Grexit on Tour: Párbeszéd közös pénzről, közösségről és krízisről

Georgios Papadopoulos és Szacsva y Pál előadása a Stúdió Galériában. Szervező: FKSE, Stenczer Sári.

Papadopoulos, Szacsva y, Societe_ Re_aliste_foto_ Karas David.jpg

Grexit on Tour, Stúdió Galéria, Budapest, 2013. szeptember 21. | fotó: Karas Dávid

 

Szeptember 21-én a Stúdió Galériában mutatta be Georgios Papadopoulos, görög gazdaságfilozófus Grexit on Tour (a Greek Exit – a görög és a kilépés szavakból) című kísérleti előadását. A Grexit több mű halmaza. Magában foglal két könyvet és az ezek alapján megrendezett előadásokat, valamint az idén lezajlott kelet-európai turnét is. A turné alkalmával Papadopoulos Európa perifériának számító országaiban (Albánia, Görögország, Törökország, Szerbia, Magyarország) az Eurozóna krízisének egy alternatív olvasatát mutatta be egy-egy helyi művész segítségével. Magyarországi beszélgetőpartnere Szacsva y Pál volt. Az előadás az Euro bankjegyek ikonográfiájából kiindulva járta körül a válságot, Görögörszág és az EU paradoxonokkal átszőtt viszonyát és a kortárs kapitalizmus reprezentációs technológiáit.

Grexit a Stu_dio_ban_foto_ Karas David.jpg

Grexit on Tour, Stúdió Galéria, Budapest, 2013. szeptember 21. | fotó: Karas Dávid

 

Az előadás többféle megismerési és reprezentációs módszert igyekezett integrálni e rendkívül heterogén jelenség modellezésére. A gazdaságfilozófia nyelvén megfogalmazott tételek mellett képeket (műalkotásokat, tipográfiai kísérleteket) és videókat is alkalmazott. Az Eurokrízis ugyanis annyira komplex jelenség, hogy lehetetlen egyetlen diszciplína logikája szerint, egyetlen fogalomkészlettel feldolgozni. Papadopoulos szerint a tudományos pontosság, a lineáris, racionális szemlélet a vizuális gondolkodásmód segítségére szorul, amikor a válsággal próbál megbirkózni. A szerző ezért döntött úgy, hogy hagyományos publikációs tevékenységét kinyitja a kortárs művészet felé.

 

Societe_ Re_aliste_Zero Euro_2011_forra_s_artpulsemagazine.com.jpg

Societé Realiste Zero Euro, 2011 | © artpulsemagazine.com

 

Ahhoz, hogy a Grexit főbb állításait jobban átlássuk, fontos tudnunk, hogy a projekt létrejöttét a berlini transmediale, Vilém Flusser művészeti rezidenciaprogramja támogatta. A transmediale által felajanlott lehetőséget minden évben más művész vagy elméleti szakember kapja meg, hogy Flusser szellemében interdiszciplináris művészeti kutatást végezzen Berlinben.

Papadopoulos 2012-ben volt a transmediale rezidense, a program keretében korábbi Drachma Projectjét fejlesztette tovább. A Drachma, mely már embrióformában tartalmazta a Grexit alapötleteit, abból indult ki, hogy jelenlegi, előrehaladott kapitalizmusunk a társadalmi valóság egészére gazdasági szemléletmódot alkalmaz. Papadopoulos szerint ennek logikáját legkönnyebben a pénz mint sajátos ikonográfiával rendelkező objektum segítségével leplezhetjük le. A Drachma Project egy hosszabb kutatási folyamat volt, melynek során műhelymunka, kiállítások és konferenciák formájában különböző területekről érkező szakértők és művészek vizsgálták, miként alakítja a pénz az identitásról, a közösségről és az értékről alkotott fogalmainkat. A görög válság kontextusában az Euro által leváltott Drachma a görögség fogalmának meghatározó építőköveként került a középpontba.

Papadopoulos kutatásai elsősorban politikailag motiváltak, szövegeit eleinte kifejezetten manifesztumnak szánta, ám annál jóval analitikusabbra sikeredtek. A politikai cél viszont mit sem változott: a munkák nem titkolt szándéka, hogy megbolygassák a pénz vizuális szintaxisát, és felforgassák az általa kódolt identitásokat, fényt derítve az Euro-krízis igazságtalan olvasataira, valamint az EU magját képező országok és a periféria közti egyenlőtlenségekre.

Papadopoulos szerint a valutákon megjelenő képi szimbólumrendszer aktívan alakítja a pénzhez fűződő érzelmi viszonyunkat. Ezt az affektív kötődést azonban csak olyan módszerekkel lehet megszüntetni, melyek maguk is részben az érzelmeken keresztül szólítják meg a befogadót, képesek érzelmeken alapuló belátásokat létrehozni. A kortárs művészet mint érzelmi és intellektuális szálakat egyszerre megmozgató, hibrid rendszer így elengedhetetlen része Papadopoulos kutatásának. Nem csak affektív töltete, de kifinomult vizuális nyelvezete is szükséges a Grexit politikai projektjéhez, mely a Drachmában kidolgozott metodológiát fejleszti tovább, és alkalmazza az összeomlás szélén álló Euro vizuális rezsimjére.

 

grexit @ ku_nstlerhaus bethanien_forra_s flickr.jpg

Grexit on Tour, Künstlerhaus Bethanien, Berlin, 2013. augusztus 24. | © flickr.com

 

Az előadás központi állítása az volt, hogy az Eurozóna válságának domináns (centrum >> periféria irányú) olvasata a krízis felelősségét az egyes országokra hárítja (pl. a görög válságban a „déli lustaság” a tettes), eközben azonban az európaiság fogalmának megteremtéséhez sokszor támaszkodik az archaikus görög múltat, a görög demokrácia fénykorát felidéző szimbólumokra. Az Euro ikonográfiája is nagyban épít a klasszikus görögséget megjelenítő képekre, ábrákra és tipográfiára. Így a bankjegyekre jut bőven görög epszilonokból (az Euro jel alapja) és timpanonokból. Az EU által működtetett különböző diskurzusok szerint Görögország tehát egyszerre az európai demokrácia bölcsője és az európai gazdasági válság előidézője.

 

5 Euros bankjegy_forras_Google search.jpg5 eurós bankjegy | © secunews.com

 

Európát mint szimbolikus konstrukciót hasonló reprezentációs rendszerek tartják egyben, és a Grexit szerint ezek közül a pénz a legfontosabb, hiszen ez képezi az európai kapitalizmus alapját, mely mindent gazdasági összefüggésben értelmez. A görög képi mitológia pedig mind a pénz, mind az európaiság fikciójának fontos építőköve.

Szacsva y Pál ezt a mitologikus építkezésmódot kapcsolatba hozta a művészet működésével. Míg a gazdasági és politikai reprezentációs rendszerek elvileg a valóságba ágyazottak, azzal folyamatos oda-vissza-csatolási viszonyban vannak, a művészetnek a klasszikus értelmezés szerint nem feltétlenül feladata, hogy állításait a valóság viszonyrendszerében legitimálja. Az viszont annál inkább a művészet felelőssége, hogy reflektáljon saját nyelvhasználata mellett más rendszerek nyelvhasználatára is.

Az érdekes fordulat akkor következik be, amikor a politika és a gazdaság által generált reprezentációk (mint pl. az Euro bankjegyek) elvesztik referencialitásukat. Szacsva y Jean Baudrillard szimulákrum-elméletét hívta segítségül a jelenség magyarázatához. Mint eredetijét vesztett jel, a szimulákrum nem jelöli, hanem generálja a valóságot. Szacsva y szerint a neoliberális gazdaságpolitika hasonlóképp elszakad referenciapontjától, a társadalmi realitástól. Ebben a kontextusban különösen fontos a társadalmilag elkötelezett művészet szerepe, mely igyekszik kilépni a művészetnek hagyományosan fenntartott elefántcsonttoronyból, és akcióival közvetlenül a valóságban próbál változást előidézni. A társadalmi aktivizmus és a művészet közti határok elmosódása tehát párhuzamos a politikai-gazdasági reprezentációk absztrahálódásával.

Szacsva y a jelenlegi magyar kultúrpolitikai rendszerre reflektálva hozzátette, hogy ez a fajta művészet azonban nagyban függ is attól, hogy az adott politikai-gazdasági rendszer mekkora teret enged neki. Ezen a ponton elkezdődhetett volna egy párbeszéd a magyar és a görög helyzet közti hasonlóságokról és különbségekről, illetve lehetséges taktikákról, de ez sajnos végül nem bontakozott ki.

 

Grexit a Stu_dio_ban 2_foto_ Karas David.jpg

Grexit on Tour, Stúdió Galéria, Budapest, 2013. szeptember 21. | fotó: Karas Dávid

 

Az előadók és résztvevők így elszalasztották annak lehetőségét, hogy megvizsgálják, milyen tanulságokat vonhatunk le a Grexit által felvetettekből a magyar helyzetre nézve. Ennek persze számos oka lehet, többek között az is, hogy a programra rendkívül kevesen jöttek el. Emellett a jelenlévők nem vettek részt az előadás formálásában (talán a nyelvi akadályok miatt is), míg ez Papadopoulos elmondása szerint több másik bemutató alkalmával megtörtént. Ez talán azt mutatja, hogy a Flusser rezidenciák által előnyben részesített hibrid projektek egyelőre nem találják a helyüket a diszciplináris határokat továbbra is jórészt tiszteletben tartó magyar színtéren.

 

Grexit a Stu_dio_ban 3_foto_ Karas David.jpg

Grexit on Tour, Stúdió Galéria, Budapest, 2013. szeptember 21. | fotó: Karas Dávid

 

Azonban mielőtt közhelyesen a magyar elmaradottság számlájára írnánk a Grexit körüli pezsgés hiányát (a fent kritizált centrum vs. periféria logika szerint), fontos észrevennünk, hogy maga az előadás sem feltétlenül a részvételre és befogadhatóságra volt optimalizálva. Célkitűzésével szemben a Grexit magyar bemutatója nem sok lehetőséget adott a párbeszédre. A vizuális kiegészítők ellenére többnyire megmaradt a tudományos, verbalitást és szaktudást középpontba helyező előadásmód, amelyhez sokszor nehéz volt kapcsolódni.

Mindent összevetve azonban a Grexit-hez hasonló projektek magyarországi megjelenését rendkívül fontosnak tartom a kortárs művészet újraértelmezésének szempontjából. Szacsva y Pált többek között erről kérdeztem az itt olvasható e-mail interjúban.

© 2019 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány