Talán mégsem olyan “kurvajó” ahogy az első blikkre látszik . .
Arról hogy Magyarország területe kisebb legyen vagy nagyobb egyáltalán nincs véleményem. De az, hogy általában egy ország területe ne változzon vagy nem változhat, tökéletesen történelmietlen. Rettegés a jövőtől? Konzervatívizmus?
Az utóbbi 20 évben Európában eltűnt 4 ország (Csehszlovákia, Jugoszlávia, NDK, NSZK) és megszületett 13 (Németország, Szerbia,Horvátország, Montenegro, Bosznia, Csehország, Szlovákia, Ukrajna, Fehéroroszország, Macedónia, Lettország, Észtország, Litvánia, Szlovénia). Némelyiknek korábban államisága sem volt.
És miért ne lehetne Magyarország nagyobb mint most?
Vagy kisebb mint most? (kettészelve a Duna mentén, keleten
Bigalföld, főv. Makó, nyugaton Balatonia, főv. Dorog, mondjuk)
Ami tényleg nem “kurvajó”, sőt nyugtalanitó, az az átragasztás, ami egyfajta erőszakos tagadása a párbeszédnek. Az 1933 és 1989 közötti sötét időkre emlékeztet amikoris a vélemények egymás felett-alatt, egymást takarva és nem egymás mellett születtek és “ragasztódtak” át, függően attól hogy ki volt a hatalmon. Az “átragasztás” nagyon jó példája a demokrácia hiányának, egy olyan posztkommunista helyzetnek ahol a nemlétező dialógus a vélemények állóháborújához vezetett. Többnyire ebből az állóháborúból visz az út a diktatúrák felé..
Egyébként amikor valaki a nagymagyarország matricát az autójára ragasztja mintha azt mondaná: Álmodom! Aztán valaki ezt átragasztja: Ne álmodj!
Szerintem is valóban álmodik, de miért ne álmodhatna?
@Sallai Eszter:
Ajjaj!Drágám!Ez most akkor egy nemhozzászólás hozzászólás!
@ Sallai Eszter,
Horváth Tibor átragasztásait azért említettem ebben a kontextusban, mivel a publikus vizuális környezetre irányulnak. Az aktuális ReBlog kontextusában, nem a nagy-kicsi történelmi dimenzióiról, frusztrációiról vagy (napi)politikai kategorizálásáról szólnak, hanem a _publikus_ tér vizuális tartalmairól. Pontosabban azok birtoklásáról. Még pontosabban: a birtoklás érdekében vívott harcról.
Az autók külső, valamint kívülről is _látható_ belső felületei (szélvédő, tükörre akasztott akármi-fityegők, stb.) átmeneti teret képeznek a publikus és privát között (volt olyan művészeti projekt is például, amely ezeket egyenesen kiállítóterekké minősítette). A jelenben az autó-matrica tehát nem az álmodozás, hanem a “félig” nyilvános politikai demonstráció egyik formája, és míg kevés ember lép fel valaki “álmodozása” ellen, annál több képes manapság ellendemonstrálni valami miatt. E fellépés lényegében a publikusan látható (értsd: politikai) _kép_ fölötti rendelkezésért vívott harc. Ez a küzdelem párhuzamosan zajlik a technikai (média: tévéadók, technika- és frekvenciabirtoklások, stb.) és a valós (építészet, közterek képi elemei, divat- és tárgykultúra, stb.) térben.
Itt az utóbbiról van szó. Röviden: “kurvajó”.
Röviden: ez egy szemét, nyilvánvalóüan mocsok és mocskolódó akármi, amit itt a T. Docens Úr művészetnek igyekszik beállítani.
Hát, nem az.
Bármilyen szövegrengeteget is teszenek utána vagy előtte görgetni.
válaszod első bekezdéséhez, azért, hogy vajon teljességében megértettem e mindent,
Ezek az átragasztások az autokon jelennek meg amelyek egy publikus térben vannak ebből következően elemei a publikus vizualitásnak. A reblogon egy másik kontextusba kerülnek, megfosztva (napi)politikusságuktól, de legalábbis háttérbe szoritva azt. Azért helyezted őket ebbe a kontextusba hogy értelmezhetőek legyenek egy újszerű politikumban mint a publikus tér birtoklásáért folyó harc eszközei. Ez az?
Igen, miért is ne lehetnének értelmezhetőek egy másik kontextusban?
Miért ne nézhetnénk őket mint egy neodadaista hommage á Raoul Hausmann, vagy mint Lara Croft lábnyomait egy fáradt Ladán, mint inspirációkat amikből Bansky egész életműve táplálkozik, sőt mint a Green Car Crash vizuális forrásait. 😀
Biztos vagyok benne hogy sokkal jobb ötleteid vannak. Kápráztass el, lsz.
De ha ez az új kontextualizáció nem lelkesít az főleg azért van van nagyon sok szempontból politically correct, pontosan ugyanúgy mint az átragasztások.
Ami a harcot illeti a publikus tér birtoklásáért (ami persze egy pleonazmus, mert a publikus térben minden annak birtoklásáért folyik) nincs okom kétségbevonni, bár amikor kilépek reggel a kapun a Hold utcában nem gondoltam még hogy a harctéren vagyok. Viszont látom a matricás/nem matricás autókat. (Átragasztottat még nem láttam, de lehet hogy most “tüzet szüntess” van.)
A harccal kapcsolatban jobban tetszett volna ha merénylőről írsz, az individualitás izgatóbb . .
Mindenestre a háborúban is vannak szabályok ezért irtam ide tegnap.
Szeptemberben itt ezen a blogon H:T: az alábbiakat mondta, különösen az utolsó mondat érdekes: ” Igen, ez a Nagy Magyarország matrica ami az autók hátulján egy ideje megjelent..
Ezeket takartam le a jelenlegi rajzolattal (ami remélem még egy csomó ideig ez marad, vagyis sem kisebb sem nagyobb nem lesz…) Szóval ezeket a Nagy Magyarország matricákat ragasztottam le a jelenlegi formával. 200 darab matricát printeltem ki, és abból kb. 50 darabot ragasztottam fel. Ez a most elharapozó szélsőjobboldali őrület ellen szólt.”
Attól hogy egy fejet vertek be egy bizonyos kalapáccsal (azaz volt egy másik kontextusban is) az a bizonyos kalapács még nem vesztette el eredeti funkcióját (be lehet vele verni egy szöget újra). Tehát te behelyezheted mindezt egy új kontextusba attól ez az átragasztás továbbra is a dialógus hiányát reprezentája. Valamiféle cenzúra, a szó latin értelmében.
@ Sallai Eszter
:Ez az?
A kiinduló premissza nem teljesen, a bekezdés utolsó mondata viszont igen: pontosan azért helyeztem ebbe kontextusba,
és sem ez utóbbi gesztusom, sem a korábbi hozzászólásom nem zár(t) ki más értelmezést, még Iparterves-ét sem, bár ez utóbbit nehéz alátámasztani.
Nem gondolom, hogy az átragasztás a dialógus hiányát reprezentálná. Sőt! Ahogy pl. egy ellentüntetés is a dialógus egyik formája. Cenzúrának akkor volna nevezhető, ha pl. letépte, megsemmisítette volna az eredetiket. Itt inkább egy felülírásról van szó.
átragasztja, kurvajó 😀
Talán mégsem olyan “kurvajó” ahogy az első blikkre látszik . .
Arról hogy Magyarország területe kisebb legyen vagy nagyobb egyáltalán nincs véleményem. De az, hogy általában egy ország területe ne változzon vagy nem változhat, tökéletesen történelmietlen. Rettegés a jövőtől? Konzervatívizmus?
Az utóbbi 20 évben Európában eltűnt 4 ország (Csehszlovákia, Jugoszlávia, NDK, NSZK) és megszületett 13 (Németország, Szerbia,Horvátország, Montenegro, Bosznia, Csehország, Szlovákia, Ukrajna, Fehéroroszország, Macedónia, Lettország, Észtország, Litvánia, Szlovénia). Némelyiknek korábban államisága sem volt.
És miért ne lehetne Magyarország nagyobb mint most?
Vagy kisebb mint most? (kettészelve a Duna mentén, keleten
Bigalföld, főv. Makó, nyugaton Balatonia, főv. Dorog, mondjuk)
Ami tényleg nem “kurvajó”, sőt nyugtalanitó, az az átragasztás, ami egyfajta erőszakos tagadása a párbeszédnek. Az 1933 és 1989 közötti sötét időkre emlékeztet amikoris a vélemények egymás felett-alatt, egymást takarva és nem egymás mellett születtek és “ragasztódtak” át, függően attól hogy ki volt a hatalmon. Az “átragasztás” nagyon jó példája a demokrácia hiányának, egy olyan posztkommunista helyzetnek ahol a nemlétező dialógus a vélemények állóháborújához vezetett. Többnyire ebből az állóháborúból visz az út a diktatúrák felé..
Egyébként amikor valaki a nagymagyarország matricát az autójára ragasztja mintha azt mondaná: Álmodom! Aztán valaki ezt átragasztja: Ne álmodj!
Szerintem is valóban álmodik, de miért ne álmodhatna?
@Sallai Eszter:
Ajjaj!Drágám!Ez most akkor egy nemhozzászólás hozzászólás!
@ Sallai Eszter,
Horváth Tibor átragasztásait azért említettem ebben a kontextusban, mivel a publikus vizuális környezetre irányulnak. Az aktuális ReBlog kontextusában, nem a nagy-kicsi történelmi dimenzióiról, frusztrációiról vagy (napi)politikai kategorizálásáról szólnak, hanem a _publikus_ tér vizuális tartalmairól. Pontosabban azok birtoklásáról. Még pontosabban: a birtoklás érdekében vívott harcról.
Az autók külső, valamint kívülről is _látható_ belső felületei (szélvédő, tükörre akasztott akármi-fityegők, stb.) átmeneti teret képeznek a publikus és privát között (volt olyan művészeti projekt is például, amely ezeket egyenesen kiállítóterekké minősítette). A jelenben az autó-matrica tehát nem az álmodozás, hanem a “félig” nyilvános politikai demonstráció egyik formája, és míg kevés ember lép fel valaki “álmodozása” ellen, annál több képes manapság ellendemonstrálni valami miatt. E fellépés lényegében a publikusan látható (értsd: politikai) _kép_ fölötti rendelkezésért vívott harc. Ez a küzdelem párhuzamosan zajlik a technikai (média: tévéadók, technika- és frekvenciabirtoklások, stb.) és a valós (építészet, közterek képi elemei, divat- és tárgykultúra, stb.) térben.
Itt az utóbbiról van szó. Röviden: “kurvajó”.
Röviden: ez egy szemét, nyilvánvalóüan mocsok és mocskolódó akármi, amit itt a T. Docens Úr művészetnek igyekszik beállítani.
Hát, nem az.
Bármilyen szövegrengeteget is teszenek utána vagy előtte görgetni.
@KissPal Szabolcs:
válaszod első bekezdéséhez, azért, hogy vajon teljességében megértettem e mindent,
Ezek az átragasztások az autokon jelennek meg amelyek egy publikus térben vannak ebből következően elemei a publikus vizualitásnak. A reblogon egy másik kontextusba kerülnek, megfosztva (napi)politikusságuktól, de legalábbis háttérbe szoritva azt. Azért helyezted őket ebbe a kontextusba hogy értelmezhetőek legyenek egy újszerű politikumban mint a publikus tér birtoklásáért folyó harc eszközei. Ez az?
Igen, miért is ne lehetnének értelmezhetőek egy másik kontextusban?
Miért ne nézhetnénk őket mint egy neodadaista hommage á Raoul Hausmann, vagy mint Lara Croft lábnyomait egy fáradt Ladán, mint inspirációkat amikből Bansky egész életműve táplálkozik, sőt mint a Green Car Crash vizuális forrásait. 😀
Biztos vagyok benne hogy sokkal jobb ötleteid vannak. Kápráztass el, lsz.
De ha ez az új kontextualizáció nem lelkesít az főleg azért van van nagyon sok szempontból politically correct, pontosan ugyanúgy mint az átragasztások.
Ami a harcot illeti a publikus tér birtoklásáért (ami persze egy pleonazmus, mert a publikus térben minden annak birtoklásáért folyik) nincs okom kétségbevonni, bár amikor kilépek reggel a kapun a Hold utcában nem gondoltam még hogy a harctéren vagyok. Viszont látom a matricás/nem matricás autókat. (Átragasztottat még nem láttam, de lehet hogy most “tüzet szüntess” van.)
A harccal kapcsolatban jobban tetszett volna ha merénylőről írsz, az individualitás izgatóbb . .
Mindenestre a háborúban is vannak szabályok ezért irtam ide tegnap.
Szeptemberben itt ezen a blogon H:T: az alábbiakat mondta, különösen az utolsó mondat érdekes: ” Igen, ez a Nagy Magyarország matrica ami az autók hátulján egy ideje megjelent..
Ezeket takartam le a jelenlegi rajzolattal (ami remélem még egy csomó ideig ez marad, vagyis sem kisebb sem nagyobb nem lesz…) Szóval ezeket a Nagy Magyarország matricákat ragasztottam le a jelenlegi formával. 200 darab matricát printeltem ki, és abból kb. 50 darabot ragasztottam fel. Ez a most elharapozó szélsőjobboldali őrület ellen szólt.”
Attól hogy egy fejet vertek be egy bizonyos kalapáccsal (azaz volt egy másik kontextusban is) az a bizonyos kalapács még nem vesztette el eredeti funkcióját (be lehet vele verni egy szöget újra). Tehát te behelyezheted mindezt egy új kontextusba attól ez az átragasztás továbbra is a dialógus hiányát reprezentája. Valamiféle cenzúra, a szó latin értelmében.
@ Sallai Eszter
:Ez az?
A kiinduló premissza nem teljesen, a bekezdés utolsó mondata viszont igen: pontosan azért helyeztem ebbe kontextusba,
és sem ez utóbbi gesztusom, sem a korábbi hozzászólásom nem zár(t) ki más értelmezést, még Iparterves-ét sem, bár ez utóbbit nehéz alátámasztani.
Nem gondolom, hogy az átragasztás a dialógus hiányát reprezentálná. Sőt! Ahogy pl. egy ellentüntetés is a dialógus egyik formája. Cenzúrának akkor volna nevezhető, ha pl. letépte, megsemmisítette volna az eredetiket. Itt inkább egy felülírásról van szó.