Kínai hullám a Pixelben

Kötelékben repülő meztelen férfiak húznak Peking egén, ünnepi egyenruhás lábak verik gyorsítva a vigyázzmenetet, miközben egy pagoda előtt valaki magányosan csákányozza maga alatt egy épület romjait. Gyerekek tolonganak egy iskolában a kamera előtt, és arról beszélnek, mi lesz, ha pingpongvilágbajnokok lesznek. Önálló életre fejlesztett műanyag babák tanulnak járni és gyűlnek össze az atomfelhő moziban játszott spektákulumára. A közelben két hírolvasó szövegfoszlányai csúsznak össze rappé, valakik pedig 1969-ben csápolnak egy amerikai rockkoncerten – vagy Maónak?

Kínai művészek videómunkáit mutatják be a Millenárison, a Pixel Galériában. A kurátor, a pekingi Li Zhen Hua húsz kísérleti filmet hozott el Pestre a Chinese Media Art Archive anyagából. Önmagában is nagyon fontos, hogy ezeket a munkákat Budapesten bemutatják. Olyan anyag kerül ugyanis itt a nézők elé, ami az ezer példa egyike arra, hogy a kortárs kínai művészet az elmúlt tíz-tizenöt évben ugyanolyan elemi erővel jelent meg a nemzetközi művészeti kontextusban, és vált távoli, kicsit lesajnált, egzotikus tüneményből az említett kontextus teljes jogú, sőt alakító tényezőjévé, ahogy az ország gazdasága lett a világ öt domináns üzleti hatalmának egyikévé.

Az országban, ahol havi nyolcmillióval nő a városi lakosság, naponta öt új dollármilliomos lesz s az idei 80 millió új mobiltelefon-előfizető után jövőre 160 millió új mobilfelhasználóra számítanak, ezrével kerülnek elő elképesztően erős művészek.

A Pixelben látható kiállítás másik fontos vonása, hogy abba a Július Gyula által elkezdett sorozatba illeszkedik, amelyben a kurátor a világ videóművészetének a kezdetektől meghatározó alakjait mutatja be. Peter Callas, Ulrike Rosenbach, Waliczky Tamás, Steina Vasulka, Laurie Anderson után szervezte ide a Minneapolisban, a Walker Art Centerben  már bemutatott Wave című kiállítást, benne többek közt Yang Fudonggal, az idei Velencei Biennále egyik sztárjával. A pixelbeli kiállítássorozat jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Míg a nagyobb intézményekben egyelőre csak szórványosan látni igazán jelentős külföldi művészek munkáit, Július eddig sorozatban szállította ide a világsztárokat. Úgy hírlik, Július december eleje óta csak lazábban kötődik már a Millenárishoz. Jó lenne, ha ebbe a laza kötődésbe még beleférne például a sztárparádé folytatása.

© 2019 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány