Világ kozmopolitái, még egy erőfeszítést!

A Société Réaliste (SR) aktuális kiállítása sok munkát ad nézőjének, kárpótlásul viszont az összetett vizuális élményen túl komplex intellektuális tapasztalatban is részesíti. A LUMU első emeletét kitöltő gazdag anyag – amely a múlt év tavaszi nagy sikerű bemutatója után érkezett a párizsi Jeau de Paume-ból Budapestre – lényegi összefüggései ugyanis csakis látvány által nem tárhatók fel, a kiállítást a nézőnek olvasnia kell. Nem csak azért, mivel számos mű tipográfia- és szövegalapú, valamint azért sem, mert a művek nagyrésze mögött egy-egy a képcédulákból kiolvasható történet áll; hanem egyszerűen, mivel a kiállítás egésze lényegében egy háromdimenziós könyv. Egy térbeli írásmű, amely a modernitás örökségéről beszél, annak ellentmondásos ismerethalmazáról „amely különböző olvasási helyzetekből, szabálytalanságokból, félreértelmezésekből, véletlen egybeesésekből, egyenlőtlenségekből, képtelenségekből, hibridizmusból, hangzavarból és diszlexiából áll össze.” (SR)

societe71.jpg

Société Réaliste: State of Shades / Árnyékállam
Ludwig Múzeum, Budapest, 2012 | Fotó: Bujnovszky Tamás

A Gróf Ferenc és Jean-Baptiste Naudy által 2004-ben alapított, azóta méltán jelentős  ismertségre szert tevő és nemzetközileg – magyar vonatkozásában – egyedülállóan sikeres alkotópáros nem egy művészcsoport, hanem egy szövetkezet. Egy társulás, amely politikai dizájnnal, kísérleti gazdasággal, területi ergonómiával és társadalomtervezéssel (social engineering) foglalkozik. Nevezték már őket alternatív szociológusoknak és közgazdászoknak, kultúrkritikai geográfusoknak, sőt, az aktuális kiállításukon is nagy szerepet játszó általános kvantifikálási módszerük miatt, Alfred Jarry nyomán – patamatematikusoknak is. Ők viszont inkább boncnoknak és anatómusnak tekintik magukat, akik a gazdaság látható és láthatatlan jeleinek, adatainak, a politikai ideológiáknak, valamint a modernizmus és a kapitalizmus történeti nyomainak hieroglifikus és kriptografikus anatómiáját tárják föl, jelenítik meg és rendszerezik újra asszociációs alapon működő intertextuális montázsokba. A művész szerepének beazonosításához használt boncnok-anatómus metafora telitalálat, mivel a tárlat egésze leginkább a „kapitalizmus kihűlt tetemének” (Naudy) napjainkra különös aktualitást nyert alapos és figyelmes, laboratóriumi pontossággal és következetességgel véghezvitt feltáró kutatása.

Munkamódszerük egy politechnikai megközelítésre épít, amely a kiállítást mint médiumot csak a produkciós formák egyikének tekinti a kiadványok, előadások, konferenciák mellett. A mozgóképet, fotókat, tárgyakat, szövegeket, térképeket és kódokat felhasználó műveiknek fontos aspektusa, hogy a művészet intézményes tereiben válnak láthatóvá a tekintet, illetve olvashatóvá a szemlélődés számára. „Létrehozunk előre lefektetett szabályok alapján egy teret, egy struktúrát, és ezen belül mozgatunk egy problémát” – fogalmaztak egy interjúban. E térbeli struktúrában ráadásul nem egy, hanem több probléma is felvetődik: az Empire, State, Building hármasának politikai, történelmi és gazdasági vontakozásaitól, a filmtörténettől és pénztől kezdve az építészeten, urbanisztikán és migráción keresztül a nemzeti kulturális reprezentáció kérdéséig még számos egyéb, jelenünket meghatározó kérdés. Mivel a modern korban a különböző ideológiák kifejezője leginkább a köztéri emlékmű, nem véletlen, hogy az SR több műve ezekkel kapcsolatos, vagy éppen emlékműszerű formát ölt a kiállítás legerősebb darabjait képezve.

societe13.jpg

Société Réaliste: State of Shades / Árnyékállam
Ludwig Múzeum, Budapest, 2012 | Fotó: Bujnovszky Tamás

A régi és új művek hátterét alkotó, gyakran bonyolult, ám követhető utalási háló a jelent és múltat áthidaló tematikák mentén bontakozik ki, az SR a nyugati kultúra iróniáját és formalizmusát az elkötelezett realizmus őszinteségével elegyítve valósítja meg a politikai és ideológiai narratívák történeti formáinak kritikai elemzését, melynek célja és (az alkotók szerint Cézar, valamint Gramsci nyomán) egyben a ma művészének feladata is: olyan fegyvereket tervezni a holnap számára, amelyek képek és szobrok formájában nem emberek, helyek és városok, hanem hamis ideológiák megsemmisítésére alkalmasak.

A művek a vizualizálás és textualizálás közötti ingamozgásban egyrészt tömör, logószerű képekké, jelekké és tárgyakká formálják a különböző ideologikus narratívák szövegeit: a politikai geográfia érzékelhetetlen lassúsággal végbemenő változásait meghatározó vagy éppen a gazdasági-kulturális folyamatokat irányító láthatatlan birodalmi beszédmódokat. Másrészt betűvé és szöveggé alakítják e különböző ideológiák azon ikonikus tárgyait és képeit, amelyek a nagy francia forradalomhoz,  a szovjet utópiákhoz vagy napjaink kulturális és világpolitikáját meghatározó amerikai hegemonikus jelenléthez köthetők.

E szövegszerűség hátterében Naudy irodalmi és Gróf tudományos képzettsége áll, melyek tapasztalatait egy szigorú, leginkább a dizájn nyelvéhez közel álló formaképzési logika fogja egybe. A termeket tagoló témacsoportok: Éter, Terra Irredenta, Időzés a Reichstag ormán, Cult of She-manity, EU Zöldkártya Lottó, ENSZ barnás-szürke mályva a kiállítás Budapestre készített központi elemét, a States of Shades színinstallációt veszik körbe. Miközben a termeket egy-egy hozzárendelt, falra festett színkód különbözteti meg egymástól, a központi installáció terében a Magyar Nemzeti Galéria reprezentatív festményeinek egyenként meghatározott színátlaga került a falakra, illetve ezen átlagok újabb átlagolásából nyert, a nemzeti kulturális reprezentáció modelljeként felmutatott középszürke szín a terem tartóoszlopára. A Világ kozmopolitái, még egy erőfeszítést! című emlékmű-objekt viszont – amelynek sziluettje az ENSZ tagállamainak összes határvonalát magába foglaló forma – alternatív koordinátarendszert kínál nemzetfogalmunk meghatározáshoz.

societe16-1.jpg

Société Réaliste: Világ kozmopolitái, még egy erőfeszítést!
gravírozott alumínium, 2010 | Fotó: Bujnovszky Tamás

A több műben lényegi szerepet játszó matematikai és geometriai átlagolás módszere – amelynek során a színek, formák, folyamatok politikájának vizsgálatát semleges logikai algoritmus határozza meg – rávilágít az ikonikusan elmesélt, ideologikus történeti narratívákból megszerezhető tudás abszurditására, ugyanakkor ezen abszurditás felismerésének a világértelmezésünkre gyakorolt termékeny hatására is.

societe65-1.jpg

Société Réaliste: Világ kozmopolitái, még egy erőfeszítést!
gravírozott alumínium, 2010 | Fotó: Bujnovszky Tamás

A kiállítás és általában az SR műveinek értelmezése szempontjából az egyik legfontosabb kérdés az alkotói pozíció beazonosítása, amely a képzőművészet intézményes közegében megnyilvánuló kultúrkritikai attitűd. Ennek nagyívű meggyőző erejét elbizonytalanítja, hogy az mégiscsak olyan intézmények (biennálék, múzeumok, galériák) védett terének belsejében jelenik meg, amelyeket a kritika tárgyát képező folyamatok, a modernitás és a kapitalizmus hoztak létre. Azzal együtt, hogy az SR-re nem jellemző az aktivizmus, és intellektuális etikájuk különválasztja a művészet intézményes elosztórendszerében való jelenlétet a kapitalizmus ideológiai dominanciájához kötődő művészettermelési módoktól; a társadalmi részvétel kérdése nyitott marad.

„Fegyvereink” készen állnak tehát, de miként használhatjuk őket?

E kérdés megválaszolása nézői feladat, amelyhez mindannyiunknak tennünk kell még egy erőfeszítést. Érdemes.

© 2020 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány