Távolodó Kelet?

Gigi Scaria: The triviality of everyday existence, 2008, fotó projekt

16 óra útonlét, 13 óra repülés után (Budapest – Amszterdam 2 óra, Amszterdam – Szöul 11 óra) az ember először csak kimerülten-felajzva kapkodja a fejét, próbál biztos pontokat keresni, viszonyítási alapokat, fogódzókat, amikbe kapaszkodhat az ismerkedés első pillanataiban. Rövid időre csapdába is csalja magát, amikor megnyugszik, mert tényleges referenciaként értelmez ismerős dolgokat, olyasmiket, amik a megszokott környezetében, a hazai, vagy tágabban a nyugati kultúrkörben is jelen vannak.

Aztán percek alatt rájön, hogy semmi, ami ismerős nem ugyanaz – más ahelyi értéke. Átértelmeződik a mobiltelefon, a mindenütt elérhetőségérzete, az MP3 lejátszó, az amerikai hadsereg jelenléte, a 21. századi épített környezet fogalma, a Dunkin Donuts, a tömeg definíciója, a szmog, a kedvesség manifesztációi, Kína és Észak-Korea súlya –  az előbbi határa körülbelül Budapest – Pécsnyi, az utóbbi úgy Budapest – Esztergom távolságban, s az első órákban sokkoló vizuális zsúfoltságból és a fogalmak melletti kérdőjelekből elkezdenek kirajzolódni  a lokális világ elemei, illetve a világ lokális elemei, lassan elrendeződnek az arányok, megjelennek az első, ténylegesen helyi referenciát hordozó képpontok, helyükre csúsznak a kaleidoszkóp üvegcserepei. Legalább is néhány közülük –  napról napra, óráról órára több.  

Az Európai Unióban 2007-ben fogadták el, hogy a mobiltelevíziózás szabványa a DVB-H (Digital Video Broadcasting – Handheld) lesz. Dél-Koreában ezzel szemben mára az emberek a tévénézésre fordított idejük 23-26 %-át töltik mobiltelevíziózva  – a metrón, a buszon, mindenütt. Az Incheon repülőtéren egy galériában monitorteknős (Turtle, 1993), az M200 Videowall (1991) és más Nam June Paik munkák. (Az eddigi leghíresebb koreai származású művész munkái egyébként a városban sok helyen láthatók,  köztük 80-as évek második felétől a 90-es évek derekáig épült Seoul Arts Center 2300 nézőt befogadó Operaházának lobbijában is áll egy Nam June Paik cselló.) A metróban és a buszon, a megállóban és a járműveken egyszerre ezer különböző helyről, kisebb és hatalmas plazmamonitorokról árad a közlekedési információ, a hírek, a reklám. Letettem a note-bookot a szobámban, és azonnal tudtam internetezni – sorban jelentek meg az ingyenes hozzáférésű vezeték nélküli hálózatok.

És még aznap, dögfáradtan, de felpörögve, egy soha nem alvó városban nagy séta és kiállításmegnyitó a 10,5 milliós város számtalan, eltérő karakterű, egymásra alig emlékeztető negyedek közül az egyik hipermodern és mégis hagyományos arcú egyetemi negyedben, Hongdae kerületben, a Hongik Egyetem körül. A megnyitó az Alternative Space Loop nonprofit galériában volt Seoungwon Won (1972), Düsseldorfban élő művész videó, fotó, grafika, kollázs és rajz munkáiból.

Alternative Space Loop Fotó: www.loopgallery.com

Közösségi művészet, videó, performance, hálózati művészet, de alkalmasint fotó és némi festészet is befér ide. Elsőre az ember csak elámul az építészeti megoldásoktól, a belső tértől, aztán a város számtalan más galériáját járva sírni támad kedve az irigységtől: a kortárs vizuális művészetet a kortárs építészet csúcsteljesítményeiben prezentálják – ez Szöulban alapkövetelmény. Az első estébe, a megnyitó utáni vacsorázásba még ezután is belefért egy ismerkedés művészekkel, akik közül, az életrajzukból ítélve néhányan már szinte csak Kelet-Európában nem állítottak ki eddig, de vélhetően hallunk még róluk. Köztük volt az elsősorban videókat, fotó projekteket, helyspecifikus installációkat készítő  Gigi Scaria (1973) Indiából,  az 1980-ban született, de 2005-ben már a Velencei Biennálén kiállító, sztárságra esélyes Moon Sungsic.

Moon Sungsic: Congratulations on the birth of a son, 2006, ceruzarajz, papír, 73×55 cm

és Hahan, azaz Uji Handoko Eko (1983) az indonéz lowbrow művész, punkzenész (Punkasila együttes), akit Indonézián és Koreán kívül például Ausztráliában, Kaliforniában, Új-Zélandon állítottak már ki.

Uji Handoko Eko (Hahan) szöuli kiállítási anyagából

Ez volt a beavatás napja, a bevezetés Korea kortárs művészeti színterébe. Első merítés a közegből, ahol egyelőre még Európa és Amerika a mérce, de a lendületet látva az az érzése támad az errejárónak, hogy talán már nem is olyan sokáig.

Kozma Zsolt

  • hkori

    Dél-Koreát amerika 1950-53-ig tartó háborúban szabaditotta fel, hatalmas áldozatok árán. Ebből is látható milyen hazug demagóg propaganda volt a vietnám háború befeketitése. Cél ugyan ez lett volna.

  • referree

    és hogy nézne ki amikor áttevődik a hangsúly keletre? hogy ki koppint kit? vagy kikre klikkelnek többet?

© 2019 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány