A formabontó, hangos, a törvényi kereteket gyakran átlépő, erőszakmentes polgári engedetlenségi mozgalmak áttörik a záródó társadalom falát…

Mit szabad egy zsugorodó demokráciában? Mi és miként indokolja a polgári engedetlenségi mozgalmakat? Hol vannak a törvényesség határai, és miként lépjük át őket? Hogyan zajlanak a résztvevők ellen folytatott eljárások? Hogyan hatna a jövőre egy esetleges választási bojkott? 2013. június 21-én Jogos engedetlenségek címmel rendezett a TASZ (Társaság a Szabadságjogokért) konferenciát.

1.jpg

A meghívott előadók nemcsak kutatói, értelmezői vagy szemlélői a jelenleg zajló társadalmi, politikai változásoknak, hanem aktív szereplői és formálói is, így a megszólalások zöme inspiráló erővel hatott a közönségre. Fiatalok, idősek, kutatók, tanulók, oktatók, anyukák, apukák, hajléktalan emberek és hajlékkal rendelkezők ültünk a közönség soraiban, többen olyan aktivistaként, akik már vettünk részt polgári engedetlenségi mozgalomban.

A közelmúltban a képzőművészeti színtéren is több sikeres engedetlenségi mozgalom alakult, több fontos akcióval találkozhattunk, gondoljunk a 12 napos engedetlenségi mozgalomra a Ludwig Múzeumban, amelyet az Összefogás a Kortárs Művészetért csoport indított el az elmúlt hónapban, és Ludwig Lépcső néven ismerte meg a közvélemény, vagy a Szabad Művészek csoportnak az elmúlt félévben szervezett Protest MMA engedetlenségi akciói.

Dénes Balázs (a TASZ volt elnöke, a Nyílt Társadalom Intézet európai programjának igazgatója) erős mondatokkal indította a konferenciát: „Az egyik legfontosabb feladat felrázni a társadalmat a politikai apátiából! A záródó társadalom a zsugorodó demokrácia következménye, át kell törni a hallgatás falát!”

A polgári engedetlenségi mozgalmak hatékony eszköz lehetnek: a szűkülő magyar jogi környezetben átlépik a hazai szabályozás kereteit, sokszor a nemzetközi jogi egyezményeket tartják szem előtt.

Arról, hogy az engedetlenségi akciók során miért és mikor indokolt a törvényes keretek megszegése, elsőként Kis János filozófus beszélt. (Kis János a rendszerváltás előtt a Beszélő szamizdat folyóirat vezető szerkesztője, a rendszerváltáskor az SZDSZ első elnöke volt – 2002-ben kilépett a pártból –, jelenleg a Közép-Európa Egyetem tanára.)

Hangsúlyozta, hogy a törvénysértésnek súlyos erkölcsi indoka van minden engedetlenségi akció esetében. Maga a jog ír elő olyasmit, ami elfogadhatatlan és igazságtalan, ami ellen az engedetlenségi mozgalom tiltakozik, ilyenkor a határátlépés elengedhetetlen és ébresztő hatású, súlyos jogsértésekre és visszaélésekre irányítja rá a figyelmet. Kommunikatív, nagyon fontos társadalmi üzenetet hordoz, a résztvevők tenni akarnak azért, hogy átalakítsák a rossz törvényt.

kozonsegkep.jpgJogos engedetlenségek, konferencia, 2013. június 21., Budapest 

Kis János két példát említett politikai pártok közelmúltbeli engedetlenségi akciói közül. Ezek a példák azonban rendhagyók voltak, de legalábbis szokatlanok, mert a polgári engedetlenségi mozgalmak eszköztárát túlnyomórészt civil társadalmi csoportok használják a tiltakozás egyik hatásos és radikális formájaként. A pártok esetenként átvették ugyan a polgári erőszakmentes engedetlen tiltakozási formát, da a hazai politikai pártok közül jellemzően a korábbi LMP élt ezzel az eszközzel (l. a Párbeszéd Magyarországért aktuális június 27-i Sándor-palota előtti akcióját). Az egyik ilyen példa a korábbi LMP kormányellenes akciója volt, amikor a Parlament bejáratához láncolták magukat (2011. december 23.), a másik pedig a Demokratikus Koalíció Kossuth téri éhségsztrájkja 2012 szeptemberében.

A két példa kisebb vitát váltott ki: Misetics Bálint szerint az éhségsztrájk egy végső, radikális, ám békés tiltakozási forma, alkalmazása súlyos veszélybe sodorhatja a tiltakozó egészségét, nemritkán halállal végződik. Mint mondta, a hazai hasonló tiltakozások legfeljebb tisztítókúrának nevezhetők. Véleménye szerint tiszteletlenség éhségsztrájknak hívnunk ezeket a tüntetéseket, hisz így nem veszünk tudomást azokról a demonstrálókról, akik valóban veszélyeztetik az egészségüket, és akár életüket is feláldozzák az éhségsztrájk alkalmazásakor.

2.jpgMisetics Bálint és Kis János

Misetics Bálint (szociológus,„Az Alkotmány nem játék” FB-csoport tagja, a Város Mindenkié csoport aktivistája) arról beszélt, hogy a fekete polgárjogi mozgalmak sikeressége erősen hatott a jelenlegi magyarországi engedetlenségi mozgalmakra, tapasztalataik már beépültek a hazai akciókba is.

Fontos stratégiai megfontolások voltak, túllépni a megszokott demonstrációs kereteken, szakítani a statikus formákkal, a tüntetőket aktív résztvevőkké tenni, és így erős hatást elérni. Az erőszakmentesség jegyében szervezett demonstrációkon meg kellett emelni a tétet. Sokakat felráztunk, de nem elegeket!”

Misetics Bálint hangsúlyozta, hogy a hatékonyság fokozható volna, ha magas társadalmi státuszú közszereplők is élnének ezekkel az eszközökkel, erősebb volna a társadalmi visszhang, ha elismert művészek, volt köztársasági elnök, alkotmányjogászok vagy neves kutatók is lennének az engedetlenkedők között, mint ha csupán az egyetemisták tiltakoznak Az aktivista felhívta a figyelmet arra, hogy a társadalmi igazságosságnak és az alkotmányosságnak elengedhetetlen feltétele a széles körű társadalmi részvétel. Ha a társadalom nem védte meg a megelőző alkotmányos rendet, az annak a jele, hogy nem tartotta arra érdemesnek. Ez fontos üzenet kell hogy legyen minden alkotmányozó társadalom és hatalom számára.

Nincs legitim alkotmányosság egy szélsőségesen igazságtalan társadalomban.

Arról, hogy milyen módszereket és ürügyeket használtak a hatóságok az ellenállók felelősségre vonására, Pelle Andrea (jogász, TASZ) beszélt. Felsorolta és minősítette a különböző hatósági eljárások rossz gyakorlatát, a számtalan törvénysértő esetet a hatalom részéről, kiemelte a TASZ szerepét a védelmi eljárásokban. A TASZ nemcsak védelmet biztosít a polgári engedetlenségi mozgalmak résztvevőinek, de a jogi felkészülésben is segíti őket. A TASZ a székházfoglalókat is segítette a védekezésben az őket ért vádak ellen, a mostani konferencia résztvevői megkapták a hasznos kiadványt TASZ-tanácsok polgári engedetlenkedőknek címmel.

Turai Eszter (egyetemista, HAHA-tag, polgárjogi aktivista, Fidesz-székházfoglalók csoportja) részletesen elmondta, mit tapasztalt székházfoglalóként. Ők átlépték a törvény adta kereteket, amire a Fidesz nem törvényes reakcióval válaszolt. „Egy kerítésen átlépni, miközben a jogállam alapjait bontják le, enyhe reakció” – mondta.

4.jpg

Pelle Andrea és Turai Eszter 

Turai Eszter és M. Tóth Balázs.jpg

Turai Eszter és M. Tóth Balázs

 

A kormányzópárt, kilépve a jogállamiság keretei közül, nem a törvényes keretek között vonta felelősségre a székházfoglalókat, nem rendőri intézkedést kért, hanem törvényen kívüli eszközökkel, ellenőrizhetetlen biztonsági személyzettel félemlítette meg a békés demonstrálókat. Turai Eszter felhívta a figyelmet arra, hogy ebben a formában ez a fajta válasz már a polgárháborúkból ismert hatalmi eszköztárhoz hasonlít.

Arról az abszurditásról pedig, hogy a kormány „a lakosság biztonságérzetének javítása” céljából teljes körű felhatalmazással az egész ország területére fokozott ellenőrzést rendelt el, M. Tóth Balázs (Magyar Helsinki Bizottság) beszélt. Ez az intézkedés, bármilyen hihetetlenül hangzik is, a brit terrorellenes szabályokkal állítható párhuzamba.

Az ellenőrzéssel szemben semmilyen érdemi jogorvoslati lehetőség nincs. A hatóságnak indoklás nélkül van lehetősége igazoltatáshoz, motozáshoz, a ruhák átvizsgáláshoz. Ez a brit törvény a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága előtt elbukott, miközben hazánkban, ahol semmi sem indokolja a létezését, hatályban van.

Végül, de nem utolsósorban egy nagyon fontos felvetésről, a lehetséges választási bojkottról esett szó. Krekó Péter (politológus, a Political Capital igazgatója) fontos példákat hozva foglalta össze a választási bojkott lehetséges következményeit. A választási bojkott mint lehetséges tiltakozási forma már többekben felmerült (pl. Tamás Gáspár Miklós, 2013. március 17., Milla-tüntetés) Krekó Péter mégis arra emlékeztetett, hogy a jelenlegi ellenzéki mozgás nem elégséges a sikeres választási bojkotthoz, mely nem lehetne eredményes. A jelenleg ismert választási törvény mellett is esélyesebb a választási győzelem, mint egy eredményes választási bojkott. A hatékony bojkotthoz a jelenleginél erősebb, egységesebb, jobban mozgósítható ellenzékre volna szükség, míg az aktív választói részvétel a választásokon a jelenlegi szabályozási keretek között is vezethet ellenzéki győzelemhez.

5.jpgMiklósi Zoltán

Miklósi Zoltán (Eötvös Károly Intézet) arra hívta föl a figyelmet, hogy többek között azért is nehéz az ellenzéki mozgalmak helyzete, mert a jelenlegi politikai-hatalmi rendszer demokratikus és nem demokratikus eszközök egyidejű használatára épül, kevert jelenlétük pedig zavart okoz a társadalomban. A zavar egyik velejárója, hogy a politikai szereplők nem látják pontosan tevékenységük jelentőségét. Bár a kormányzó hatalomnak érdeke fenntartani ezt a zavart, Miklósi hangsúlyozta: „nagyon fontos tudnunk, hogy az ellenállók sokkal többen vannak, mint amennyi a rendelkezésre álló adatok alapján megbecsülhető. Sokkal többen akarnak változást!”

Dénes Balázsnak kezdőmondata volt, itt azonban legyen a záró üzenet: „Az erő legyen a demokratákkal!”

 

Végül ebben a formában is, a konferenciáért és a sok segítségégért is, köszönet a TASZ-nak!

 

Csoszó Gabriella

(A szerző fotós, művésztanár, aktivista. FreeDoc fotós blogja több jelentős civil szervezetet és politikai eseményt, szervezetet segít szabadon felhasználható fotóival. Tagja a Szabad Művészek csoportnak, az Összefogás a Kortárs Művészetért csoportnak, a Ludwig Lépcső akciónak.)

© 2024 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány