Láttuk szárnyaló lelked,
Fenséges pompába öltözve,
Víg vörös rózsával benne,
Aranyszínű álommal ötvözve.
Szédültünk káprázottan,
Oh, semmi földi! Csak a szép
Szemsugarad, mint visszaverték ők:
A rózsák, hol útjára lép
A Nap alkotásod kertjéből.
Rájuk omló meredek
Tűz egek habot vertek,
Mennyei formáid, melyek
Sóhajtottak, éltek, tovább mentek
Szikrázó tövissel Teremtőjükért, ki rég be
Költözött angyal lelkével az égbe.
Vérrel, verejtékkel készült remekművek,
Emelték fellegekig Művészüket.
Ahogy a testben kóbor, furcsa láz,
Ismét zseniális volt Monsieur Király!
Álom Óda
Ügyelj e napra, mert ez maga az élet,
Művészeted csillogó fénye.
Szellemedben rejlik valahány igazság,
Létedben minden valóság.
Tetteid dicsősége,
A szépség ragyogása,
Fejlődésed üdve,
Habár nem több álomnál a tegnap mára,
És képzet csak az eljövendő,
Ám a jól megélt jelenből
Boldog álommá lesz múltad
S a remény képzetévé a holnap.
Fáradtan ömlik szét a fény,
És föld, víz, égbolt, csillagok,
Álomra vágynak, mint ahogy
Én vágyom látni a titkot,
Valami vörös-éjszínű varázslatot,
Látni kívánom a kifutón a Te álmod,
Ahogy a lélek testet öltve ragyog.
Hát álmodj tovább, tovább,
S szállj a Fény után.
Tűzben égő álmok, amely szívünkben kapnak lángra…
Álom az Álomban
Láttuk szárnyaló lelked,
Fenséges pompába öltözve,
Víg vörös rózsával benne,
Aranyszínű álommal ötvözve.
Szédültünk káprázottan,
Oh, semmi földi! Csak a szép
Szemsugarad, mint visszaverték ők:
A rózsák, hol útjára lép
A Nap alkotásod kertjéből.
Rájuk omló meredek
Tűz egek habot vertek,
Mennyei formáid, melyek
Sóhajtottak, éltek, tovább mentek
Szikrázó tövissel Teremtőjükért, ki rég be
Költözött angyal lelkével az égbe.
Vérrel, verejtékkel készült remekművek,
Emelték fellegekig Művészüket.
Ahogy a testben kóbor, furcsa láz,
Ismét zseniális volt Monsieur Király!
Álom Óda
Ügyelj e napra, mert ez maga az élet,
Művészeted csillogó fénye.
Szellemedben rejlik valahány igazság,
Létedben minden valóság.
Tetteid dicsősége,
A szépség ragyogása,
Fejlődésed üdve,
Habár nem több álomnál a tegnap mára,
És képzet csak az eljövendő,
Ám a jól megélt jelenből
Boldog álommá lesz múltad
S a remény képzetévé a holnap.
Fáradtan ömlik szét a fény,
És föld, víz, égbolt, csillagok,
Álomra vágynak, mint ahogy
Én vágyom látni a titkot,
Valami vörös-éjszínű varázslatot,
Látni kívánom a kifutón a Te álmod,
Ahogy a lélek testet öltve ragyog.
Hát álmodj tovább, tovább,
S szállj a Fény után.