    (Söt ebben az ipartervesi homalyban értelmezi S.E. mondatat is.)

    :) :)

    Maga olvas figyelmetlenül, bébi, nem én !
    Figyelmetlenül és szelektiven.

  • iparterves

    @hatvanegy:

    Hol mondtam volna műpártolás-ügyben ellent önmagamnak?

    Legalább adja meg a “forrásomat”, hogy tudjam, mikor mondtam valaminek az ellenkezőjét.

    Azután gyűrhetjük tovább az ipart!

  • hatvanegy

    @iparterves:

    Ne “müpartolas-ügynek” nevezze.
    Hivja inkabb “neoliberalis lesöprés”-nek.

    Igy egy kicsit masként hangzik. . .

  • iparterves

    @hatvanegy:

    Bárhogy is nevezem, SE a műpártolás tradícióját polgári-humanisztikusnak nevezte, amelyet lesöpört ( ez ugyebár eltöröltet, megszüntetettet, elmúltat jelent )a neolib.

    Erre mertem azt állítani, hogy ez nem igaz.
    Meg is indokoltam, de ha kívánja, részletesebben is kifejtem.

    Nálunk pedig, s ezt SE-nek igazán tudnia kellene, a neolib semmiféle hagyományt nem tudott megszüntetni, mert nem volt ilyen hagyomány.

    Vagy ha volt is, az már a neolibek előtt vagy negyedszázaddal kimúlt, s nem a neolibektől.

    A történeti tényeket – írhatnék igazságot is – figyelmen kívül hagyni akkor lehet, ha az embert semmilyen formában azok nem érdeklik. Bár attól még vannak!

    A művészet története a társadalom történetével együtt tanulmányozható, attól el nem szakítható. SE egy nagy sándori mondatával szakított ( vagy tudatlanságát villantotta elő? ).

  • hatvanegy

    @iparterves:

    Most csak erre valaszolok.
    A “lesöpörni” szo nem jelent megszüntetést a szövegben.
    Hiszen azt irja hogy ez a ‘müpartolasi gyakorlat’, (amiröl ir)
    ez a fajta viszony müvekhez vagy azok irant érdeklödökhöz
    “nemzetközi mércével mérve is ritkaság számba megy”
    tehat nem allitja hogy el lenne vagy el van ‘törölve’.

    Ha maga azt allitja hogy ez nem igaz akkor minimum téved.
    (Azt nem irom hogy képmutato.)
    Gondoljon a magyar üzlet utolso 20 évére iparterves . . .
    na neeee !
    Söt, nyilvan maga sok mindent tud amit én nem is tudhatok.

© 2017 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány