társadalomkritika – Page 4

Az yBa utóélete: értékítéletek és előítéletek? – második rész

Varga Tünde, 2011-11-212015-12-01

Az yBa, tekintve a gyűjtőnév alatt említhető művészek nagy számát és eltérő művészeti gyakorlatát, természetesen nem tekinthető egyértelmű jelenségnek. Ugyanakkor azt is lényeges kiemelni, hogy az yBa körüli művészek bizonyos szempontok szerinti kategorizációját (mint például a „relációs” művészettől való eltérésükön alapuló megkülönböztetést) maguk a kategóriák […]

John Latham: Az APG, a Flat Time Ho és az Anarchívum

Varga Tünde, 2011-10-262015-12-01

A következő írás a 20. század második felének egy érdekes, bár itthon talán nem annyira ismert művészével, John Lathammal, pontosabban az ő művészeti hagyatékával, valamint annak utóéletével foglalkozik. Latham több szempontból is fontos életművet hagyott hátra, de a kortárs művészeti kérdésekhez kapcsolódóan három szempontot emelnék […]

A képek (antirasszista) politikájának ideje

Bocskei Balazs, 2011-09-102015-12-01

Legyőzhető-e a bennünk lakozó rasszista? – kérdeztük a legutóbbi bejegyzés címében, hogy aztán Slavoj Žižek gondolatmenetét követve rávilágítsunk arra, hogy a Másik elismerésének kulturális és politikai küzdelmében nem csak azok állnak rosszul, akik szerint Budapest a magyarok fővárosa, hanem a késő modernitás liberális projektjei is […]

Whiteness II. – fehérség kritikai kutatása

Junghaus Timea, 2011-09-062015-12-01

A fehérség kritikai kutatása az 1990-es évek óta virágzó akadémiai terület Németországban. A teoretikai diskurzust Afro-német értelmiségiek vezetik. A Németországban élő fekete kisebbség – ma megközelítően 500.000 ember – történelme Németországban jónéhány századdal ezelőttre visszanyúlik. Ennek ellenére, csak a huszadik század közepe óta tekintenek […]

Új nézők, Új terek. Közösségi színház borsodi falvakban

kovaicili, 2011-08-292015-12-01

Minden nyilvános tér potenciális színház, és minden színház potenciális nyilvános tér, ahol az adott közeget érintő társadalmi kérdések szóvá tehetők. Röviden így foglalható össze a 2010 nyarán futó Újnéző program ars poétikája. Azonban egy iskola auláját színpaddá változtatni, olyan módon, hogy a színház társadalmi kérdéseket […]

A fehérség kritikai kutatása (Critical Whiteness Studies) I.

Junghaus Timea, 2011-08-012015-12-01

A szubaltern vágyainak feltárása egy olyan terület, amely felé természetes módon fordulnak azok az emberek, akik diszkrimináció áldozatai. A romák behelyezése a posztkoloniális kritikai diskurzusba, ennek ellenére még ma is elsősorban a roma értelmiség által kedvelt játékos és kísérleti gyakorlatnak számít, amelyet az akadémiai közeg […]

A neonáci és rasszista romagyűlölő propaganda vizualitása

Junghaus Timea, 2011-07-202015-12-01

A paramilitáris szervezetek, rasszista és neo-náci csoportok- a magyar gárda, és a kuruczinfo weboldalán már 2008-ban megjelentek azok a vizuális elemek, „kreatívok”, amelyek a romaellenes erőszakot és retorikát vizuális eszközrendszerrel egészítették ki. E rövid bejegyzésben azt vizsgálom, hogy „Hogyan kommunikálnak ezek a képek mint jelek és […]

Egy téma, három vélemény – Jobb vírusnak lenni, mint megbetegedni című kiállítás az FKSE Galériájában

tranzitblog, 2011-07-132015-12-01

Alább olvasható az Egy téma, három vélemény legújabb bejegyzése, melynek keretén belül három felkért szerző kéthetente publikál rövid véleményeket egy közösen kiválasztott témáról. Az első sorozatot Nagy Edina esztéta, egyetemi oktató; Pacsika Márton ELTE szociológia és MKE kurátor szakos hallgató; és Tulisz Hajnalka intermédia szakos […]

Légy önmagad – az én a tömegfogyasztásban

gcsillag24, 2011-07-112015-12-01

A Mad Men c. TV sorozat női főszereplője Peggy Olson (Elsisabeth Moss), a „self-made” szövegírónő titkárnőként kezd a képzeletbeli reklámügynökségnél, majd kitűnik egy kreatív meglátásával, ami miatt nyomban előléptetik, és ami nem más, mint a modern fogyasztó megalkotása.

Botrány vagy duplacsavar? – a szenvedélyek szerepe a Mad Menben

gcsillag24, 2011-07-062015-12-01

A Mad Men című TV filmsorozat a 60-as évek elejei New York-i reklámiparba kalauzol bennünket. A lassan kultikussá váló sorozatban három dolgot csinálnak olyan intenzitással és gátlástalansággal, hogy a mai nézőnek tátva marad a szája. Ez a dohányzás, az italozás és a félrelépés. Nem véletlen, […]

Egy téma, három vélemény: a Kassák Múzeum új állandó kiállítása

tranzitblog, 2011-05-162015-12-01

Új sorozatot indítunk a heti blogger bejegyzésekkel párhuzamosan Egy téma, három vélemény címmel. Három felkért szerző kéthetente publikál rövid véleményeket egy közösen kiválasztott témáról. Az első sorozatot Nagy Edina esztéta, egyetemi oktató; Pacsika Márton ELTE szociológia és MKE kurátor szakos hallgató; és Tulisz Hajnalka intermédia […]

Generációk 3. – Párizsi gyereképítészet és az intézményi szerepvállalás

Levente Polyak, 2011-04-272015-12-01

Az előző poszt témája, a bécsi Architekturzentrum Repülő Osztályok című kiállítása az iskolaépítészet átalakulásáról korántsem elszigetelt esemény abban a törekvésében, hogy bemutassa a gyerekek számára történő tervezést. Ebben a bejegyzésben egy kapcsolódó párizsi kezdeményezésről lesz szó, és felevenítek egy beszélgetést, amelyet a témában folytattam egy […]

Illúzió helyett szemtől szemben

Frazon Zsófi, 2011-03-302015-12-01

Túl kifejezésen, zavaron és kompromisszumon – és a NAGY szavakon –, túl a sóson, túl az édesen, nézzünk új gondolatok után, amelyek talán nem oly’ látványosak, mint a sztár- és primadonnaépítészet megnyilvánulásai, mégis inspiráló, közeli, minimális eszközöket megmozgató, illúziómentes (?), szemtől szembe helyzeteket eredményeznek – […]

A Facebook igazi arca

maxigas, 2011-03-222015-12-01

“A költői terrorizmus — a változás pszichológiája — nem feltétlenül a szorongáson keresztül fejti ki a hatását, hanem más erős pszichológiai ágenseken keresztül állítja elő az érzelmi intenzitást, mint az undor, a szexuális izgatás, a babonás félelem, vagy az önazonosság dekonstrukciója” (Becker 37)

A posztvalami gigantikus atlasza

Hornyik Sándor, 2011-02-162015-12-01

Egy jó nevű amerikai filozófus, Susan Buck-Morss szerint 1992 óta mindannyian (vagyis nemcsak „mi”, hanem „ők” is) egy posztszovjet állapotban leledzünk. Egy kevésbé ismert amerikai kultúrakutató (D. C. Moore) viszont már 1995-ben azt állította – éppen Budapesten –, hogy a posztszovjet nem igazán különbözik a […]