Város a fülben. Akusztikai ökológia és a hangséták új generációja

Néhány éve a berlini Hebbel am Ufer-ben különös eseménybe (fesztivál? kiállítás? előadás?) botlottam. Az Eine Pathologie der Gesten estéjén egymást követték a filmvetítések, tudományos előadások, performanszok, koncertek és installációk, mind a gesztusok témája köré csoportosítva. Nem volt üresjárat: a film és az előadás közötti szünet zenével telt meg, az előtér falára szabályos sorban felfüggesztett telefonkagylók megállás nélkül ismételték monológjaikat. A műfajok és médiumok ilyen kavalkádját nem csak a gesztusok témája kötötte össze és szervezte egymást kiegészítő és gazdagító megközelítések együttesévé, de a HAU színházépülete – valamint a színház intézménye – is.


A NoGo Voyages hangsétája telefonon | kép: NoGo Voyages


2010 áprilisának végén a Pécsre látogató hasonlóan intermediális eseménysorozattal találkozhatott. A Krétakör (színtársulat? közösségi színház? terapeuta csoport?) Városterápiának elnevezett többnapos majálisában az Európai Kulturális Főváros-sorozat vélhetően egyik legfurcsább programja valósult meg. A kísérlet részeként – mert ez kísérlet volt nem csak a színjátszás, de a város kapacitásait illetően is – a Krétakör és a Labor Egyesület Pécs némileg elfelejtett szubkultúráját, a bányász múltat kísérelték meg a figyelem középpontjába állítani. A Városterápia fő eseménye, a Széchenyi István aknában rendezett (egyesek szerint túl monumentális, mások szerint nem eléggé nyíltan amatőr) előadás, valamint az ezt felvezető közös felvonulás – zarándoklat – mellett egy szimpózium is megkísérelte azonosítani a színház és a hely-specifikus performansz-művészet terapeutikus lehetőségeit. Túl a városi perifériák performanszok segítségével történő újjáélesztésén, a programsorozat kelléktárába bevonta a hang médiumát is, egy hangsétában teleportálva a bányászok világát a város történelmi középontjába, így élezve ki a belvárosi tér és a külvárosi emlékek kontrasztját. A GPS-sel ellátott készülékek segítségével a sétáló bányászokkal és családtagjaikkal készített interjúk egymásra következésével járhatta körbe a pécsi belvárost.

Ha a séta nem is aratott osztatlan sikert, ezt nem csak a belváros és a bányásztelepek közötti kontraszt vélt önkényessége okozta, de a készülék és a hangséta műfajának újdonsága is. De mi is az a hangséta? A hangséta (soundwalk) műfaját már régóta ismeri a budapesti kultúrközönség, anélkül, hogy ezen a néven azonosította volna. Emlékezzünk csak a New York-i és berlini művészhármas, az e-xplo 2004-es budapesti performanszára, amelynek során az elsötétített buszban ülők az előttük filmként pörgő városi táj látványát megkérdőjelező, kifordító narráció kontrasztjában ismerték meg saját városukat. Egy évvel később, ismét az Őszi Fesztivál hívta meg a grenoble-i Ici-meme művészcsoportot, akik a performanszukban résztvevők szemét bekötve vezették őket körbe Ferencváros gazdag hangforrásai között.


Architecture Potentielle – a NoGo Voyages fiktív hangsétájának térképe a párizsi Les Halles parkjában | kép: NoGo Voyages

Bár a városi hangzó környezet iránti érdeklődés a 20. század eleji avantgárd mozgalomban, illetve a szürrealista “felfedezési technikákat” újjáélesztő, második világháború utáni megmozdulásokban is jelen volt, a hangzó városi táj (“urban soundscape”) szisztematikus vizsgálata csak a felvevő készülékek finomodásával, az 1960-as évek végén kezdődött meg. A vancouver-i Simon Fraser Egyetemen kidolgozott, és a világ veszélyeztetett hangjainak leltárba vételét (és megóvását) céljaként meghatározó World Soundscape Project kezdeményezője, R. Murray Schafer a városi és vidéki hangok osztályozásába kezdett, a hangok változásának és kicserélődésének modellezése céljából, és azért, hogy lehetségessé váljon a “soundscape design” alapjainak kidolgozása. Bár Schafer munkája számtalan új utat nyitott meg nem csak a városi környezet kutatása, de a hangokkal dolgozó művészet előtt is, egyúttal újratermelte a városokkal szembeni negatív előítéleteket is: a vidék “hi-fi” hangjaival szemben, amelyek között az embert a visszhangok is segítik önmaga pozicionálásában és a tájékozódásban, a város maga a koncentrált hangszennyezés, “lo-fi” hangzó környezet, amely “hangzó falakat létrehozva” elszigeteli az embereket a hangoktól.

A hangzó városi környezet vizsgálóinak újabb nemzedékei természetesen gyakran szembeszállnak ezzel a megkülönböztetéssel. Bár Schafer megállapításaiban számos igazság rejlik – elég csak Budapest zajtérképére pillantanunk és elmorfondíroznunk az autózaj, a kiskereskedelem és a csendrendelet-kezdeményezések közötti sajátos összefüggésről (talán itt érhető tetten a kissé misztikusan hangzó “akusztikus ökológia” kifejezés igazsága) – a város hangjainak heterogenitását az utóbbi évtizedekben inkább a város kozmopolita sokféleségét élvezettel felfedező kíváncsiság, mintsem a moralizáló kritika által inspirálva szokás vizsgálat alá venni.

A város észrevétlen vagy elfelejtett hangjait a hallhatóság szférájába emelő hangséták ma kiterjesztik a mikrofonok érzékenységét mind a társadalmi perifériák vagy mikrokozmoszok hangjaira és szavaira, illetve a városi természet hangjaira. Az elmúlt években világszerte egyre elterjedtebbé váló audioguide-ok .mp3 formátumban, podcastként letölthető, megvásárolható vagy kölcsönözhető és séta közben hallgatható hanganyagai egy-egy városrész zajainak és szavainak felhasználásával képeznek a térbe íródó narratívákat, a látható város élményét egy újabb információforrás dimenziójával egészítve ki.


Safari 7 – Élővilág a New York-i 7-es metró mentén | forrás: Columbia egyetem Urban Landscape Lab

A NoGo Voyages művészcsoport GPS-alapú fiktív városi hangtúrái a párizsi Les Halles parkjában, Stephan Crasneancki Paul Austerrel felvett Ground Zero Sonic Memorial projektje és Soundwalk néven készített New York-i, párizsi, indiai és több kínai várost feltáró darabjai, a Columbia egyetem Urban Landscape Lab-jénak a New York-i 7-es metró vonala mentén található élővilágot felfedező szafarija, vagy olyan más kezdeményezések, mint a chicago-i urban soul elfelejtett helyeit végigjáró hangösszeállítás, mind a hangséta heterogenitását bizonyítják; ennek a társaságnak válik majd részévé a Krétakör pécsi hangsétája is, ha szabadon hozzáférhetővé, illetve letölthetővé és újra végigsétálhatóvá válik.

Természetesen az akusztikus városi táj vizsgálata nem merül ki a podcastok és hangséták készítésében. Alvin Lucier akusztikai kísérletei, Max Neuhaus köztéri installációi vagy Brian Eno Music for Airports című zenedarabja óta (ez utóbbi az ambient zenét az embert körülvevő, folyamatosan változó, komplex hangzó háttérként definiálta, és a hangzó környezet művészi formálásának programját jelentette be) a zene és a hangzó művészetek rendszeresen megújuló érdeklődéssel fordulnak a környezet lehetőségei felé. Ezzel párhuzamosan a fizikai környezetet hagyományosan formáló urbanisztika, (táj)építészet és design is fokozatosan ráébredtek a maguk lehetőségeire a hangzó környezet befolyásolásában: a már említett zajtérképek hozzájárulhatnak a zajok és hangok rendszerének beavatkozásokkal történő tervezéséhez, illetve alakításához: régi tudás, hogy például bizonyos felületek és burkolatok másoknál jobban visszaverik a hangokat, hogy a szökőkutak segítenek bizonyos frekvenciájú zajok semlegesítésében, vagy hogy a növények nem csak megszűrik a zajokat, de állatok (madarak, tücskök, stb.) befogadásával újabb szólamokat is életre hívhatnak a városban.
 


 


A ferihegyi repülőtér forgalmának zajtérképe | kép:  Közlekedéstudományi Intézet

A hangok a város élményének meghatározó összetevői: a krakkói Planty fülsüketítő madárcsivitelése, a gdansk-i harangok visszhangja, a prágai Moldva-gátak morajlása, az isztambuli müezzinek éneke, a New York-i tűzoltószirénák vagy a budapesti piacok nyüzsgése ugyanúgy műemlékei a városoknak, mint épületei; de az innováció terepeivé is válhatnak, ha elkezdünk gondolkozni róluk.

 

© 2024 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány