Csak a színpadon tudjuk elfogadni a másikat

"Ez egy végtelenül èrdekes szituàció számomra, mert az ő színhàzuk valahogy szabadabb a profikénál. A szabadságuk olyan színházi lehetőségeket fed fel, amiknek nem tudtam a létezéséről. Az első kérdés, hogy mi az a színház, amit ezek a színészek játszanak. A második pedig, hogy miért ezt a színházat játsszàk. Az első kérdés, amit magadhoz intézel: Kik is ők? És ekkor jelenik meg egy másik kutatási terület, az előadók megszemélyesítése. Számomra lehetetlen ezt mellőzni. Az én színházamnak az előadó a lelke, akinek a lehető legteljesebb egyediségében kell megjelennie: művészként, dolgozóként, állampolgárként, szubjektumként és egy egyéniségként. Ez az egyedülállóság fedi fel nekem, hogy mire is képes a színház!" — mondja Jérôme Bel francia koreográfus, aki március 16-18. között mutatta be a Trafóban Gála című darabját.


TÚL A KRITIKAI TEKINTETEN

Legtöbbünk a művészetről és a művészekről gondolkodva olyan emberi tevékenységekre asszociál, amelyek valamilyen konkrét tárgyi vagy eszmei végtermékben teljesednek ki. A jelen írásban, ezeknek az általános dogmáknak ellenszegülve, Gilles Deleuze művészet megközelítését alkalmazom. A Deleuze által leírt esztétikai élmény radikalizálja a legtöbször a társadalom horizontjára […]


© 2024 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány