• Szamiszysz

    Tűzben égő álmok, amely szívünkben kapnak lángra…

  • Szamiszysz

    Álom az Álomban

    Láttuk szárnyaló lelked,
    Fenséges pompába öltözve,
    Víg vörös rózsával benne,
    Aranyszínű álommal ötvözve.
    Szédültünk káprázottan,
    Oh, semmi földi! Csak a szép
    Szemsugarad, mint visszaverték ők:
    A rózsák, hol útjára lép
    A Nap alkotásod kertjéből.
    Rájuk omló meredek
    Tűz egek habot vertek,
    Mennyei formáid, melyek
    Sóhajtottak, éltek, tovább mentek
    Szikrázó tövissel Teremtőjükért, ki rég be
    Költözött angyal lelkével az égbe.
    Vérrel, verejtékkel készült remekművek,
    Emelték fellegekig Művészüket.
    Ahogy a testben kóbor, furcsa láz,
    Ismét zseniális volt Monsieur Király!

  • Szamiszysz

    Álom Óda

    Ügyelj e napra, mert ez maga az élet,
    Művészeted csillogó fénye.
    Szellemedben rejlik valahány igazság,
    Létedben minden valóság.
    Tetteid dicsősége,
    A szépség ragyogása,
    Fejlődésed üdve,
    Habár nem több álomnál a tegnap mára,
    És képzet csak az eljövendő,
    Ám a jól megélt jelenből
    Boldog álommá lesz múltad
    S a remény képzetévé a holnap.
    Fáradtan ömlik szét a fény,
    És föld, víz, égbolt, csillagok,
    Álomra vágynak, mint ahogy
    Én vágyom látni a titkot,
    Valami vörös-éjszínű varázslatot,
    Látni kívánom a kifutón a Te álmod,
    Ahogy a lélek testet öltve ragyog.
    Hát álmodj tovább, tovább,
    S szállj a Fény után.

© 2019 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány