A közvetlen élmények helyett a virtuális világ szinte korlátlan lehetőségeket kínál, és a valóság egyre kevésbé tűnik kecsegtető ajánlatnak. Az illúziók korában egyre nehezebb különbséget tenni a valódi cselekvés és a határozottnak tűnő, mégis látszólagos véleményformálás között. A BÁNKBROTHER harmadik részében szóba kerülnek az állampolgári kötelességek, a rasszizmus hétköznapi formái és a közösségi erő hatalma az egyén felett. Miközben a városi értelmiség a Bánki-tónál a fenti kérdéskörökön gondolkozott és bulizott, addig a budapesti Szabadság téren az éj leple alatt felállították a német megszállás emlékművét.
“Az embereknek a kollektivitásban nincs közük a személytelenhez, annak legkezdetlegesebb formáihoz sem. Egy sereg ember – mint csoport – a legegyszerűbb összeadásra is képtelen. Az összeadásra csak olyan szellem képes, aki legalább egy pillanatra elfelejti, hogy bárki más szellem is létezik.”