A fehérség kritikai kutatása az 1990-es évek óta virágzó akadémiai terület Németországban. A teoretikai diskurzust Afro-német értelmiségiek vezetik. A Németországban élő fekete kisebbség – ma megközelítően 500.000 ember – történelme Németországban jónéhány századdal ezelőttre visszanyúlik. Ennek ellenére, csak a huszadik század közepe óta tekintenek az afrikai örökséggel rendelkező németekre egy csoportként.
Amikor az identitástudata megerősödött az afro-németekben az 1980-as években, a többségi társadalom továbbra is tagadni igyekezett az etnikai diverzitást a német társadalomban. A huszonegyedik század fordulóján az afro-németek hirtelen, mint új és “hip” kisebbség jelentek meg. Fatima El-Tayeb, német fehérségkutató szerint a kitüntető figyelem nagyban volt köszönhető a “Brother Keepers” nevű hip-hop banda átütő népszerűségének. A Brother Keepers egy anti-rasszista, kifejezetten afro-német “beavatkozás” volt a nemzeti kisebbségekről és a rasszista erőszakról szóló németországi vitákba. Tayeb írásaiban kifejti, hogy hogyan válik láthatatlanná a fehérek számára saját fehérségük, egyszerűen csak “különbözőként” érzékelik magukat –éppen ezért, hangsúlyozza, hogy nagyon fontos, hogy erre a “színvakságra” koncentráljunk. Esetükben, a “másság” effajta konstrukciója lesz a rasszizmus alapja, még akkor is, amikor a “fehérség” normativitása nincs részletesen taglalva.
A mérföldkőt jelentő esszégyűjtemény, a Mythen, Masken und Subjekte: Kritische Weißseinsforschung in Deutschland, melyet Grada Kilomba, Peggy Piesche és Susan Arndt szerkesztett, megváltoztatta a létező paradigmát, és transzformálta a kritikai kultúrakutatásra gender tanulmányokra és poszt-koloniális kutatásokra szakosodó egyetemi tanszékeket. Dr. Susan Arndt a Humboldt Egyetem tanára, fehérség teoretikus, és egy Berlinben működő művészeket és tudósokat mozgósító csoport tagja, akik számos művészeti projektet kezdeményeztek és valósítottak meg, a nemzetiségek, a különböző csoportokhoz kötődések, a migráció és az identitás témakörében. A Metanational csoport weboldalának bemutatkozó szövege: “Úgy írjuk le ezeket az embereket, akikhez mi magunk is tartozunk, mint Meta-Nemzeti, mert számukra az identitás utáni keresés sokszor sokkal mélyebbre hatol, mint a nemzethez tartozás felszíni konstrukciója. Erre építve, arra késztetjük a német közönséget, hogy egy meta-nemzeti identitás keresésében vegyen részt.“ Olyan kérdéseket tesznek fel, mint: Hogyan manifesztálódik a különbözőség létrehozására való hajlam a művészet és a kulturális termelés világában? Hogyan zárják ki a tabu témákat, mint a rasszizmus és a fehér dominancia és milyen más történelmi gondolatok maradtak ki ebből a világból? Mi számít kultúrának és ki az, aki hallathatja a hangját benne? ”
Peggy Piesche modern német irodalomból, filozófiából és ókori történelemből szerzett diplomát a Tübingeni Egyetemen. Számos publikációja szól az etnikai kisebbségek ábrázolásáról a 20 és 21. századi német szépirodalomban. Interdiszciplináris kutatási projektje a “Black Europe. History of a Forgotten Continent”.
Az afrikai német antropológus Diana Bonnelamé, aki Kölnben él és dolgozik, kutatásai során tudatosan alkalmazza a fekete nézőpontot a fehér protestáns németek vallási ceremóniáinak és magán-rítusainak leírásakor. Bonnelamé a normatív percepciójának kialakulására koncentrál, és a fehér tudósok nyugtalanságának okait elemzi, miközben fekete kutatók végeznek terepgyakorlatot “rajtuk”.
Noah Sow 2010-ben elnyerte az Európa Legnagyobb Hatalmú Fekete Nője (Most Powerful Black Woman) –Díjat. Sow moderátor és zenész; Bajorországban született, a német független media figyelő szervezet a The Brown Mob alapítója. Noah Sow könyve a Germany Black & White a Németországban jelenlévő tudattalan rasszizmust leplezi le. Olyan jellegzetes példákat mutat be, amelyeket a hétköznapi életben észre sem vesz senki, mint például, hogy a németországi UNICEF reklámkampányai is rasszista kliséket használnak. Megmutatja, hogy Bajorország miért számít fejlődő országnak, és ő volt az az Afro-német író, aki nagy port kavart azzal a tanulmányával, amely szerint a németországi fehér anyák és örökbefogadott fekete gyermekük közötti kapcsolat sokkal több mint egyszerű családi ügy.
Prof. Dr. Maureen Maisha Eggers egyetemi tanár a Magdeburg-Stendal Állami Egyetem kulturális antropológia (Diversity Studies) tanszékén. Ő vezette be az alapfogalmakat arra a folyamatra, amely akkor játszódik le, amint egy fehér ember egy színes bőrű emberrel találkozik: azonosítás, naturalizáció, és kizárás. Eggers bemutatja, hogyan záródik ki az azonosított fekete és azt is, ahogy ebben a folyamatban a fehér “jelölő” láthatatlanná válik.
Grada Kilomba szépirodalmi munkái az akadémiai tanulmányok és a lírai narratívák kombinációi, ahogy ő jellemzi “a rabszolgaság még élő emlékeinek történeteit, a kolonializmust és a hétköznapi rasszizmus epizódjait közelíti meg”. Ő az írója a nemzetközi szinten elismert Plantation Memories című könyvnek. 2004 óta kidolgozott egy antirasszista workshop –koncepciót: In Your Soul – Postcolonial Theory and Performance egy képzés, amely a pszichoanalízis elemeit, mozgást és drámajátékot használ. Az afro-német teoretikusok tehát nem egyszerűen új szövegeket gyártanak, hogy megjelenítsék a fehérséget, – a szokásostól eltérően nem a megfagyott állapotában – hanem a technikát tanítják is, oktatók, trénerek, mediátorok, bloggerek, workshop vezetők, színházi, mozgás és dráma terapeuták.
Tollfosztás
Hosszas keresés után egyetlen olyan teoretikai írást találtam, amely a fehérség kritikai kutatására tesz kísérletet a Közép-Európai régióban. Imre Anikó esszéje a “Whiteness in Post-Socialist Eastern Europe: The Time of the Gypsies, the end of race in the anthology Postcolonial Whiteness: A Critical Reader on Race and Empire. Imre rámutat, hogy “a sokszínűség ellenére, amely most már jelen van Lengyelország, Szlovákia, a Cseh Köztársaság és Magyarország utcáin, a fehérség, mint morális kategória továbbra is láthatatlan maradt. A fehérség politikája és esztétikája még mindig nem elemzés tárgya.” Imre tanulmánya azt a kérdést boncolgatja, hogy hogyan lehet az etnicitás, a faj, és a kolonializmus fehérséget kimutató nyugati teóriáit átültetni a közép-európai kontextusba, pontosan azért, hogy harcba szálljon a közép-európai etnocentrikus nacionalizmussal. Rámutat arra, hogy a legfőbb probléma az, ahogyan Közép-Európában a nyelvek, az állami politika és a társadalmi tudományok területén a “faj” kategóriája beágyazódott “etnicitáséba”. A fehérség kritikájának gyakorlati megvalósításai a régióban is egyre gyarapodnak. Csakhogy néhányat említsek a közelmúltból: a coMMMunity-blogjában Fleck Gábor és Kovács Éva Judit kísérlete a hazai antropológiai és szociológiai gyakorlat kritikájára, vagy a Tollfosztás című brilláns darab Balogh Rodrigó rendezésében.
Hatalmas kockázat van abban, ha nem kezdjük meg a fehérség kutatását. Először is az, hogy ezzel továbbra is fenntartjuk a fehérség jelöletlen jelölő-státuszát, és továbbra is képtelenek maradunk arra, hogy kiszínezzük a látszatra áttetsző fehér pozíciókat. Másodszor pedig, ha a fehérséget vizsgálatlanul hagyjuk ugyanazt az aszimmetriát perpetuáljuk, amely a faji formációk és a kulturális gyakorlatok kritikai analízisét is megrongálta, amelyekben a fehérség feltáratlan, esszenciális, minősítetlen, homogén, láthatóan öntörvényű marad, és sem a történelem sem a tapasztalat nem hagy rajta nyomot. Harmadszor, a fehérségre szánt kritikai figyelem nemcsak a fehér többség önvizsgálatának nyújt táptalajt (akik szintén lehetnek fehér “másik”, a beszélő pozíciójától függően), hanem lehetőséget ad minden faji és kulturális pozícionálás alapjainak feltárására. A fő cél az, hogy a fehérséget új szituációba hozzuk, és kimozdítsuk az őt körülvevő hallgatásból. Azért, hogy dekonstruáljuk és fragmentáljuk a fehérség fogalmát. Az, ahogyan a fehér emberek tudatosan rasszokat (illetve “más” csoportokat) jelölnek ki, nem vezet automatikusan a fehér rassz tudatos kijelöléséhez és analíziséhez – a fehérség pontosan azzal teszi magát láthatatlanná, hogy a normalitását és az átlátszóságát hangsúlyozza, mely ellentétben áll a megjelölt “másikkal”, amelytől valójában az átlátszósága függ.
