Katalizátor-díj 2010 díjkiosztás összefoglaló

Az alábbiakban a Katalizátor-díj 2010-es díjkiosztóján készült fotókból és videókból készült válogatás tekinthető meg. A Katalizátor-díj 2011-ben is folytatódik. A koncepciót folyamatosan fejlesztjük, így például az új zsűri nemzetközi tagokkal bővül majd. Még egyszer köszönjük a részvételt és gratulálunk a díjazottaknak!


Az AICA-díj és a Katalizátor-díj díjkiosztóján készült fotókat Kerekes Zoltán készítette.

 

 

 

 
 

 

 

 
 

 
 

 
 

 
 

 

 

Vonatkozó linkek:

Inexhibition

Katalizátor-díj 2010 jelölések blogja

 

  • iparterves

    Wow!

    Hiába, no, a frissesség és a gyorsaság!

  • iparterves

    A Tibbi egy “nagy túlélő” ( copyright by J.Sz.)
    Uramatyám!
    Hová jutottunk?

    Tibbike, maga még mindig él? Ötvenen túl?

    Ugyancsak ő: a kutya-metafora ( terület körbepisilése és mindenki leugatása ) elképesztően jó.

    Maurer Dórával egyet tudok érteni: a fiatalok nagyon gyorsan beszélnek. Azt hozzátenném: és mintha más nyelven is.

  • timár.kati

    Én csak egyet szeretnék kérdezni: Miért nincs rajta “iparterves” a listán? Amikor a jelöltek között volt.

  • iparterves

    @timár.kati:

    Most hogy mondja, megnéztem.

    Ez számomra az igazi demokrácia fényes bizonyítéka, mert az ember már így az elődöntőben kibukott.

    Szerintem más sem volt ezen a listán.

    Kétkörös volt a válogatás.

  • timár.kati

    @iparterves: Ok, én nem végeztem filológiai összehasonlítást a listák között, de ez a zöld tollas “izé” elég teljesnek tűnt, hogy magát hiányoljam róla.

    Nekem mindenesetre “furcsa”, hogy a tranzitnak a transzparenciára adott “válasza” csak még zavarosabbá teszi az eredeti kérdést. Azt már csak fű alatt kérdezem, hogy ebben a posztban mi volt az, amire 1 hónapot kellett várni?

    Monty Python most a földön fetrengve vinnyog, hogy nem most él és alkot Budapesten, mert matériája lenne bőven…

  • iparterves

    @timár.kati:

    Az 1 hónapos átfutás még az annoban sem volt rossz egy ilyen “napilap” esetében, hetilapnál volt elfogadható ( bár emlékezetem szerint a két hetet tartották ).

    A tranzit – ez nem dicséret – éppen annyira becsületes, mint a társadalom. Ugyanakkor éppen annyira számon kéri mások becstelenséget – vagy még jobban -, mint a társadalom.

    A kérdés: milyen erkölcsi alapon?

  • timár.kati

    @iparterves: Az első mondatát nem értem, de ha az “anno”-val veti össze a helyzetet, akkor azzal egyetértek, hogy már vészesen kezd rosszabbul festeni, mint amilyen akkor volt.

    A másik felvetésével azonban az egyik szemem egyetért, a másik pedig vitatkozik. Mert végül is a “társadalom” egyénekből áll és rajtuk múlik, hogy becsületesek-e vagy sem. Ők magukban nem tükrözhetik az egész társadalmi összetettséget. És még ha az egyén minden erejével azon is van, hogy becsületesen és tisztességesen járjon el, mindezt egy sokszor ettől a szándékától független közegben kell elérnie. Vagy nem?

  • iparterves

    @timár.kati:

    Az első mondatom arról szólt, hogy az annoban – amikor pl. egy hetilapnak írtam, mert írtam -, akkor sem volt egy hónap a cikk átfutása.

    A második: ezzel inkább a tranzit.hu munkatársainak és bedolgozóinak a meglehetősen kétséges erkölcsi tisztaságára próbáltam utalni. Arra a tisztaságra, amelyet művészi/művészettörténészi alappoziciójukból hirdetnének – s ismétlem magam -, de amikor “helyzetbe” kerülnek, ugyanolyan tisztességtelenül, antidemokratikusan döntenek, a transzparencia elvét pedig ilyenkor gyorsan el is felejtik.
    Ez nem ambivalencia, ez gerinctelenség.

    Az egyes ember és a társadalom összefüggései ennél is bonyolultabbak. Mindenesetre én azt gondoltam, hogy a tisztaság-követelők majd tisztán fognak játszani.

    Csalódásom súlyos, de gyógyítható.

  • timár.kati

    @iparterves: Ja, most már értem! De gondolhattam volna, hogy ezt akarja mondani, mert az 1 hónapos átfutás szerintem csak havilap esetében lenne “megengedett”.

    A “második”-ban értettem, hogy ön erről beszélt, és itt semmi ambivalenciát nem tételezek én sem. Igazából az a helyzet sem ambivalens, amit én leírtam, hanem csak fájdalmas, nehéz és bonyolult. És nem a tranzit.hu munkatársairól és bedolgozóiról szólt 🙂

  • olvasó2011

    T.Tranzit.blog. hu!
    érdeklődve olvasom , minden bizonnyal, mit mások is többen, ezt a színvonalas érdekes blogot.
    De!!! Reméltem 2011-re felismerik, hogy az Iparterves-Tímár csevegés ( édelgés, élcelődés, nem tárgyilagos vélemények sora, stb)többet árt a blognak, mint használ.
    Érdemes lenni, közvéleményt kutatni, hány régi olvasójuk maradt el, eme duó irritáló búgása miatt.
    Persze tudom, a sajtó szabad, a vélemény szintén, de ez már kezdi a zaklatás fogalmát kimeríteni.
    ( Ajálnhatnám nyissanak ők ketten önálló beszélgetős blogot, vagy…… lennének még ötleteim, de igyekszem nem poénosra venni kommentemet)
    Tehát a színvonal további emelésének érdekében, ha lehet találjanak megoldást arra, hogy ne ezek a smúzok jelöljék a közvélemény hangját.

  • hortib

    iparterves,timar.kati

    gratulálok a platformjukhoz. transzparencia díjat érdemel, ha pedig nem érdekli önöket, adják át személyes üdvözletemet,,

  • iparterves

    @hortib:

    Marcelle, köszi.

  • iparterves

    @olvasó2011:

    Az édelgés és a búgás, ha szabad mondanom, még mindig elviselhetőbb, mint a politikai témájú bejegyzések hangvétele.

    Esetleg ajánlanám azt Önnek.

    Amennyiben arra céloz, hogy helyes lenne cenzúrával élni, azt már én is ajánlottam a tranzitnak.

    A másik lehetőség: remek cikkekkel, még remekebb hozzászólásokkal lesöpörni a búgókat.

    Nem gondolja, hogy ez egy megoldás lenne?

    Ha igen, s bízom benne, hogy igent mond, akkor Önnel együtt várom, hogy ezek az írások végre megszülessen, a kommentek végre felkerüljenek.

    A közvéleménykutatás ennek a a csapatnak nem erőssége, de a maga véleményét én a Köz véleményeként fogom fel, éppen mert olyan kisértetiesen hasonlít MT32-nek, szintén a Köz véleményét karakteresen megfogalmazó álláspontjára.

  • Képzeltszerkesztő2011

    Tisztelt olvasó2011,

    panasza a felsőbb szerveknél meghallgattatott és súlyosnak találtatott.
    Kérem, ismertesse, hogy Ön szerint miként jelöljük jobban a közvélemény hangját – legfőképp saját tevékenységünket illetően –, hiszen ez feltétlen célunk és minden javaslatnak nagyon örülünk. Barátaink, a sajtóval kialakított jó kapcsolatunk és a noli-me-tangere PR taktika révén igyekszünk kontrolálni a közvéleményt, de úgy látszik, néha becsúszik néhány gikszer. A jövőben igyekszünk tenni ez ellen.

    A Képzeltszerkesztő2011

  • timár.kati

    @olvasó2011: Én a magam részéről ezúton köszönöm neked, hogy mind a “tárgyilagos vélemény”-nyilvánításból, mind pedig a “színvonal”-ból ilyen nagyszerű leckét adtál nekem/nekünk. Bár édelgésben, szubjektivitásban, színvonaltalanságban még mindig mi visszük ipartervessel a pálmát. (bocs, ipartreves!) De hát senki sem lehet tökéletes!

    Viszont szeretném csendben felhívni a figyelmedet, hogy egy dologban te is tévedsz. Az ilyen jellegű és tartalmú felvetésekkel, illetve panaszokkal 2011. január 1-től a hatályos magyar törvények szerint a Nemzeti Hírközlési… stb. hatósághoz kell fordulni, ők az illetékesek ebben az ügyben.

  • timár.kati

    @olvasó2011: /Közben csöngött a telefonom, úgyhogy most folytatom./

    Minket ipartervessel az itteni kommentjeink minősítenek. De neked mi a mentséged?

  • fitful

    @olvasó2011: Kedves Olvasótárs! Ha vannak elmaradó látogatók, annak okát a jobb oldali oszlopban az Archívum mezőben nézgelődve jobban megtalálni. Ha jól matekolok, tavaly első félévben 45 bejegyzés (cikk, poszt) volt a tranzit.blogon, de csak 16 a második félévben. A blog tartalmát ez adja. A kommenteket egyáltalán nem kell elolvasni, főleg, ha nem érdekel vagy zavar.

  • timár.kati

    Egy kis adalék az olvasói levél témában. Bár Ü.G. a saját neve alatt írta meg “kommentjét”….

    http://www.3szek.ro/load/cikk/35379/ludfing_hagyomany_visszajelzes

  • timár.kati

    @hortib: Engem érdekel, hogy a fenébe ne érdekelne. De azért átadom az üdvözletet is. És még köszi is.

  • iparterves

    @nukunuku:

    Egyetértek azzal, amit leírt.

    Azzal meg különösen, hogy a kommenteket el sem kell olvasni.

  • a.mocsing

    hát ez a cetli nagyon mókás…

    KMKKP

  • iparterves

    @a.mocsing:

    Mitől lenne az?

  • http://www.melkein.com melkein

    @a.mocsing: “nagy” pénzek “nagy” elosztásának “nagy” játszmája kicsit nagyobb komolyságért kiáltana?

  • iparterves

    @melkein:

    De mi van a Műcsarnokkal? Az eléggé nagy pénz.

  • http://www.melkein.com melkein

    szvsz a Műcsarnokért nem a pénz miatt folyik a küzdelem. A hercegnőnek sem elsősorban pénzre van szüksége, de lehet, hogy rosszul gondolom.

  • iparterves

    @melkein:

    Az is a pénzről szól.

    Magyarországon nincsen olyan képzőművészeti gyűjtemény, az ismert okokból, amely a XX. század egészét képes lenne bemutatni, reprezentálni.

    Olyan sincsen, amely a legutolsó fél évszázadot valamilyen szinten megjeleníthetné. A Ludwig nem az.

    FvH és családja gyűjteménye viszont elég széles kitekintésű.

    Baán igazgató úr is – mint elmondta azon az ominózus kis beszélgetésen, amelyen a hrom nagy fővárosi képtár igazgatói vallottak elképzeléseikről – úgy szeretné a Szépművészetit vonzóbbá tenni, hgy egy kortársba nyúló magángyűjteményt hozna ( ha a tulajdonosa hagyja ) Budapestre.

    Az FvH-féle gyűjtemény a név miatt is fontos lenne. Ráadásul mintegy barterben kapnánk meg, ha úgy sikerül megalkudni.

    FvH igazgató lesz, de letétbe helyezi a gyűjteményét Budapesten.

    Neki a rang, nekünk a lehetőség arra, hogy a művészeti turistákat idecsábítsuk.

    Beruházás: nincs, nem kell.

    Demokrácia? Transzparencia?
    Válasz:….

  • http://www.melkein.com melkein

    @iparterves:
    Előszöris a szokásos lemez: mennyivel jobb lenne mindezt egy olyan cikk alatt megvitatni, mely a témáról szól. Nincs senki írástudóink között, aki valamilyen véleményt meg merne fogalmazni a témával kapcsolatban?

    Engem érdekelne. És érdekesnek tartom az Ön érvelését is, és máris kényelmetlenül érezném magam, ha most nekem kellene cinikusabbnak lennem Önnél. Én FvH monitvációit nem nagyon értem. Nekem elsőre a raktározási problémái jutottak eszembe. De persze ne legyünk rosszindulatúak. Higgyük el, hogy csupa jószándék vezérli. És persze higgyük el azt is, hogy meghívói részletesen tájékoztatták arról, hogy mire számíthat. Hogy majd esetleg kétségbeesett művészpajtások fogják felgyújtani a képeiket (vagy magukat) a szentélyhez vezető lépcsőn, vagy tudomisén. De lehet, hogy csak az elfogultság beszél belőlem.

    De nehezen látom be, hogy már megint csak importból tudjunk megoldani egy problémát. Illetve abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán problémával állunk-e szemben.

    A legeslegkevésébé viszont abban vagyok biztos, hogy a “művészeti túristák” fogják nekünk idehozni a megváltást.

    A döntés (ami még nincs is) módját pedig ne is minősítsük. (Érvényes pályázatot különösebb indoklás nélkül érvényteleníteni?) Erről kár is szót ejteni, olyannyira egyet fogunk érteni.

    “Demokrácia? Transzparencia?”

  • iparterves

    @melkein:

    Kérdésére választ adni nem az én illetékességi körömbe tartozik, de azért eszembe kell hogy jusson Julien Benda írása, Az írástudók árulása – az értelmiségi háziideológussá zülléséről.

    Ha erre gondolok, akkor miért is jutna eszembe az, hogy bárki, aki neve a jobboldalon szép pirossal van kiemelve, szánna egy kis időt arra, hogy véleményét és/vagy a tényeket leírja.

    Hiszen maga ellen tenne. kiállítani akar, kurálni, álláshoz jutni, jó helyen publikálni. Most minek szóljon bele egy ilyen dologba, mint a Műcsarnok igazgatása ? Majd lesz valahogy, nem?

    Aztán ha FvH a igazgató, annak lesz magyar samesza, akivel ki lehet jönni, akit meg lehet dumálni. Most rontson bárki a jövendő sanszain, elkötelezve magát valami vagy valaki ellen/mellett? Ugye, hogy milyen hülyeség!

    A raktározási gond minden gyüjtőnél fennáll, s ténylegesen jó kiindulópont lehet egy akkora intézmény igazgatói állása elfogadásánál, mint a Műcsarnok.

    Szerintem egyszerűen a Név az, ami vezeti. A Pénze megvan, a saját neve is, de hiányzik hozzá az a valami, amit egy igazi nagy művészeti intézmény tud adni: Managing director of Arts Hall (of the Hungarian Republic).

    Ezzel a Névvel már minden EU konferencián lehet domborítani, s nem a saját pénzt kell kockáztatni ( bármennyi is van ) egy meghívással.

    Probléma van, és néz bennünket. A problémát úgy hívják: demokrácia. Szar alak, sokakat átver, tisztességtelen is tud lenni, de amikor nincs: hiányzik.

    Most éppen a Szőcs Géza és FvH kapcsolatának gyümölcseként megszülető esetleges kinevezés alkalmából veszedelmesen hiányzik.

    A “szakma” nem érzékeli ezt, vagy nem mer egy szót sem szólni (lásd: fentebb ). Más esetben olyan kényesek, olyan nagy a hangjuk, kikérnek maguknak mindent, hogy őket elnyomják, nem engedik az igazi tehetségeket stb..

    Most nem, most hó van, csend és…

    “Demokrácia? Transzparencia?”

  • timár.kati

    A Műcsarnokban nincsenek megfelelő raktárak és a ma reggeli hírek szerint FvH visszalépett.

  • iparterves

    @timár.kati: FvH mitől lépett vissza? Attól, hogy Szőcs őt jelölje?

  • iparterves

    Továbbmenve: netalán újra pályázat lesz?

    Vagy anélkül lesz Valaki az igazgató?

    Egyre érdekesebb az ügy.

  • timár.kati

    @iparterves: http://www.napi.hu/default.asp?cCenter=article.asp&nID=470874&place=toplista

    Nem vagyok abban biztos, hogy a sorok közül mit kellene kiolvasni… vagy akár magukból a sorokból…

    Számomra már az sem világos, hogy az első pályázat miért lett eredménytelen. És ki lehet a sötét ló?

  • iparterves

    @timár.kati:

    A térség kortárs művészeti múzeumát?

    Mi a térség?

    Törökország-Görögország-Macedónia-Horvátország-Szerbia-Koszovó-BIH- Románia-Bulgária-Magyarország-Szlovákia-Lengyelország-Ukrajna-Fehéroroszország-Észtország-Lettország-Litvánia?

    Vagy egy szigorúbban körülhatárolt térség, mondjuk Kelet-Európa?

    Kortárs?

    Mindabból, ami éppen “ma” történik? Vagy a kortárs abban a felosztásban, ahogyan az FvH által ismert árverőházak alkalmazzák: a hetvenes évektől számítva?

    Múzeum?

    Állandó anyaggal? Sajátból és adományokból? Vagy a magyar állam pénzén?

    Raktár nélkül? Állandó kiállítással?

    Mi lett volna a magyar művészettel, amelynek mégis csak hona valamilyen módon a Műcsarnok?

    Mégis jött volna a “Kosuth-effektus”?

    Most mi lesz?

  • iparterves
  • iparterves

    A legjobb Földes cikkében – és ez válasz Tímár Kati kérdésére -, hogy a pályázatokat azért utasították el, mert az új kulturális irányelveknek – amelyek nincsenek sem nyilvánosságra hozva, sem írásban rögzítve – nem feleltek meg.

    Kinek és minek kell egy műcsarnoki pályázónak/pályázatnak megfelelni ezek után?

    Azt remélem, most már mások is fognak pályázni, s nem kétszemélyes meccs lesz a pályázat ( ha lesz ).

  • timár.kati

    @iparterves: A kérdései jogosak és egy rendes állás-interjún vagy meghallgatáson ezeket mind érdemben kellene feltenni. De félek, ezekre így már nem kapunk választ.

    Abban igaza van, hogy nehéz egy pályázó élete, ha megpróbálja a megfelelő szempontokat beépíteni a pályázatába, de én pont ezért nem értem, hogy miért nem lett már első körben eredmény. Hogy mikor lép a sötét ló a pályára. Mert arra gondolni sem merek, hogy nincs ilyen titkos favorit.

    Azért remélem, hogy az AICA majd közbelép!

  • iparterves

    @timár.kati:

    Az AICA közbelép?

    Inkább ne.

    Legyen tisztességes pályázat, tisztességes (!) zsűrivel és tisztességes szempontokkal.

    Ez a minimum és a maximum is.

  • timár.kati

    @iparterves: Az AICA mindig közbelép, illetve megpróbál jogot szerezni a beleszólásba, zsűrikbe delegálják a tagokat, és más hasonlók… De amit ön ír, az is jó ötlet, én benne vagyok, most az egyszer legyen úgy, ahogy ön szeretné… hátha beválik és akkor máskor is így mehetnének a dolgok.

  • iparterves

    @timár.kati:

    Az AICA társadalmi szervezet, amelynek 77 tagja van. Önmagát reprezentálhatja, senki mást.

    Elnöke és képviselője most dr. Mélyi, aki számomra semmiféle demokratikus jogok szónokának a szerepébe nem tetszeleghet Pécs után, nem mondhatja meg a maga teljesen demokrácia-ellenes fellépését követően senkinek, hogy milyen az a demokratikus eljárás, amely egy nagy állami intézmény vezetésének kiválasztásához szükséges.

    Lehet, hogy most fel fog hördülni, de szerintem egy nonprofit kft vezetését nem egy művészettörténésznek kell ellátnia, hanem olyasvalakinek, aki inkább a cégvezetéshez ért.

    A szakmai munkát lehetne rábízni arra, aki már a kortárs művészettel kapcsolatosan felmutatott valamit. S ez sem kell, hogy szükségképpen művészettörténész legyen.

    Nem hiszem, hogy lesz pályázat, majd megoldják másként, bár ahogy a Balassi Bálint Intézet is meghirdette a vezetői pályázatokat, lehetséges, hogy az MNV Zrt is megteszi.

    Ha megint hárman jelentkeznek, az kétségbeejtő lesz. Azért is, mert kettőről a tulajdonos már korábban kimondta, hogy alkalmatlannak tartja őket.

    Ha megint fabényi Júlia és Petrányi Zsolt között kell választania a tulajdonosnak, akkor a korábbi döntését felülírva kijelentheti: a két alkalmatlan közül az egyik mégis alkalmasabb alkalmatlan, mint a másik?

    Nem vagyok egyik sem, de milyen érzés lehetne így dolgozni, akármennyit is keres az ember?

  • timár.kati

    @iparterves: Egyáltalán nem tartanám szentségtörésnek (sőt!), hogy egy intézmény egyik vezetője egy gazdasághoz szakmai szinten értő ember legyen. És azzal is teljesen egyetértek, hogy nem kizárólag a művészettörténészi diploma lehetne a belépő. Erre egyébként külföldön nagyon sok példát látunk. (Azt csak így zárójelben jegyzem meg, hogy nem biztos, hogy azoktól a kiállításoktól és programoktól ön boldogabb lenne.)

    Jó lenne, ha lennének olyan gazdasági szakemberek, akik értenek a területükhöz, de van szenvedélyük a művészethez és azon dolgoznának, hogy a szakmai programok megvalósulását támogassák a munkájukkal és ne úgy tekintsenek ezekre, mint a “munkájukat” zavaró tényezőt. Tehát a gazdasági és a szakmai vezetés nem az egymással folytatott harccal kellene, hogy foglalkozzon, mint arra láttunk már példákat. (Persze egy jól kigondolt SZMSZ-szel lehetne ezt is szabályozni.) Maximálsi tisztelet annak a pár kivételnek, de a mai helyzetben egy jó gazdasági szakember sokkal jobban el tudja magát adni a piacon, mint az állami szektorban és ezért bolond lenne nem ezt tenni.

    Ha lesz is második pályázat, ezek után hány embernek lesz ebben “kedve” részt venni? Lennének persze ötleteim, hogy mit lehetne szakmailag és összefogásilag egy ilyen helyzetben tenni, de ezek a mai viszonyok mellett naív utópiáknak tűnnek csak. Az AICA ebben a kontextusban is csak olyan stratégiát tud követni, ami eszébe jut. ÉS Mórickának mindig mindenről “az” jut az eszébe…

  • iparterves

    @timár.kati:

    Az AICA-hoz visszatérve meg kell kérdeznem: neki ugyan mitől van nagyobb tere, joga a beleszólásra ( már azon túlmenően, hogy az alapszabályában deklarálta, hogy mindenbe bele akar szólni ), mint a Siketek Szövetségének?

    Állami pénz elosztásáról és állami cég vezetéséről van szó, s nem egy kiállításpolitika megbeszéléséről!

    Nagyon helyesnek tartanám, ha el lehetne különíteni egymástól a Műcsarnok esetében is cégvezetői és a művészeti irányítói posztot ( lásd: Operaház ), s a cégvezetésbe a művészettörténészek nem beszélnének bele.

    Ők ugyanis mindenhez értenek, ehhez is. Biztos?

    A második pályázat, ha lesz, rövid időt hagy a pályázóknak, s feltételezésem szerint eredménytelen lesz. Akkor majd tényleg jöhet a lobbizás, s a művészettörténész szakma bedurranthatja magát, hogy kifúrjon magából egy megfelelő jelöltet.

  • iparterves

    @timár.kati:

    Ahogy a művészettörténészek értenek a piacon való megjelenéshez, a könyveléshez, a joghoz, a marketinghez, úgy és annyit az általuk kritizált és megvetetett ( de szükségesnek tartott ) gazdasági emberek is értenek a művészethez.

  • timár.kati

    @iparterves: Azért, mert az AICA tagjai a magyar művészetkritikai szakma krémje, és mint egy szakmai szervezet, ami ráadásul kritikával foglalkozik (szemben a művészeti napi praxissal), bele kíván szólni a döntésekbe, mivel úgy látja, hogy megvan az a rálátása és tudása, hogy egy európai szintű művészeti intézményrendszer létrejöttét és működését segítse elő. Vagy nem így van?

    Ha valóban lesz második pályázat és az úgy alakul, ahogy ön leírta, akkor utána már késő lesz lobbizni. Előtte is. Láthatólag ez a vélemény senkit sem érdekel.

  • iparterves

    @timár.kati:

    Oh yeah, miként a Ránki-Hubay-Vas darabban a Bíró felesége énekli, a felejthetetlen orgánumu Sennyei Vera énekli: ” a créme de la créme”.

    A napi művészetkritika és az intézmény szerkezet kialakítása, ha meg nem sértem, milyen viszonyban vannak egymással?

    Rálátása és tudása az intézményre másnak is van.

    Egyszerűen nem szabad összetéveszteni a szakmai munkát és a gazdasági tevékenységet.

    A szakmai munka magyarországi kialakításában lehetnek tapasztalatai az AICA magyar tagozata tagjainak, de európai tapasztalata talán Perneczky Gézának és Jerger Krisztinának lehet ( meg magának ).

    A múzeulógusi és kiállításrendezői munkát sem szabadna összekeverni az intézményvezetői tevékenységgel.

    Az első pályázati kiírás szerint max. 5 oldalon kellett részletezni a Műcsarnokra vonatkozó elképzeléseket, de külön a közhasznú és a vállalkozói részt.

    A közhasznú a kortárs művészet bemutatása, promotálása. Erre vonatkozóan lehetnek gondolatai még a AICA tagságának is, de talán elvárható lenne, hogy ne az omnipotens művészettörténészek szíveskedjenek jó vízügyi szakemberként megmondani, hogy mire vállalkozzék a Műcsarnok, kikkel és milyen formában.

    Szóval, vannak határai az önérvényesítésnek, de gy tetszik a művészettörténészek ezeket a határokat nem kívánják elfogadni. Nagyon mozgolódnak, miközben a művészek szervezetei – pedig legalább annyira övék a Műcsarnok, mint a művészettörténészeké – nem tesznek semmit.

    Vagy “lobbiznak”, ahol úgy gondolják, lehet és kell. De csöndben vannak. Kivárnak.

    Vészterhes ez a csönd, botrányok előszele kavarog benne.

  • iparterves

    Ha valakinek nem “jön le” a Sennyei Vera-dolog, annak ajánlom ezt:

    http://www.youtube.com/watch?v=eKQZNRPXl6E

  • b5

    @iparterves: igaza van abban, hogy ne keverjuk ossze a szakmai es vezetoi dolgokat, de hogy Perneczkynek, Jergernek vagy akar Timarnak lenne tapasztalata azt ketlem.

  • timár.kati

    @iparterves:
    Azt írja: “A napi művészetkritika és az intézmény szerkezet kialakítása, ha meg nem sértem, milyen viszonyban vannak egymással?”

    Én ezt nem tudhatom, de nekem úgy tűnik, hogy az AICA ezt állítja. Azzal a törekvésével, hogy bele akar szólni a vezető kiválasztásába.

    Rendben, a művészeti és a gazdasági vezetésnek nem ugyanaz a tartalma. De azért vannak egy művészeti intézmény gazdasági vezetésének is a területre jellemző specifikumai. És ezzel, nagyon kevés kivétellel, Mo-n a gazdasági és adminisztratív vezetők nincsenek tisztában.

    Én itt csak az eddigi lobbizás hatékonyságára céloztam, azaz, hogy eddig se tűnt ez nagyon eredményesnek, akkor most mitől változna a helyzet. Hacsak nincs valami titkos stratégia a krémek krémjének tarsolyában, amit eddig rejtegettek és most hirtelen bevetnek.

  • iparterves

    @timár.kati:

    A kérdés: milyen alapon állítja magáról az AICA azt, amit az Alapszabályában megfogalmaz?

    Ennyi erővel én is mondhatom, hiszen napi szinten foglalkozom a magam szintjén művészetkritikával ( amelynek színvonala egyes AICA tagok munkásságának a minőségét talán eléri ).

    A lobbizás talán eredményes lesz, ha eredménynek azt nevezzük, hogy ugyanabban a mocsárban taposhatunk tovább.

    A gazdasági vezetésnek vannak általános követelményei, a művészeti intézménynél is. A specifikumokat nem tagadva.

  • timár.kati

    @iparterves: Ha az ön terminológiájában maradunk, akkor az AICA “a” céh, a kamara, aki legitimálja a tagjait, azok meg a szervezetet.

    A lobbizás “eredményessége” nekem nagyon relatívnak tűnik. Szerintem mást jelent az AICA szempontjából, a fenntartók szempontjából, az esetleges pályázók szempontjából, a nyerteséből — hogy csak a legközvetlenebbül érintetteket említsük. Az én szempontomból nyilván az lenne az eredmény, ha egy valódi és tiszta pályázat zajlana le, átlátható paraméterekkel és döntéssel, ahogy fentebb ön is írta. A minimum és a maximum is egyben.

  • iparterves

    @b5:

    Európai tapasztalatról beszéltem: Jergernek vezetői tapasztalata is van, a varsói magyar Intézet ig.h-ja volt.

    Perneczkynél a tapasztalat megvan, s Tímárnál a CV-jéből következtettem erre.

    Hogy egyetértés van közöttünk a szakmai és vezetői pozició és követelmények különválasztásában, az számomra megnyugtató.

  • iparterves

    @timár.kati:

    Eddig még az AICA-rá mint valami egységes masszára gondoltunk. Nem az, ezt maga, mint a szervezet tagja sokkal jobban tudhatja, mint én.

    Más az elnök és a volt elnök érdeke és irányultsága, más a múzeumuktól “megfosztott” Kovalovszky-Kovács pár háttere, megint más Sinkovits Péteré meg Marosi professzoré.

    Más az ifjaké, akik éhes farkasként vetnék magukat a koncra ( utálatos egy hasonlat volt, elnézést is kérek érte, de azért értik, mire gondoltam ), meg más a beérkezettek hozzáállása, a több állásban levőké és a bizonytalan egzisztenciájúaké.

    Egység abban van, abban lehet, hogy a Pénz – nem az ő pénzük, a közösség művészetre félretett pénz az, amiről beszélhetünk – elosztásába beleszólhassanak mindenképpen. És mindenki juttathasson a saját csapatának némi pénzmagot.

    Mert egyebet mit csinál a szervezetük? Beleszól.

    Sikerült az elmúlt öt évben egy honlapot létrehozniuk, ahol a tagok publikálhatnak, ahol az aktuális hír nem többhónapos ( ha van egyáltalán ), ahol a nem-művészettörténész többséggel kommunikálnak?

    Nem, ilyen eredményről nem tudnak beszámolni.

    Az AICA honlapon szereplő legfrissebb kiadványunk 2003-as, a legújabb program 2006-ból való.

    Akkor? A zsűrikbe nem az AICA tagok jutnak mint AICA tagok, hanem maga, Mélyi, a P.Szűcs, Süvecz és akárki. A saját jogán.

    Az Alapszabály szerint:

    “magyar és angol nyelvű nyilvános adatbázist készít tagjai publikációs és egyéb szakmai tevékenységéről, gondoskodik annak az Interneten történő közzétételéről.”

    Maga tud ilyenről?

    Amit őrületesen komolyan vesznek egyesek benne, az a következő:

    “saját tagjai, illetve a kortárs művészettel foglalkozó elméleti szaktekintélyek közül rendszeresen tagokat kíván javasolni a képző- és iparművészek, valamint művészettörténészek támogatásáról döntő szakmai bizottságokba, ösztöndíj megállapító és díjakat odaítélő testületekbe, valamint a jelentősebb állami, illetve önkormányzati fenntartású kiállítási intézmények, közgyűjtemények és egyéb alkotóművészeti intézmények szakmai vezetésére kiírt pályázatok bíráló bizottságába”

    Erről beszéltem eddig is. Ezt hívják érdekvédelemnek, másként, köznapi nyelven: pénzlenyúlásnak.

  • fitful

    @timár.kati: Szvsz kár. Azért remélem a Morning Line jön!

  • fitful
  • b5

    @iparterves: egy magyar intezet h.vezetese azert nem sok. Pernczekynek es Timarnak meg mitol lenne tapasztalata.

  • timár.kati

    @iparterves: Amit az AICA-ról ír, azzal nehéz lenne vitába szállnom és mint a fantomizálódás szélén álló AICA-tag, nem is akarok. Már csak azért sem, mert a felelősség 1/77-ed része az enyém, hogy mindez így van. Persze ezt tudnám még ragozni, de nem lenne semmi értelme.

    Az AICA-nak volt egy korszaka (leírom: Tatai Erzsébet elnöksége idején), amikor végzett tartalmi szempontból értékelhető szakmai tevékenységet. Ez már a múltté.

  • timár.kati

    @nukunuku: Bocs, de “csak” 3 dolgot nem értek a kommentjeidből.
    1. Ki az a Szvsz?
    2. Mire vonatkozik a Morning Line?
    3. És ki lenne mégis a sötét ló az exindex posztja alapján?

  • timár.kati

    @b5: Timarnak nemcsak tapasztala nincs, hanem sok masa se, ugyhogy ezt a temat lezarhatjuk itt es most.

  • iparterves

    @b5: Egy magyar intézet ig.h-jának lenni Varsóban öt évig, az komoly tapasztalat és jelentős gyakorlat.

  • iparterves

    Elolvastam a artportalon azokat a véleményeket, amelyek ott megjelentek és el kell mondanom, hogy a legmegfelelőbbnek dr. Mélyi álláspontját tartottam.

    Igaza van abban, hogy a Műcsarnok rosszul működött, hogy a magyar művészetet negligálta a vezetés. Szóval meglátásaival egyetértek.

    Petrányi Zsolt belülről nézi saját működését, tehát más a perspektívája. Amivel maradéktalanul azonosulni tudok, az az Ernst Múzeum átalakítása ( ma ezt úgy kell mondani: átpozicionálása ). Petrányi szerint a műgyűjtésre is alapozva vagy a fotóra.
    Én a ház hagyományaira tekintettel a műgyüjtést tartanám olyan területnek, amely a következő évekre meg- és kitöltené a teret.

    Az ArtFanatics-nak ugyan magyar nevet adnék, de ezzel együtt is: biztosítanám azt, hogy a gyüjtők, évente 4-6 gyűjtemény bemutatkozhasson, s nem zárkóznék el attól, hogy árveréseket tartsanak.

    A Modem igazgatója populista maszlagot nyomott: szerinte a kortárs művészeknek kellene megválasztaniuk az igazgatót, mert ezeké a művészeké a Műcsarnok ( ami természetesen nem igaz )

    Majd a Duna jegén vagy Pusztaszeren összegyűlnek és megválasztják az igazgatót, ugye? vagy a szervezeteik? ( Mondja mindezt egy olyan ember, akit a városa polgármestere jelölt ki. Nevetséges. )

    Mélyitől egy idézettel zárnám, s azzal, hogy Bozókival értek egyet, s most sem lenne szerencsés az ún. szakmai szervezetek bevonása.
    Az anonimizált pályáatok véleményezése talán igen, de egyéb: nem.

    “Bozóki András akkor arra hivatkozott: a magukat „függetlenként” aposztrofáló szakemberekről könnyen kiderülhet, hogy valójában lobbisták, ezért aztán a véleményüket fenntartással kell kezelni. Visszatérve a mostani helyzetre: jó okkal feltételezhetjük, hogy a szakmai szervezetek vezetői, akik az elmúlt hetekben önként felajánlották a segítségüket az államtitkárnak, elfogultak egy-egy pályázó személyével kapcsolatban.”

    A szöveg azért is jó, mert saját magát is minősíti Mélyi, s remélem ezután levonja a konzekvenciát és az AICA nevében semmilyen, a pályázati zsűrizésben való részvételre vonatkozó nyilatkozatot nem tesz.

    Bár erre kevés esélyt látok.

  • iparterves

    Volt, aki elolvasta Petrányi pályázatát?

    Hogyan tetszett a könyvesbolt helyére tervezett kávézó és az előtérrel kombinált bálterem mint a “for profit” tevékenység lehetséges helyszíne?

    Szerintem az ötlet jó és a Műcsarnok jövendő profilját is meghatározza. Vissza 1896-ba és bálozzunk!

    Attól tartok, FvH sem gondolhatta volna ezt másképpen.

  • timár.kati

    @iparterves: Több dologban is egyetértek önnel, de van itt két, összefüggő kérdés, kedvenc vesszőparipáim, amikkel kapcsolatban lenne ellenvéleményem. Az egyik a műgyűjtemények kiállítása, a másik a for-profit tevékenység.

    Mert az igaz, hogy vannak jelentős magángyűjtemények még Mo-n is. De amikor ezek kiállításra kerülnek egy arra szakosodott intézmény falai között, akkor ezzel mintegy legitimálódnak, az értékük számszerűsíthetően is nő minden egyes ilyen alkalommal. De mit kap a non-profit intézmény ezért cserébe? (Ezért is kérdés számomra, hogy FvH mit nyert volna azon, ha a gyűjteménye megjelenik Budapesten is. Mert azért számára nem Bp. tűnik a legfőbb legitimáló helyszínnek.)

    A másik, amiről szintén többször beszéltünk már, a finanszírozás kérdése. Mert egyik oldalon ott vannak az elvárások, a látogatószám növelés, az egyre kevesebb “alanyi jogon” járó költségvetési pénz, a másikon meg azok a szűkös lehetőségek, hogy ezeket valamiféle kereskedelmi tevékenységgel pótolni lehet. Nyilván nem jókedvében csinál egy intézmény sem “Esküvő” “kiállítást”, hogy csak a legviccesebbet említsem.

    Nekem azért úgy tűnik, hogy FvH fogalmai a “bál”-ról és a “party”-ról olyan szinteken mozognak, amelyeket mi legfeljebb vad álmainkban tudunk elképzelni.

  • iparterves

    @timár.kati:

    A profitot eredményező tevékenység előretörése a “forráshiányos” időszakban érthető.
    Veszélye az, hogy a bérlőket – akik azért “rendszeridegenek” – nem lehet majd idővel kitenni, mert az igények, amelyekre hivatkoznak, meglesznek.

    Micsoda élvezet kávét szürcsölgetni a Műcsarnok falai között!

    Választási lehetőség: még kevesebb kiállítás és/vagy az önköltséges bemutatók (újra)indítása a szélső termekben.

    A műgyűjteményekről: maga a gyűjtőkről úgy gondolkozik, hogy azoknak a legfontosabb a náluk levő anyag pénzben meghatározott értékének növelése.

    Nyilván, hogy ilyen motor is van bennük, de azért ha egy picit belegondol: ez egy olyan “állatfajta”, amely először pénzt ad egy ismeretlen értékű tárgyért.

    A gyűjtemények bemutatása és a gyűjteményben levő alkotások anyagi értékének növekedése nem olyan egyenes arányú, mint ahogyan leírja vagy gondolja.

    Nézze meg a Körmendy-Csák gyűjteményt. Olyan művek vannak benne tömegével, amelyeknek az eladási lehetősége – noha a kollekció eleget forgott már – nulla. Magam is találkoztam ilyen, nekem kedves és általam közelről is ismert alkotással, s megtapasztalhattam: többszöri kísérlet ellenére sem tudták eladni.

    Válassza külön a korporációk gyűjteményeit és a magánemberekét. Én, ha erre lenne lehetőségem, számukra biztosítanám a bemutatkozást. Nem Vörösváry Ákos számára, aki bár jelentős gyűjtő, de már túlreprezentált, de mások, kevésbé ismertek számára.

    Legalább maga is megismerne egy csomó olyan alkotót, akinek a nevét sem hallotta!

  • timár.kati

    @iparterves: Kávé-szürcsölgetés kérdésben én nem ismerek tréfát, úgyhogy ezért mondom csak azt, hogy erre a legélvezetesebb helyszín azért nem a Műcsarnok lenne :-))))

    Igen, igaza van, valószínűleg én elég egysíkúan látom ezeket a “szegény” gyűjtőket. Bár azért azzal vitatkoznék, hogy a tárgy, amiért ők pénzt adnak, ismeretlen értékű. Mert hogy van egy szaküzlet (galéria), aki beárazta. Ezek után minden szereplőnek az az érdeke, hogy az árak megmaradjanak egy szinten, vagy felfele menjenek. Hogy a Körmendy-Csák gyűjtemény értéke miért ennyi, azt tényleg nem tudom, de azt sem, hogy ezeket az ön leírásában nem értékelt tárgyakat milyen megfontolásokból vették.

    Szívesen szétválasztanám a korporációkat és a magánembereket, de az élet nem hagyja. Sokszor a gyűjtők ugyanis korporatív exekutívok,vagy tulajdonosok. Ha mindenki tudja, hogy xy egy z nevű cég vezetője vagy tulajdonosa, akkor nem tudom, mennyiben lehetséges ez a szétválasztás?

    Vettem az adást, szemlesütve — abban én is biztos vagyok, hogy nagyon sok alkotó van ezekben a gyűjteményekben, akiket még névről sem ismerek és lehet, hogy jó lenne, ha tudnék róluk.

  • iparterves

    @timár.kati:

    Hadd ne menjünk most megint bele a “de mennyit ér a kortárs remekmű?” cimű útvesztőbe.

    Azt azonban nagyon bírom, amikor a kereskedelmi galériákra mutat kinyújtott jobb kezével és elmennydörgi: azok a vételár/érték megállapítói.

    Mindannyian tudjuk, hogy ez nem igaz. Ha maga vevői pozícióban van, hall egy összeget, de ha eladóiban, annak az összegnek a töredékét, s nem tudja, miért.

    A gyűjtők valóban tudnak lenni ilyenek és olyanok. Nem sajnálni kell őket, de egy picit méltányolni. Ha nem is mindet és nem s minden céljukat, törekvésüket.

    A Körmendy-Csák, egyebek mellett, a Képcsarnok raktárából vásárolt en gross, s nem biztos, hogy ez jó üzlet volt.

  • timár.kati

    @iparterves: Nagyban venni csak búzát és kötött pulóvert érdemes, műtárgyat szerintem nem. Ha mégis így dönt valaki, akkor vállania kell annak az ódiumát, hogy a gyűjteménye értéke nem úgy alakul, ahogy szeretné.

    Látom, vizualizálta a jelenetet, elég ütős lett, én, amint “mennydörgök” :-), jó!
    De abban igaza van, hogy ez így nagyon leegyszerűsítőre sikerült. Nyilván nem csak a galéria határozza meg az árat, és abban is igaza van, hogy többféle ár is forog. De talán abban ön is egyet tud velem érteni, hogy az ár felhajtásában elsősorban a galérista és a művész érdekelt, a vevő (legalábbis amíg a vevő pozíciójában van) kevésbé 🙂

  • ötvenkilenc

    @iparterves:

    “Ne menjünk az utvesztöbe. . .”
    Helyesebb lett volna ha azt irja:
    “Kérem, ne kövessenek az utvesztöbe, ha lehet. !!” :))
    Az “eladoi pozicioba” nyilvan azért kerül valaki
    mert korabban a “vevöi pozicioba” volt.
    Mi az oka annak hogy most csak
    ‘a töredékét hallja az összegnek’ ?
    Es ha mar étlen-szomjan ott vanszorog abban a
    bizonyos utvesztöben
    mit mondanak maganak ott arrol hogy
    mi az amit “méltanyolni kell”
    vagy “nem-kell-méltanyolni”
    ami a “gyüjtök törekvéseit vagy céljait” illeti ?
    (ez egy joindulatu érdeklödés csak)
    A mükereskedelem is (végsösoron) egy stock market
    olyan amelynek soran az insider trading nem tilos.
    Valojaban ennek a “nem-tilos” -nak a tartalma vagy processzusa, mikéntje, mibenje, hatarozza meg hogy
    hogyan és mennyiben függ össze
    a mü-vészet és a müvészet kereskedelme.

    Itt Ikarusz jut eszembe:
    “A Körmendy-Csák, egyebek mellett, a Képcsarnok
    raktárából vásárolt en gros, s nem biztos,
    hogy ez jó üzlet volt.”

  • ötvenkilenc

    @timár.kati:

    Sajnos nem érthetek egyet. :))
    Az arat mindenekelött a vevö hatarozza meg ! ! ! 🙂
    (tehat nem kizarolag, de nagymértékben,
    jobbara, elsösorban, föleg stb.)

  • timár.kati

    @ötvenkilenc: Nem baj, nem haragszom, sőt! Erről a területről én nem sokat tudok, inkább <<“vevő”>> szoktam néha lenni a múzeum dolgozójaként. Bármilyen infóra és véleményre érdeklődéssel figyelek. Bár tény, hogy ez az érdeklődés az általam erősen kritizált “szereplőnek” szóló stratégiai kíváncsiság :-))

  • iparterves

    Kedves Mindenki, akit érdekelt – érdemes volt lélegzetünket visszafogva várni a nagy mutatványra: megvan a február 1-től megbízott új igazgatója a Műcsarnoknak Gulyás Gábor debreceni filozófus, múzeumigazgató személyében.

    A föntebb, amikor idéztem, mégpedig egyetértőleg egy nagyon kritikus véleményt, akkor magamról állítottam ki szegénységi bizonyítványt, mert Mélyi doktornak tulajdonítottam a szöveget, pedig – az artportalon megkérdezettek közül egyedüliként mutatva a kritikus irányt, méghozzá igen erőteljesen, támadólag – Gulyás úr nyilatkozata volt az.

    Olyan nyilatkozat, amely az értők számára – én nem tartoztam közéjük – már szinten teljesen nyilvánvalóvá tette, hogy az a sok egyéb iromány, amellyel a művészek, a művészettörténészek és más hasonló állatfajták ( mielőtt bárki megsértődni, szíveskedjék előbb olvasgatni egy kis Gerald Durrell-t ) ellepték a képernyőt lefedő netes oldalakat azt követelve-javasolva, hogy csak ő dönthessenek, a tulajdonos pedig örüljön, hogy él és lehetőleg ne akarjon semmiféle önálló jogot, semmit sem ér, és a tulajdonos fogja tulajdonosi jogait gyakorolni és nem a fentebb már említett önjelölt döntnökökhöz kerül a kiválasztás joga.

    Ez jó és rossz. Jó, mert remélhetőleg helyére tette a nagyon öntudatos, magát teljesen ok nélkül felértékelő művészettörténész céhet és annak belső köreinek belső körét, az AICA-t. Rossz, mert pályázat nélkül, a kötődések láncolatától meg nem tisztított helyzetben és erőbö döntött a tulajdonos.

    Ilyen ez a helyzet.

    Az szerintem erősen valószínű, hogy azok a művészek, akik az elmúlt 5 esztendőben otthon érezték magukat, szinte második honuknak tekintették, most egy kicsit el fognak távolodni tőle, mert Gulyás igazgató úrnak – mint ez a nyilatkozatában is kinyilvánította – meglehetősen eltérnek a preferenciái Petrányi Zsoltétól.

    Minden rendszerváltásnak van ilyen következménye.

  • fitful
  • iparterves

    @nukunuku:

    Juj, what?

    What juj?

    Vagyis: ha kicsit részletesebb elmondaná. mi is az a juj, mit jelent, mit akar, mit takar?

  • apropos

    A Trafó galériavezetői pályázatára kik jelentkeztek és milyen programmal? Szabad ezt tudni? Kik által és milyen alapon lett kiválasztva az új vezető? Járjunk elő jó példával! Mutassuk meg a Műcsarnoknak, hogyan kell ezt átláthatóan csinálni. Prima lehetőség pl. a Tranzitblognak, az Artportálnak, az FKSE-nek, hortib-nek, stb., hogy utánajárjon, rajta hát!

  • iparterves

    @apropos:

    Maga mit tud?

  • iparterves

    @apropos:

    Tegye fel a kérdést a tranziton is jelenlevő Fenyvesi Áronnak, és meglátjuk, mit válaszol.

  • iparterves

    Holnap lesz Petrányi Zsolt műcsarnoki igazgatóságának utolsó napja.

    A szakma értékelni fogja majd azt az öt évet, amelyet e nemzeti intézmény élén eltöltött.

    Szubjektív véleményem szerint – még ha nem is abba az irányba mozdult, amely számomra érthető és elfogadható lett volna – nem volt jelentéktelennek mondható ez a fél évtized.

    Amikor, szinte önvédelemből, közzétette a Műcsarnok a magyar és a külföldi kiállítók listáját és a kiállításokat, amelyeken azok részt vettek, feltűnt, hogy mennyi újítónak számító tárlatot rendeztek a Műcsarnokban.

    A Lipcse-jelenség és az ArtFanatics kifejezetten érdekes megmozdulások voltak.

    Talán PZS tevékenysége koraérettnek is minősíthető: nincsen akkora tábora a legújabb kortárs művészeti irányzatoknak, amelyeket ő és elvbarátai vizionáltak. Emiatt idegenkedtek – magam is – jó néhány kiállításuktól.

    Pedig a Műcsarnok tisztességesen, a kultúrpolitikának is megfelelve rendezett 56-os összművészeti kiállítást, a gazdasági kényszernek engedve magára húzta a galériásokat ( de ez nem Bécs, s pláne nem Basel ), szerzett magának egy főszponzort, amelynek zászlaja éjjel-nappal, télen és nyáron kint lóg a bejáratnál, s megcsinálta a nagyon ellentmondásos magyar Turner-díjat.

    Volt munka, de valahogy a végeredmény látszik soványnak mégis.

    A magam részéről ismeretlenül is további jó munkát kívánok Petrányinak új munkahelyén ( ha lesz ).

  • iparterves

    Milyen lehetett a Gulyás Gábor irányította Műcsarnok első napja?

    Nincs kedve valakinek beszámolni az élményeiről?

© 2019 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány