Az együttműködés és a versengés nem egymást kizáró, hanem céljaikat tekintve egymást jelentős mértékben erősítő tevékenységek lehetnek.
A Katalizátor-díj 2013 döntőbe jutott szereplői a kiértékelésen megfogalmazták, hogy a díjazás folyamatából adódó versenyhelyzet ellentmondásban van tevékenységük közösségi céljaival, a rivalizálás helyett pedig a tapasztalatcsere és az együttműködés szükségessége mellett érveltek. 2014-ben ezért kiiktattuk a Katalizátor-díj odaítélésének folyamatából a zsűrizést: a szolidaritásnak, a konstruktív interakciós helyzeteknek és együttműködéseknek igyekeztünk több teret adni a projektek kidolgozásának többlépcsős folyamatában. Mennyire kiküszöbölhető vagy elkerülhetetlen a rivalizálás a művészeti életben? A kreativitás, a művészeti gondolkodás vagy a művészet autonómiája ad-e kellő eszközöket ahhoz, hogy meghaladjuk a túlélésért folytatott harc törvényszerűségeit? A körkérdésre Pócsik Andrea válaszol:
Az együttműködés és a versengés nem egymást kizáró, hanem céljaikat tekintve egymást jelentős mértékben erősítő tevékenységek lehetnek: tanárként erről meg vagyok győződve, de számos szociálpszichológiai, pedagógiai elmélet, kísérlet is ezt igazolja. A magyar oktatási rendszerben azonban ritkán találkozunk olyan módszerekkel, amelyek a normatív célok (jutalom, külső megerősítés) helyett több cél egyidejű elérésére, verseny közben egymás segítésére buzdítanak, és ezzel arra ösztönzik a diákokat, hogy akarjanak, tegyenek valamit egy igazságosabb, demokratikusabb rendszer kialakításáért. Épp ezért örömmel irányítom a film szakos hallgatóim figyelmét olyan kulturális gyakorlatokra, amelyek ezeken az elveken működnek, pl. a Katalizátor-díj, az OFF-Biennálé Budapest. A „filmrendszerváltás” óta eltelt időben a filmkészítésben is szaporodnak az olyan fiatal művészekből, kommunikációs szakemberekből álló alkotóközösségek, akik a kooperálást részesítik előnyben, egyre terjednek a közösségi finanszírozás és terjesztés kreatív módozatai. Nemrég vettem részt egy beszélgetésen az Uránia Filmszínház migrációval kapcsolatos rendezvényén, ahol a (részben generációs) szemléletbeli különbségek, az elmozdulások markánsan kirajzolódtak. A Speak Easy Project, amely az elvándorlásról készített egy kiváló dokumentumfilm-sorozatot, csak egy a sok közül, a filmek gyártási, terjesztési stratégiái valódi közösségeket teremtenek, s a függetlenségben rejlik az egyik legnagyobb értékük. Együttélés a túlélésért. Ennyi.
